három pár zoknim körforgása
hatnaponkénti kismosásra késztet
saját történelmem így termelõdik újra
önelégülten bólogatok
(megerõsítenek a viziten is)
íme nagyon jó minden

és megpihenek a hetedik napon

lásd gyermeket
övé a világ
míg döngölt padlón térdepelve
buzgón morzsolja olvasóját
a Szeplõtelen kedves
kopott szobra elõtt

lásd húsz év múlva
fehér panellakásban
kockabútorok közt mint kerülgeti
nézi zavartan
szeretnie kéne
de rakja bármely polcra
valahogy nem a régi

így láss engem
ha hátradõlve a széken
szemedbe nézek
s elakad a szavam

...és körülnézvén látá:
ímé, túl jól sikerült minden.
Ekkor így szóla:
„Teremsünk embert..."

prófétáját könnyû szellõben
kereste föl a Seregek Ura

a szent ruhákat
ha meglebbenti e szellõ
kivillan alóluk
a civil ruha