Számolom a korongokat,
kékeket és pirosakat.
Egyik oldalról a másikra rakom,
közben, az életrõl gondolkodom.
Jó és rossz cselekedetek
egyik oldalról, a másikra kerülnek.
A való-világból, a tükör-világba.
Egyik sem vész el a halálba.

Apa, mondd meg!
Mért van ez?
      A felnõttek mérgesek.
      Olyan ritkán nevetnek.
      Állandóan sietnek.
Apa, mondd meg!
Mért van ez?
      Nem örülnek a télnek.
      Nem szeretik a havat.
      Nem nézik a madarat.
Apa, mondd meg!
Mért van ez?
      Sosem nézik az eget.
      Maguk elé merednek.
      Nem köszönnek, elmennek.
Apa, mondd meg!
Mért van ez?
      Ha egy kutya közeleg
      arcuk fényre nem derül,
      lábuk rúgásra lendül.
Apa, mondd meg!
Mért van ez?
      Földön ülnek emberek.
      Kéregetnek, éhesek,
      mégsem látják meg õket.
Apa, mondd meg!
Mért van ez?
      A világ így csúnya lesz!
      Hogyha ennek így kell lenni,
      nem akarok felnõtt lenni!

Olvastam egyszer, valahol,
sünökrõl írt egy professzor.
Mint tudjuk, szúr a tüskéje,
de Õ is vágyik melegre,
arra, hogy társa szeresse.
Ha túl közel megy, sajnos szúr.
Õ is, szúrást kap válaszul.
Mit tegyen hát, ha fázik Õ,
társához bújni vágyik Õ?
Mi lehetne a megoldás?
- Az optimális távolság! -
Melegít már, de még nem szúr.
Közelebb bújik, de nem túl.
Tanulhatnánk ezt, emberek!
Melegíthetnénk szívünket,
vigyázhatnánk tüskéinkre,
hogy mások bõrét ne sértse.

Oly kedves voltál,
azt hittem, így marad.
Dédelgettél.
És most, magamra hagysz?!
Nem ismered tán
a Róka tanait,
amit oly szépen
a Kisherceg megírt?!
"Felelõs leszel azért,
akit megszelídítesz!"
Nem mondták el neked
ezt az emberek?!
Megmarhatnálak,
de ily durva dolog
hozzám nem méltó,
én, Macska vagyok!
Nem haragszom rád,
csak nem értelek!
Mért tetted ezt velem?!
Hiszen szerettelek!
Elkezdem
immár kóbor életem.
Behúzott nyakkal,
fázva,
éhesen.
Télen,
a fagyban,
majd emlékezem:
Simogatásod melegét képzelem!

Volt egyszer egy rossz álmom:
      Mókus voltam egy ágon,
      nagy recsegést hallottam,
      a fa kidõlt alattam,
      akármerre futottam,
      fûrész járt a nyomomban.

Volt egyszer egy rossz álmom:
      Hattyú voltam egy tavon,
      de nem tudtam úszkálni,
      mélybe húzott valami,
      sûrû, sötét ragacs volt,
      éreztem, hogy meghalok.

Volt egyszer egy rossz álmom:
      Virág voltam, szép tájon,
      esõ hullott, langyosan,
      de nem oltotta szomjam,
      rettentõen égetett,
      bársonyszirmom tönkrement.

Volt egyszer egy rossz álmom:
      Ember voltam zord tájon,
      vérem hullt, mint rõt patak,
      nem tudtam, mért bántanak.

Volt egyszer egy rossz álmom,
      felkelek és leírom.
      Félek, hogyha elfelejtem,
      mindez megtörténhet velem!

Hasalj a fûbe, és várd a csodát,
apró rovarok tarka hadát!
Biztos, hogy nem kell sokáig várnod,
a szöcskét, gyorsan megtalálod!
Ott ugrabugrál, cirreg, berreg,
csak a kezedet emeld meg,
és máris ugrik, pattan, szökken
sok szöcske körülötted a kertben.
De nézd, a fûszál árnyékába'
egy kis piros pont, mintha mászna!
Figyeld meg! Ez, a bársonyatka,
egy pici piros pomponocska.
Jól látható a barna földön.
De lám, valami már megint jön!
Lassan hullámzik, araszolgat,
csíkos testén szõrszálak borzolódnak.
Egy hernyó! Tudod mi lesz belõle?
Kis bábocska, amelybõl kialakul a lepke!
S te megfigyelheted a nagy csodát,
megértheted a természet szavát,
de most, még maradj itt egy kicsit! Várj!
Meglásd, ha szerencséd van, erre jár
egy aranyosfutrinka bogár,
egy pirosmintás tajtékoskabóca,
zöld rózsabogár, cincér, mezeipoloska,
és katicával biztosan találkozol,
hangyát is találhatsz mindenhol,
leshetsz pókot, tücsköt és bogarat,
a lényeg az, hogy jól érezd magad!
Akármit látsz, az megannyi apró élet.
Gyönyörködj benne! Ismerd meg! Védjed!

Rossz a gyerek - ezért - vered.
Vered, és ezért rossz a gyerek!
Egyáltalán, mi az, hogy "rossz"?!
Csalódott, akaratos, dacos?
Ha, csak hibáit keresed,
találsz is, - abban biztos lehetsz!
Ha túl sokszor mondod hogy: rossz,
rosszá válik majd - meglátod!
Egyszer, egy ember bölcshöz ment,
mit tegyen, ha rossz a gyerek?!
A bölcs azt tanácsolta:
- Szeresd!
Az ember újból visszament,
még mindig rossz volt a gyerek.
A bölcs így szólt:
- A hibát, magadban keresd!
- Még mindig nem elég jól szereted!
Sajnos, a bölcs
manapság egyre kevesebb!
Ezért van az,
hogy olyan sok a "rossz gyerek".
 

Egyszer, régen, nagyon régen,
kerekerdõ közepében,
volt egy piciny házikó.
Ott lakott egy kis manó.

Jó Manó volt a neve.
Áldott jó volt a szíve.
Akárki bajba került,
Jó Manó máris repült.
Segített Õ mindenkin,
kerekerdõ lakóin.

Ezért, sokan szerették,
emlegették, tisztelték.
Megtanulták mondókáját,
amit folyton motyogott,

hogy: "- A szeretet, az olyan,
csodálatos, jó dolog,
minél többet adsz belõle,
annál nagyobb lesz belõle!
Sosem fogy el!
Egyre nõ!"

Jó Manó, ezt mondogatta.
Erdõnépe megtanulta.
Tanuld meg hát Te is tõle!
Boldog leszel egy-kettõre!

Hiába minden, boldogság nem terem.
Táncolunk egyre, kivont kardéleken.
Testünk és lelkünk mardossa fájdalom.
A szeretetlenség, ami fáj, ... nagyon.

Embernek,
magad,
csak úgy érezheted,
ha hagyod,
hogy õröljön a gépezet!
Ha korántsem
a szükséglet vezet,
uralkodnak
a kényszerképzetek,
hogy mibõl mennyit,
és mikor,
megtudhatod,
a reklámból!
Azt is,
hogy másnak mije van!
Neked is legyen,
pont olyan!
Sõt, jobb!
Sõt, szebb!
Sõt, mégnagyobb!
Nem számít,
ha a fogad otthagyod!
Hasonlítod,
méred magad,
már azt sem tudod,
hogy ki vagy!
Feláldoztad az életed!
Ál értékrend az istened!

Parancsokból, talán csak egy,
a szeretet, a nehezebb.
A többit, meg úgysem szeged,
erkölcs s törvény tiltja neked.
De van-e benned szeretet?!
Torzít-e önzés, gyûlölet?!
Együttörülni képes vagy-e?!
Ez
mindennek a lényege!
 

Intelligenciád mérõje
az lehet,
ahogy a másságot
tiszteled.
Ha úgy érzed,
hogy nincs is más,
benned kavarog
a világ,
pont úgy,
ahogyan te õbenne,
és minden
másképp is lehetne,
bárki és akármi
lehetnél,
lehetsz,
csak ennyit
kell, hogy megjegyezz!

Izgalmas lett az élet manapság,
mostanában sokminden hazugság.
Régebben tudtuk, hogy mi, mennyit ér,
de most ... megtéveszt sok vetített kép.
Látszat világban, látszat normák között,
el kell mélyednünk, hogy mi van e mögött!
A külcsín szép, de egész mást takar,
nem tudni pontosan, hogy ki, mit is akar!
Túl sok a bûvész, az ügyeskedõ,
az egymást áruló, a hitszegõ.
Nehéz eldöntenünk, hogy mi az igazság.
Nem is vagyunk tán?! Látszat a valóság?!
Kétségek ostromolják sérült lelkünket:
Vetített kép vagyunk mi is, a csillagok felett?!
Élünk még egyáltalán, vagy már minden elveszett?!

Ne azt kutasd, ki voltál régen,
azzal foglalkozz, most ki vagy!
Ha itt és most a próbát állod,
megfordíthatod sorsodat!

Mindig nálad a kormánykerék,
egy mozdulat a jó irányba elég
ahhoz, hogy meglendüljön a hajód,
s vigyen, hová csak akarod.

Csak választanod kell,
hogy mit teszel,
te döntöd el,
hogy jó vagy rossz leszel!

A rossz tett rossz irányba hat,
hajódra terheket akaszt,
vihart kelt, zátonyra sodor,
körötted mindent lerombol.

A jótett jószélként segít,
vitorlát bont és megmenekít.
A kormánykerék a jóakarat,
ez irányítja sorsodat.

el van rejtve benned,
a Béke
szereti a csendet,
a Béke
meleget és fényt ad,
a Béke
záloga a Holnap.