A zöldövezetben épült villa 3 éve üresen állt. Idõközben már egy egész városrész épült köré, új tulajdonosát azonban eddig senki sem látta. A házat szemlátomást rendben tartották, kertjét gondozták, sejteni lehetett, hogy igen szép, míves munka, angol pázsittal, díszfákkal, tujákkal, fenyõkkel. Mindenki biztos volt benne, hogy ez a környéken a legszebb.
A környéken - annak ellenére, hogy az itt lakók meglehetõsen korszerû módszerekkel védték értékeiket és életüket - igen gyakoriak voltak a betörések, ebbe a házba azonban soha senki nem próbált betörni, pedig a betörõk az üresen álló villákat sem kímélték. Az élénk fantáziájú szomszédok már-már arra gyanakodtak, hogy a betöréseket esetleg ebbõl a villából szervezik. De ne rohanjunk elõre történetünkben, és fõleg éljünk az ártatlanság vélelmével.
1990. nyarán, egy késõ délutáni órán hazai rendszámú, metálkék BMW fékezett a ház elõtt, az elsõ, amelynek utasát láthatta a nagyközönség.
A 30 éves, lendületes járású, kisportolt, hátrafésült sötéthajú férfi határozott léptekkel indult a kapu felé. Akárhol megfordult, rendszerint külföldinek nézték, és ennek megfelelõ udvariassággal kezelték. Autójának reflektorai, két dudaszó kíséretében felvillantak mögötte. A kapuhoz érve, levette napszemüvegét, és a csengõ helyén levõ számjelzõs világító billentyûzeten ötjegyû kódot ütött be, mire a kapu kinyílt.
Paszkál belépett az elvarázsolt kastélyba. A bejárati ajtónál egy szolárium-barna, karcsú, farmernadrágos lány ugrott a nyakába.
– Szia, hol jártál?
Paszkál lassan lefejtette magáról a lányt. Szemlátomást ideges volt.
– Várjál, Tünde, itt vannak a Dokiék?
– A hátsó szobában vannak.
Paszkál valósággal berobbant az ajtón. A félhomályos szoba egy-egy részét a redõnyök résein átszûrõdõ, vakító napsugár világította meg. Az egyetlen valamire való bútor egy igen széles, vadászjelenetet ábrázoló fafaragással díszített íróasztal nagy disszonanciát képezett a fal mellé dobott ágybetéttel és a parkettára állított televízióval.
Egy biliárdasztal mellett két kigyúrt, agyontetovált férfi kártyázott. Mindketten trikóban voltak. Igen elegáns, magasfényû cipõik egy pár edzõcipõ társaságában hevertek a mögöttük levõ sarokban.
Doki a biliárdasztalon pihentette lábait, és egy - a szoba sarkába támasztott - festményen jártatta igen elégedetten a szemét. Husáng szemlátomást türelmetlenül várt.
– Tegyél már. Mit bámészkodsz?
Társa továbbra sem zavartatta magát.
– Ennyit megérdemlek. Szép munka volt. Védett festményben nem mindennap gyönyörködhet az ember.
A festmény nem különösebben érdekelte, de a védettség?! Saját tetoválásait valamivel többre becsülte, bár azok egészen másféle védelemben részesültek. Ami a szép munkát illeti, Doki magabiztossága egy perc múlva már a múlté volt.
Mikor Paszkál belépett, mindketten letették lapjaikat, de még így is gondosan ügyeltek rá, hogy lapjaik le legyenek fordítva. Husáng felugrott, és becsukta Paszkál mögött az ajtót, aki kimerülten a szabadon hagyott székre ült. Várakozóan nézték a férfit.
– Elkapták õket. - jelentette be Paszkál.
Doki pillanatok alatt magához tért.
– Barmok. Megmondtam, hogy több névre csinálják.
– Úgy csinálták. – mondta tanácstalanul Paszkál.
Mindannyian elhallgattak.
Paszkál ügyvéd volt, jogi képviseletük ellátásán kívül, tippeket adott hadmûveleteik tervezésénél, és bár viszonylag gyorsan - néhány hónap alatt - hozzászokott ehhez a számára addig ismeretlen világhoz, a kivitelezésbõl kivonta magát. Ez utóbbit társai tudomásul is vették.
Paszkál és Husáng gondterhelten figyelték társukat, aki hosszas hallgatás után - még mindig maga elé nézve - szólalt meg.
– Napoljuk el. - mondta, majd körülnézett. - Hol a Tünde?
A lány beléptekor mindannyian fellélegeztek. Megjelenése szinte mindig csökkentette a köztük levõ feszültséget.
– Itt vagyok. Mit mûveltetek, amíg kinn voltam?
Paszkál elmosolyodott.
– Rólad beszélgettünk.
Elnevették magukat. Végre Doki is elengedte magát.
– Osszál újra. - mondta Husángnak, majd az ügyvédhez fordult - Paszkál, te is beszállsz?
– Persze, ossz nekem is.

Paszkál Tündét egy szálloda bárjában ismerte meg. Tünde a bárpult mellett ült két - igen giccsesen öltözött - luxuskurva mellett, tõlük kissé távolabb. A késõ esti óra ellenére alig voltak a bárban. Egyetemista korában fedezte fel ezt a helyet. Gyakran járt ide, a zongoristától a mosogatókig mindenki ismerte.
A zongorista éppen cigarettaszünetet tartott, de amikor Paszkál belépett, azonnal elnyomta cigarettáját, és - miközben kezével intett Paszkálnak - visszaült a zongorához  folytatva végeláthatatlan improvizációját.
Az ügyvéd viszonozta a zongorista üdvözlését. Már az ajtóban feltûnt neki, hogy valami nincs rendjén. Miközben tekintetét a bárpult és a mellette ülõ lány húzta magához, rájött, hogy mi az. Tünde Paszkál belépésekor önkéntelenül felkapta a fejét. Félhosszú, barna haja az arcába borult egy pillanatra, és ezt olyan kedves mozdulattal dobta félre, hogy Paszkál biztos volt benne, hogy ez csak neki szólhat. Még a bár sarokfényei is eltûntek szemei elõl egy pillanatra. Megtörtént a „varázsütés".
Mi tagadás, kõkemény ügyvédszívét megérintette ez a lány. Akkor még nem tudta, hogy ez a pillanat lesz a végzete. Illúzióit azonban gyorsan leépítette, hiszen Tünde mégiscsak a bárpultnál ült. Akkor pedig mire számíthat? Legfeljebb egy korrekt tarifára. Nagyon elkeseredett.
Magához intette a hozzá legközelebb álló pincért.
– Ki ez a nõ?
A pincér elnevette magát. Arany szemfoga villant egyet.
– Valami mûkedvelõ, de lehet, hogy civil. Szerintem ma kezdett.  Szóljak neki?
Paszkál újra a bárpult felé nézett, ahol már a másik két nõ is felfigyelt Paszkál különös viselkedésére. Még nem látták ilyennek a férfit, mióta idejárt. Paszkál, folyamatosan a lányt figyelve válaszolt a pincérnek.
– Kösz, nem kell.
A pincért szólították a terem másik végén. Paszkál felállt, és elindult a pult felé. Megállt Tünde mögött.
– Ideülhetek?
Tünde nem válaszolt. Paszkál leült Tünde mellé, nagyon zavarban volt, pedig ez a szituáció nem volt ismeretlen számára.
– Iszik valamit?
A mellette levõ nõ nem bírta megállni, hogy megszólaljon.
– Rossz a szöveged, Paszkálka.
Paszkál ingerülten vágott oda szemével, de nem szólt. Tünde visszatette poharát a pultra, majd felállt, és belekarolt férfibe.
– Nem iszom, de tetszel. Menjünk innen.
Egyik vendég és a pincér cinkos pillantása között távoztak. Tündének az ajtóban egy csapásra visszatért az életkedve. Paszkálhoz húzódott.
A vendégek mindebbõl csak annyit láttak, hogy Paszkál egy kurvával távozik. Nem tudták, mekkorát tévednek.

Mikor Paszkál belépett Tünde életébe, Dokiék zsebmetszésekkel, valutázással foglalkoztak. Egyszóval kisstílû bûnözõk voltak. Tevékenységük egy idõ után tisztes kenyérkeresetté lépett elõ náluk, de már rájuk fért egy kis változatosság. A megélhetési bûnözés fogalma ekkoriban terjedt el a médiákon keresztül. Ez Dokinak annyira megtetszett, hogy már-már maga is elhitte, hogy tevékenysége ebbe, - a szükséges rossz kategóriába - tartozik.
Neve is ekkoriban ragadt rá. „Nõgyógyászkezû" lévén, - az õrizet ellenére - 2 alkalommal szabadult meg bilincsétõl, és szökött meg a nyílt utcán az utóbbi fél évben. A nyomozók, az elsõ esetben nem tudtak errõl a képességérõl, a másikban pedig nem vették elég komolyan azt.
Doki Paszkált, eleinte csak egynek tekintette Tünde hóbortos ötletei közül, akikkel a lány néha elõállt. Most azonban nem tudta kiverni a fejébõl, hogy az ügyvédet valamiképpen hozzájuk rendelte a sors. Nem tudta még megfogalmazni, hogyan, de érezte, hogy megjelenése alapjában meg fogja változtatni életüket. És nem tévedett.
Az országban indulóban levõ kárpótlási folyamat már régóta foglalkoztatta, de nem tudott a valódi lehetõségekrõl, és fõleg nem voltak még összeköttetései ezen a területen.
Egyik délelõtt váratlanul megjelent Tünde albérletében. A lány éppen öltözködött, de nem zavartatta magát barátja megjelenése után sem. Kapcsolatuk már a múlté volt.
– Mikor jön a Paszkál?
Tünde pont ezt a kérdést várta. Kitárta az ablakot, utcazaj áramlott be a szegényes berendezésû szobába. A szemközti tûzfal miatt napsütés csak a párkányon levõ növényeket érte.
– Õt hagyd ki ebbõl. Kérsz valamit?
Doki megvárta, míg elhal egy - a körúton száguldó - mentõ hangjelzése, majd csendben megjegyezte.
– Látom, rég voltál pofán vágva. Örülhetnél, hogy gondolok rá.
– Azt hiszed, szüksége van a gondoskodásodra?
Doki elõzõ nap minden különösebb ok nélkül lekurvázta a többiek elõtt, így különösen feszült volt. Sokat adott a látszatra, és nem mindig lépett túl az ilyen megjegyzéseken könnyedén. Néha nem lehetett kiszámítani viselkedését.
Várakozásával ellentétben a férfi higgadtan válaszolt, odalépett a lányhoz, és egy kedves mozdulattal, folyamatosan a szemébe nézve lenyomta az ágyra.
– Azt. Nyugodj már meg.
Tünde ránevetett Dokira, aki folytatta megszakított gondolatmenetének kifejtését.
– Pénzszagot érzek.
A lány úgy nézett végig barátján, mint egy sajnálnivaló, monomániás õrültön. Ez utóbbiból a monománia feltétlenül igaz volt.
– A Paszkálnak nincs egy vasa sem, szóval ezzel mellényúltál.
– Ki akarja kifosztani az ügyvéd urat? Persze rajtad kívül.
Tünde visszavágni készült, de nem tudta elkezdeni a mondatot, mert csöngettek. Az ajtóban Paszkál helyett egy csíkos zakós, elegánsan öltözött fiú állt. Senki nem tudta, hogy került ebbe a hírhedt kerületbe, és fõleg, hogy tudott itt megmaradni. A szomszédban lakott, és bár tudott Tünde viselt dolgairól, régóta próbálta megkörnyékezni a lányt.
– Bemehetek?
Tünde zavarba jött, és nem tudta, mitévõ legyen.
– Most inkább ne... - mondta, aztán gondolt egyet és hangot váltott - Illetve, tudod mit, gyere.
A fiú belépett, Dokit meglátva egy kissé hátrahõkölt, aki elégedetten szemlélte a sarokból.
– Ki ez a Macskajancsi? Újabban már a temetõbõl is járnak hozzád? - fordult Tündéhez a fiú kezében levõ krizantémcsokrot szemlélve.
Tünde kitessékelte a fiút.
– Szûnj meg. - vetette oda Tünde Dokinak, majd a fiúhoz lépett - Most menjél, majd késõbb beszélünk.
Macskajancsi kihátrált a szobából, Doki pedig egyre jobban érezte magát.
– És mit szól ehhez a lovagod?
Tündének kezdett elege lenni a férfiból.
– Most már bekussolhatnál. - mondta ingerülten.
Várt, majd leült az egyik fotelbe.
– Hogy beszélsz a barátoddal? - hangzott a váratlan kérdés a bejárat felõl.
A lány felkapta a fejét, a nyitva maradt ajtóban Paszkál állt. Tünde rögtön odalépett hozzá és átölelte. Mióta ismerte, úgy ment utána, mint a kiskutya a gazdája után. Doki is felállt.
– Na, megjött az ügyvéd úr. - mondta ezúttal már gúny nélkül.
Kezet fogtak, mindkettõjük kézszorítása erõs volt. Tünde rosszkedvét kedvese megjelenése azonnal megsemmisítette.
– Hozok egy kávét.
Kiment az elõtérbõl nyíló fõzõfülkébe, de innen is rálátott barátaira. A nagy tervek általában igen prózai körülmények között születnek. Így történt most is. A nagy gyógyító már ideérkezése elõtt végiggondolt mindent, úgyhogy nyugodtan belevághatott mondandójába.
– Beszélni szeretnék veled. – fordult Paszkálhoz.
Tünde közben öltözõasztala elé ült és sminkelni kezdte magát. Hiszen bármilyen szegényes is egy berendezés ez a darab mégsem hiányozhat egy valamirevaló nõ bútorai közül.
– Tünde mondta, hogy te otthon vagy ezekben a kárpótlási ügyekben. Szeretném, ha ellátnád a jogi képviseletünket. Persze nem baráti alapon. Nem állandó összegre gondoltam, hanem részesedésre, azt hiszem így neked is jobb lene. Ne gondolj semmiféle piszkos munkára.
– Pedig az kifizetõdõbb. - vágott közbe nevetve Paszkál, végig sem gondolva, mit is jelentenek a szavai.
Doki azonban komolyan vette megjegyzését, és nagyon megkönnyebbült. Vége volt a tiszteletköröknek. Elõbb, mint gondolta. Persze még óvatosnak kellett lennie. Tünde mosolygott magában, miközben beszélgetésüket figyelte. Már többször cselekvõ részese volt Doki efféle vállalkozásainak, ami pedig Paszkált illeti, egyenesen lenyûgözte a férfi.
– Kinéztem magamnak egy éttermet a Balatonon, de nem tudom, mi lenne a korrekt eljárás, hogy megszerezzem.
Tünde felállt a sminkasztaltól, Paszkál mögé állt, és a fotelnek dõlve a férfi vállára tette kezeit.
– A hivatalosra gondol. - mondta az ügyvéd feje fölé hajolva.
Elnevették magukat. Ez már Paszkál területe volt.
– Privatizációs?
Doki elbizonytalanodott.
– Azt hiszem. Meghirdették.
Az ügyvéd most már hangosan gondolkodott.
– Megcsinálhatjuk például kárpótlási jeggyel, de vannak más lehetõségek is. Vigyázni kell majd, hogy a jövõben ne kerüljön egy névre túl sok ingatlan. Ezt majd megoldjuk.
Doki végre megnyugodott, a többes szám megnyugtatta.
– Szóval menni fog?
– Igen. - válaszolt Paszkál határozottan.
Azonnal kombinálni kezdett.

Husáng emelt, Doki újra kezébe vette a lapokat, de gondolt egyet, és visszatette õket az asztalra.
– Most már mondhatnál valami jó hírt is.
Paszkál, mintha csak erre várt volna, bejelentette.
– Holnap jön „amerikai barátunk".
Doki szemlátomást izgatottá vált. Ha pénzrõl volt szó, mintha metamorfózison ment volna át, annyira megváltozott a viselkedése.
– A Johnny? Hány határidõ járt le?
Paszkál nem válaszolt azonnal.
– Ha azt a szentendreit nem számoljuk, akkor egy.
Doki teljesen felháborodott.
– Miért ne számolnánk?
– Meghalt, – mondta Paszkál – de a biztosítékok rendben vannak.
Doki végül megnyugodott.
– Husáng, te azt a kettõt vezesd elõ holnapra. Fogd vissza magad, mert még szükségünk lehet rájuk.
– Úgy lesz, fõnök, a hajuk szála sem fog meggörbülni. – vigyorgott Husáng.
Doki a lejárt tartozásokat, és általában a pénzügyeket tabunak tekintette. Egy óra késést sem engedett meg a visszafizetési határidõknél. Újra Paszkált kérdezte.
– Ki van még?
Paszkál felállt, felvette félrehajított mappáját. Visszaült, és lapozni kezdett.
– Egy fogorvos, neki hitel kell.
Johnny természetesen nem amerikai volt, nevét Dokiék ragasztották rá meglehetõsen sajátos logikával. Tõzsdei befektetõ lévén olyan sokszor emlegette a Dow-Jones index nevezetû tõzsdei mutatót, hogy szinte kézenfekvõ volt elkeresztelése. Errõl õ természetesen nem tudott, Dokiék csak maguk között hívták így. Talán mondani sem kell, hogy a Dow-Jones igazi jelentésérõl fogalmuk sem volt.
Johnny nemzetisége a meghatározhatatlan kategóriába tartozott, Magyarországon született, de már, több mint 20 éve Európa különbözõ városaiban tevékenykedett, igaz, egyszer Honkong-ba is elsodorták a gazdasági élet hullámai. Nem volt tehát se Istene - ha a pénzt annak nem számítjuk -, se hazája. Ez utóbbi azonban nem is volt fontos az ügy szempontjából, ami idehozta, még az is lehet, hogy rontott volna pozícióin, hiszen ide is befektetõként érkezett. Az ingoványos talajt nagyon szerette, így aztán Magyarország valóságos Eldorádó volt számára, ennél nagyobb fantáziát csak következõ célpontjában - a volt Szovjetunió utódállamaiban - látott.
Délután érkezett. Kedélyesen, tört magyarsággal üdvözölte a társaságot.
– Hogy vannak az én barátaim? Aranyat ér a szívetek.
Ezt mindig elmondta, akárhányszor jött. Dokiék már betéve tudták, de sohasem hozták tudomására, ennél sokkal fontosabb ember volt számukra.
A száztíz kilós ember otthonosan berendezkedett a széles íróasztal mögött. Egy mozdulattal helyet csinált magának, véletlenül leverte a hamutartót, de nem hajolt le érte. A többiek ügyet se vetettek rá.
– Hoztam nektek egy kis csekélységet, remélem, értékelni fogjátok. - mondta, azzal kitett az asztalra egy gondosan becsomagolt dobozt.
Doki kezébe vette a csomagot és kibontotta. Forgatni kezdte a dobozt, a feliratokat olvasgatta.
– Mi a fene ez? „C" vitamin?
Johnny elmosolyodott.
– Erre majd magad is rájössz.
Paszkál már kapcsolt.
– Nagyon erõs?
Johnny látván, hogy Paszkál szinte azonnal felismerte a lehetõséget, most már hozzá intézte szavait.
– Gyengébb, de ez nem baj. Kétfélét hoztam. Ez - mondta felmutatva egy tablettát - 5-6 órára ellazít, és még úgy 10 órán át érzed.
Az ügyvéd közbeszólt.
– Ez az Extasy?
Johnny kissé meglepõdött Paszkál tájékozottságán.
– Igen. - mondta, majd egy másik tablettát mutatott - Ez pedig a Speed. Megdolgoztatja a fejedet, 4-5 óráig hat, de utána nem valami kellemes. Itt egy kevés. Gyakorlásnak.
Lehajolt, és az íróasztalra tett egy kazettatáskát.
– Szervezzétek óvatosan. Vigyázzatok, mert nem ti vagytok az elsõk, van már konkurencia.
Doki már a kivitelezésen gondolkodott.
– Mennyit kérhetünk egy tablettáért?
– Kezdetben, úgy ezerötszáz Forintot. Arra is figyeljetek, hogy a dealerek-nél egyszerre csak kis mennyiség legyen, amire még rámondhatják, hogy õk élnek vele. Vannak szerencsés törvényeitek, de ha nincsenek, majd csinálunk.
Meglazította nyakkendõjét, és hátradõlt karosszékében.
– Na, hívjátok a megszorultakat.
Paszkál egy vele egykorú férfit invitált a szobába. De mekkora különbség volt közte és e között a kialvatlan, elkeseredett ember között!
– Parancsoljon, foglaljon helyet. – kínálta hellyel Johnny adósát, de õ maga ülve maradt.
A férfi leült hitelezõjével szemben. Öltözéke kissé szegényes volt, de látszott rajta, hogy igyekszik a legjobb látszatot kelteni. Szeme azonban pillanatok alatt felfedte valódi érzéseit. Gyûlölet és tehetetlen düh áradt belõle, bár mindent megtett, hogy elrejtse feltörni készülõ indulatának jeleit.
Paszkál Johnnyra nézett, és röviden ismertette a helyzetet.
– Az úr alaptartozása Ötszázezer Forint, ezt egy éve vette fel havi harmincöt százalékra. Eddig Egymilliót fizetett vissza, még Hatszázezer Forint tartozása van. A fedezet egy egyszobás zöldövezeti lakás. Határideje ma jár le.
Johnny egykedvûen vizsgálgatta karfa nélküli székén szorongó adósát. Sok ehhez hasonló embert látott már. Franciaországban, Németországban, Honkong-ban, Olaszországban, és mindenütt, ahol megfordult.
– „Úgy látszik az adósok mindenhol egyformák." - állapította meg magában.
Mikor vendége erõsen õszülõ halántékára nézett, hirtelen rájött, mi változott rajta utolsó találkozásuk óta. Még vizsgálgatta egy ideig áldozatát, majd nagy sokára megszólalt.
– Barátom, maga egy gentleman. Ezt a pontosságot, ezt nevezem. Nyilván rendezni akarja a tartozását. Az ügyvéd úr szerint ez Hatszázezer Forint. – állapította meg rezignáltan.
A gúnynak még az árnyalata is hiányzott szavaiból. Hátradõlt a fotelben. Az ember egyenesen a szemébe nézett.
– Kérem, nekem gyerekeim vannak, feleségem. Önök már megkapták az összeg kétszeresét. Kérem, tekintsenek el a többitõl, vagy legalább egy részétõl. Már mindenemet eladtam.
Johnny a maga részérõl lezártnak tekintette az ügyet.
– Paszkál, kérem, rendezze el a formaságokat az úrral.
Behunyta szemét, és hintázni kezdett karosszékében. A látogató hosszú hónapok óta elõször megkönnyebbült. Mégiscsak van igazság a Földön! Minél szebb volt azonban ez a pillanat, annál váratlanabb és letaglózóbb a folytatás. Paszkál - árnyalatnyi részvéttel a szemében - figyelte a talán utolsó boldog pillanatait élõ embert, majd ismertette fizetési késedelemének következményeit.
– Elõreláthatólag két hónap múlva kell költözniük, és valamivel több, mint Egymillió Forintjuk marad. Remélem, talál majd megoldást.
Az ügyvéd tudta, hogy most a dühöngési szakasz következik, szemével intett Husángnak, aki felállt az ócska heverõrõl, ahonnan eddig követte az eseményeket. Elindult Johnny adósa felé, további nyomatékot adva ezzel Paszkál szavainak.
– Vezesd ki az urat, légy szíves.
Husáng megragadta az összetört ember karját, aki ingerült mozdulattal reagált.
– Vigye innen a mocskos kezét. Remélem, megveri magukat az Isten. Nagyon megérdemlik. - mondta, és kilépett az ajtón.
A kerítés utcai oldalán egy fiatal pár közeledett felé. Nem értették, mitõl ilyen furcsa ennek az embernek a járása. És hány ilyen ember jött már ki ebbõl a házból az utóbbi hónapokban!
Johnny szemlátomást szenvedett a melegtõl. Ahhoz viszont túlságosan kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, hogy felálljon.
– Vehetnétek egy légkondicionálót. Kik jönnek?
Paszkál az elsõ mondatot elengedte a füle mellett.
– Õk még nem voltak itt, nem mondták pontosan, mit akarnak. Ragaszkodtak a személyes megbeszéléshez. Egyébként a férfi fogorvos.
Johnny elégedetten nézett maga elé. Ügyfele foglalkozása jóérzéssel töltötte el. Joviális arcú, ezüstszürke hajú, ápolt szakállú ötven év körüli férfiú lépett a szobába. Johnny-nak azonnal feltûnt öltönyének bújtatott eleganciája, és az a magabiztosság, ami még a pénzvilág emberei között is ritka. Tudta, hogy nem lesz könnyû dolga, hiszen a megtestesült önbizalommal találkozott vendége személyében. A fogorvos társaságában levõ kihívóan öltözött, kifogástalan alakú húsz év körüli hölgy jóval magasabb volt partnerénél, és nemcsak azért, mert nem átallott magas sarkú cipõket felvenni. Akár konzumnõ, akár az orvos állandó partnere volt, mindenképpen érdekes párost alkottak.
Johnny azonnal felállt, látogatóihoz lépett. Kölcsönös, szívélyes bemutatkozásuk után az íróasztal elé vezette õket.
– Foglaljanak helyet, kérem. Paszkál már beszélt Önökrõl. De nekem tudnom kell, hova teszem a pénzemet.
A fogorvos kissé elcsodálkozott Johnny lényegretörõ viselkedésén, de végül belátta, hogy semmi értelme a tiszteletköröknek, mindketten ugyanabban a bûvkörben élnek.
– Új vállalkozásba kezdek. A profilt sajnos nem árulhatom el, üzleti titok lévén. Remélem, nem veszi rossznéven. Biztosítékként ingatlanokat, esetleg mûtárgyakat tudok ajánlani. - mondta.
Nem válaszolt ugyan Johnny kérdésére, de az - legnagyobb meglepetésére - ezt nem hiányolta. Számára elég volt, amit a sorok közül kiolvasott.
Kis szünetet tartott, újra körülnézett a szobában, amit ugyan már belépése pillanatában futólag felmért. Akármerre nézett, tekintete csaknem mindenütt felderíthetetlen sötétségbe, vagy falakba ütközött. Néhol félig kibontott csomagokat, egymás hegyén-hátán heverõ számítógép-alkatrészeket látott. Végül egy beállításra váró fax tetején hagyott Nintendo véglegesen megrendítette üzletfele iránt érzett, egyre csökkenõ bizalmát.
Most már nem bírta megállni, hogy meg ne kérdezze, ami már régóta furdalta az oldalát.
– Milyen nagyságrendû összegekkel foglalkoznak?
Most Johnny-n volt a sor. Úgy gondolta, legfõbb ideje helyre tennie a doktor urat.
– Ötszázezertõl Ötvenmillióig.
A fogorvos - mint az már néhányszor elõfordult - megállapította magában, hogy emberismerete és helyzetfelmérési képessége ezúttal sem hagyta cserben: komolytalan partnerrõl van szó. Udvariassága ellenére érzõdött hangjából a hideg elutasítás. A hölgy viselkedése még beszédesebb volt. Eddigi kitárulkozó, már-már odaadó viselkedése helyébe egyszeriben felsõbbrendûség és némi gõg költözött. Kihúzta magát a széken, felkészülve egy esetleges indulásra. Nem tévedett. Amint Johnny befejezte mondatát, partnere széke karfájára tette kezeit.
– Uram, köszönöm, hogy... - kezdte mondani, de Johnny kezével jelezte, hogy szólni kíván.
Fogorvosunknak már azon járt az esze, hogyan tudná udvariasan elhárítani Johnny elõreláthatólag hosszúra nyúló ajánlkozását. De most akkorát tévedett, mint még életében soha. Várakozásával ellentétben Johnny egy félmondattal válaszolt.
– Fontban értettem
Johnny-nak ez is kedvenc játékai közé tartozott. Persze volt ebben némi üzletpolitika is. Nagyon jól tudta, hogy magabiztos emberrel mindig nehezebb dûlõre jutni, tehát meg kellett törni, magába vetett hitét meg kellett ingatni.
– Szerintem, üljenek le.
Hát bizony õk leültek, a szó minden értelmében, bár igyekeztek leplezni megdöbbenésüket. Doki, Paszkál és Tünde tanítómesterükként figyelték Johnny-t, és volt is mit tanulniuk tõle.
– Mekkora összegre van szükségük?
A fogorvos most már korántsem volt olyan önelégült, mint belépésükkor. És mintha a hölgy is némi távolságtartással nézte volna, addig körülrajongott partnerét.
– Nyolcvanmillióra. - válaszolt a fogorvos, majd sietve hozzátette - Forintban.
Johnny sorolni kezdte a feltételeket.
– A szokásos kétszeres ingatlanfedezetet kérjük.
A fogorvos, Johnny kérdõ pillantására jelezte, hogy a kért fedezet rendelkezésre áll. Johnny folytatta.
– Tekintettel az összeg nagyságára a kamat havi harminckét százalék.
Eltelt néhány másodperc, mire a fogorvos megszólalt.
– Havi harminckettõ?
Doki oldalba bökte Paszkált.
– Figyeled a nõt? - kérdezte felfigyelve a fogorvos partnerének különös viselkedésére, amint tekintetét odaadóan Johnny-ra függeszti.
Johnny kissé csodálkozva válaszolt.
– Igen. Ilyen feltételekkel csak nálunk juthat ekkora összeghez. De, ha máshol kívánják megpróbálni...
A leendõ adós intett Johnny-nak, hogy folytassa.
– A törlesztést hat hónap türelmi idõ után kell megkezdeni. A határidõket igen komolyan vesszük. De ez Önöknél nem hiszem, hogy probléma lesz. A tájékoztatás végett azonban meg kell jegyeznem, hogy ellenkezõ esetben jön a maffia, a Gestapo, és a Cosa Nostra. A többit rábízom az Önök fantáziájára.
A fogorvos megkapta a kegyelemdöfést. Johnny megállapította magában, hogy ennél többet már nem tehet az ügy érdekében.
– Önön a sor, uram.
– Elfogadom a feltételeit. - válaszolt a fogorvos, de közben egyfolytában azon gondolkodott, nem kellene-e ebben a pillanatban üzletkötés nélkül faképnél hagyni Johnny-t. Nem tudta megtenni.

Paszkálék az este folyamán már a harmadik diszkóban jelentek meg. Társaságuk kibõvült. Doki egy hosszú szõke hajú, sugárzó arcú lányt vezetett maga mellett. A lány sötétbordó mûkörmei, fekete bõrruhájának ezüstös szegecsei mind, mind barátját szólították, bár szinte mindenkinek megakadt rajtuk a szeme. A szinte kibírhatatlan hõség ellenére képes volt így öltözni, pusztán azért, mert Doki egyszer azt mondta, mennyire tetszik neki ebben a ruhában. Doki azonban már rég elfelejtette ezt a mondatát.
Egy külföldi útról tért vissza, amit Doki tudtával, sõt utasítására tett meg egy - számára meglehetõsen visszataszító - német úr társaságában. Bár nem szívesen, de az úr minden kimondott és kimondatlan kívánságát teljesítette.
Most, hogy újra barátja mellett, Tünde iránt érzett folyamatos féltékenysége is alábbhagyott. Annak idején sokáig közös lakást béreltek Tündével, mindenhová együtt jártak, keresztben-hosszában ismerték egymás életét. Akárhová lépett be ez a két magas, kisportolt, igen hivalkodón öltözött, manökenmozgású lány, szinte mindenki felkapta fejét. Nagyon ügyeltek rá, hogy öltözékük mindig szinkronban legyen, ami persze nem azt jelentette, hogy ugyanolyan ruhában jártak.
Kinga tudta, hogy Tünde és Doki között valamikor egy nagyon szép szerelmi kapcsolat volt, bár errõl Tünde soha nem beszélt neki. Ez meglehetõsen zavarta, úgy érezte, sohasem léphet Tünde helyébe, pedig nem szenvedett önbizalomhiányban.
Még nem jött rá, hogy Doki ide sem szórakozni hívta, mint ahogy õ remélte. Kezdett elege lenni barátja ötleteibõl, de a fiú valamilyen módon mindig le tudta venni a lábáról.
Dokiékat ezeken a helyeken mindenki ismerte, aki számított, a biztonsági õrökön, a mixereken, a disc-jockey-n át a „go-go girl"-ökig. Ezek az emberek mind-mind a barátaik voltak. És lám mennyit érnek a barátságok! Persze nem a kérészéletûekre gondolok. Minden út megnyílt elõttük. Akármekkora volt a tömeg, õk úgy mentek közötte, mintha valakik szõnyeget görgettek volna elõttük.
Doki egyenesen a bárpulthoz tartott. A biztonsági õr, aki ide is követte, le nem vette szemét Doki környezetérõl, pedig Dokinak aztán nem volt szüksége testõrre, legalábbis ekkor még nem. Az õr ezt pusztán magánszorgalomból tette, mint ahogy haját is valamilyen kimondatlan elváráshoz igazodva nyíratta fel. Fogalma sem volt arról, hogy egy biztonsági õrnek miért kell sima tarkóval, buta fejjel, nyakkendõvel és öltönyben megjelennie, akárhol is jár. Dokinak tetszett az izomagyú õr már-már alázatos viselkedése, úgy érezte magát, mintha hájjal kenegetnék. Mindig is szerette fontosnak érezni magát.
A bárpult mögötti tükörben ott hullámzott az egész diszkó, minden színével és fonákjával. A forgó, pikkelyes fémgömbökrõl visszaverõdõ, körben futó fényhullámok ostorcsapásként vágtak végig idõnként a lüktetõ tömegen. Ez a világ csak annak tûnt színpompásnak és lenyûgözõnek, aki elõször járt itt. Törzsközönsége annyira megszokta ezt a környezetet, hogy fel sem tûnt neki, ahogy a kábítás egyes számú trükkje rabságába ejti.
Paszkál még nem, de Doki sajátos szûrõn át nézte ezt a mikrotársadalmat. Immár a bárpultnál ülve szemeivel dealer-eiket kereste. Nem volt könnyû dolga, hiszen - bár mindegyiküket ismerte - nem tudhatta, hol tûnnek fel a forgatagban.
Miután elégedetten nyugtázta, hogy egy kivételével mind munkában vannak, magához húzta Kingát, aki már régóta várta, hogy Doki táncolni hívja. Mikor a lány hozzásimult, hirtelen ráeszmélt, hogy már majdnem egy hónapja nem látta barátnõjét, és végülis nemcsak üzlet létezik a világon. A táncolók közé vezette Kingát, megérezve annak kimondatlan kívánságát.
Paszkál Dokiék társaságában még csak harmadszor járt ezekben a diszkókban, de a második alkalommal már többen felismerték, sõt - legnagyobb meglepetésére - távolról is köszöntötték.
Bár a gyengébb szerek igazi jelentõségét a társaságban õ ismerte fel elsõként, nem szívesen járt ide. Tudta, hogy a valósággal való szembesülés nem mindig a legkellemesebb dolgok közé tartozik. Õ csak a terítõk közvetítõivel tartotta a kapcsolatot, a jogi és az adminisztrációs vonalat vitte, az egész csak többszörös áttétellel érintette. Itt azonban nemcsak a közvetlen eladásokat, hanem áru hatását, sõt néha utóhatását is módjában volt közvetlen közelrõl szemügyre venni. Pedig ezekrõl még az újságokban sem szívesen olvasott. Elég volt a szemközti folyosó kövezetén ülõ - valószínûleg egy Extasy tabletta hatása alatt levõ - , kába tekintetû fiúra néznie, vagy véletlenül belerúgnia egy földre ejtett injekciós tûbe, azonnal semmivé vált önfeledtsége, visszatértek nyomasztó gondolatai. Õ maga elvi okokból – Dokihoz hasonlóan - még a leggyengébb szerekkel sem élt. Persze nem volt mindenben ilyen absztinens.
Mikor Doki visszatért a táncparkettrõl, úgy gondolta, ideje munkához látni. Elindultak a bárpult felé, de Doki megállította Kingát mielõtt a székekhez értek.
– Küldd át az ügyvéd urat, hadd tanuljon egy kicsit. Nem mindent tanítanak az egyetemen. Én is megyek nemsokára.
Kinga eltûnt a füstfüggöny mögött. Paszkál éppen Tündével volt elfoglalva. Mostanában nagyon kevés idejük volt, így most alig tudtak betelni egymással. Ez különösen Paszkálra vonatkozott. Néha úgy nézett Tündére, hogy az még barátai elõtt is zavarba jött.
– Ne nézz már így. - mondta, és elfordítva fejét közelebb húzódott a fiúhoz.
A lány már régóta biztos pont volt Paszkál életében, tudta, hogy a legkritikusabb helyzetekben is építhet rá.
A mixer idõközben Dokihoz lépett. Levette füleirõl az övére csatolt walkman hallgatóit. Senki sem értette, miért kell neki walkman egy diszkóban, mégsem tették szóvá. Doki bevárta Paszkált, csak ezután kezdte meg a mixer kihallgatását.
– Mindenki fizetett?
A mixer minden akaratával azon volt, hogy tudatosítsa magában, hogy ez egy kegyetlen világ. Mint azt többször kifejtette már: „ha üzletrõl van szó, az apámat sem ismerem". És, ha ez az apjára igaz volt, miért ne lett volna – még csak nem is a legjobb - barátjára egy ilyen helyzetben. Barátja ugyanis végzetes hibát követett el: hozzányúlt ahhoz a bevételhez, amit tabuként kellett volna kezelnie, és amit most már képtelen volt visszafizetni.
Félretette kezében levõ, üres martinis poharat. Nehezen bár, de megszólalt.
– Majdnem.
Doki érdeklõdve várt. Paszkál leült a Doki és Husáng közötti bárszékre.
– Megbízható közös barátunk?
A mixert a „közös" szó meglehetõsen aggasztotta. Barátja várható büntetésére azonban még õ sem számított, Doki ugyanis – a hasonló eseteket megelõzendõ – példát akart statuálni. Tudta, hogy túllõ a célon, de a dolog mérlegelésénél nem kizárólag üzleti szempontok vezérelték. A dealer egy évvel ezelõtt ellene vallott egy tárgyaláson, és ezt – bár munkakapcsolatuk megõrzése érdekében figyelmen kívül hagyta - nem felejtette el. Egyszóval elfogult volt.
Husángtól jobbra, kissé távolabb, egy - Paszkál számára ismeretlen - vékony testalkatú, de kemény kötésû, 20 év körüli fiú szemlélte az újabb és újabb koreográfia szerint, táncoló „go-go girl"-öket. Nyakkendõként viselt fekete cipõfûzõje miatt még itt is sokan megbámulták. Balkezes volt. Idõnként a mixerre és Dokira nézett, majd folytatta nézelõdését.
Látszólag nem tartozott társaságukhoz, de Paszkál gyanúja a késõbbiek során beigazolódott. A fiú Dokinak dolgozott. Testalkatából ítélve Paszkál arra gondolt, hogy nyilván az önvédelmi sportok - természetesen támadó alkalmazásban - képezik erõsségét. Ebben tévedett, de mikor mindez körvonalazódott benne, - nem tudni miért - villámcsapásként hatolt belé a felismerés: a fiú bérgyilkos. Képtelen ötletét azonnal elvetette. Pedig nem tévedett.
A fiút társaságukból senki, még Husáng sem ismerte, ki tudja, Doki melyik cilinderébõl húzta elõ. Bár ez volt élete elsõ - és valószínûleg utolsó - megbízása, Doki mégis biztos volt benne, hogy ez a szelíd arcú fiú a rábízott feladatot tökéletesen elvégzi.
A mixer egyre idegesebb lett. Idõközben új vendégek érkeztek a pulthoz. Hirtelen nem tudta, mitévõ legyen.
– Azonnal megyek. - szólt oda a türelmesen várakozó párnak. - Én mindent megmondtam neki. Szerintem fizetni fog.
– Szerinted, Paszkál?
Paszkált váratlanul érte Doki kérdése. Azt hitte, színházba hívták, ahol mindent kívülrõl szemlélhet. Bár egyes helyeken ott is elõfordul, hogy a nézõket bevonják a játékba.
– Várni kéne. – mondta. Igyekezett minél távolabb tartani magát az ügytõl.
A pult végén ülõ fiú most már minden szavukat erõsen figyelte, végülis halálos beteg anyja külföldi gyógykezelése, életben maradásának egyetlen esélye függött ettõl a beszélgetéstõl.
Doki mesterien keverte a lapokat. Két hónapja, amikor tudomást szerzett a fiú szorult helyzetérõl, azonnal akcióba lépett. Elejtett környezetében néhány, pénzkereseti lehetõségre vonatkozó utalást. Még nem tudta, mi módon veszi hasznát a fiú kilátástalan helyzetének, de tudta, hogy az ilyen hosszú távú befektetések elõbb-utóbb megtérülnek. Valósággal gyûjtötte maga köré a rászorulókat. Nem is kellett sokáig várnia, a fiú 6 hét múlva magától kereste meg. A segítségét kérte, és mint tudjuk, õ mindig is segítõkész volt. Különösen az ilyen esetekben.
Doki tettetett csodálkozással nézett Paszkálra.
– Nem ismerek rád. De legyen.
Ismét a mixert kérdezte.
– Szerinted, mikorra fizet?
A mixer - Paszkálhoz hasonlóan - nagyon megkönnyebbült.
– Egy héten belül biztosan.
Mikor felálltak, a fiú is fizetett, és elindult a kijárat felé. Paszkál figyelmét Tünde, Kinga, és egy idõközben hozzájuk csapódott úr húzta magához. Elindult feléjük. Az úriember idõben észrevette Tünde közeledõ barátját. Felállt, és lassan távolodni kezdett az asztaltól, majd eltûnt a táncolók között.
Doki Husáng mellé lépett. Hozzá már egészen más hangon szólt.
– Látod azt a gyereket az ajtóban, azzal a madzaggal a nyakában? Mutasd meg neki, hol lakik ez a patkány. Utána gyere vissza, a többi nem a te dolgod.
Husángon látszott, hogy nem szívesen hagyná ki ezt a lehetõséget.
– Biztos, hogy ne maradjak?
Doki ellentmondás nem tûrõen utasította.
– Mondom, nem a te dolgod.
– Jól van.
Husáng a kijárathoz lépett, majd az ismeretlen fiúval együtt elhagyták a diszkót. Doki visszaült az asztalhoz, Kinga azonnal hozzásimult.
– Hová megy a Husi?
– Nem tetszik neki a gyerek pofája.
Mindenki napirendre tért a dolog fölött. Most már valóban kezdõdhetett a kikapcsolódás. Fél óra múlva Husáng is visszatért. Doki kissé csodálkozva nézte.
– Ilyen gyorsan végeztél?
Elnevették magukat. Mindenki elnevette magát, azt hitték, gúnyolódik.
– Remélem, tip-top munka volt.
Husáng rezignáltan felelt.
– Holnap ilyenkor már boncolják.
– Ez a morbid humor Husángra vallott, de ekkor Paszkál már biztos volt benne, hogy ezúttal Husáng nem viccelt.
A mixert jóval három óra után telefonhoz hívták. El sem tudta képzelni, ki keresheti ilyenkor. Halálsápadtan tért vissza a pulthoz. Doki egyre kapatosabb társaságát kezdte figyelni, akikhez idõközben két újabb lány csatlakozott.
Fél óra múlva már nem volt egyedül. A dealer-ek között futótûzként terjedt üzlettársuk halálhíre. A diszkós, a „go-go girl"-ök és a közönség errõl mit sem tudott. A diszkó lüktetése egy pillanatra sem hagyott alább.

Paszkál mindennapjai most már teljesen átalakultak. Ez lenne tehát az a hírhedt maffia? Kissé csodálkozott magán, amiért régen hajlamos volt különbözõ mítoszokat gyártani ezzel kapcsolatban. Hiszen itt is ugyanolyan hús-vér emberek vannak, mint bárhol másutt. Lassan már a „Keresztapát" is pusztán az olasz-amerikai maffia reklámfilmjének tekintette.
Egy jó nevû ügyvédi munkaközösségben csupa tapasztalt ügyvéd között dolgozott. Ha nem is kezelték teljesen tejfölösszájúnak, még nem tekintették egyenrangú félnek. A közösség elsõsorban polgári peres ügyeket vállalt, bár az utóbbi idõben az ingatlan-, és a privatizációs ügyek keltették fel egyikük-másikuk, így Paszkál érdeklõdését is. Hány meg hány különös sorsba nyert betekintést, hány ember gondját, vágyát, kitörõ örömét, nemegyszer kárörömét láthatta!
Kollégái szemében még nem veszítette el ártatlanságát. Jövedelme is ennek megfelelõen alakult. Egyikük sem értette, miért csupa olyan ügyet vállal, amelyben védence valamilyen szempontból elesettnek számít. Ezen felbuzdulva társai a legkevésbé fizetõ ügyeket rendszeresen hozzá irányították. Soha egyet sem utasított el, és nem azért, mert nem tudott nemet mondani. Bizony, alaposan elcsodálkoztak volna, ha megismerik Paszkál másik életét. És még talán egy kicsit el is szégyellik magukat, amiért ennyire alulbecsülték ezt a talpraesett fiút.
A közösség vezetõje mintha a múlt századbeli stílbútorokkal együtt maradt volna ebben az igen ízlésesen berendezett irodában. Ennek ellenére nemcsak korának köszönhette pozícióját. Bár bizonyos ügyeket, mint például - a régebben nem is ismert - kábítószeres ügyeket nem vállalt, szakmai tekintélye kétségbevonhatatlan volt beosztottjai szemében. Precíz ember lévén igen szigorú követelményeket támasztott munkatársaival szemben. Különösen sokat adott a látszatra, legyen az az íróasztalok rendje, vagy bármi más, ami az ügyfelek szeme elé kerülhetett. Az irodát fennállása óta a harmadik takarítócég tartotta rendben, és a második biztonsági szolgálat védte. Mindkettõvel kapcsolatban ugyanaz volt a kifogása: öltözékük nem volt kifogástalan. A pazarlást nem tûrte. A váróhelységben mindössze egyetlen 40 wattos izzó szolgáltatta a világítást, amit a biztonsági õr saját jól felfogott érdekében az utolsó ügyfél távozása után azonnal lekapcsolt.
Paszkál sorsát - bár nem voltak sem rokoni, sem baráti kapcsolatban - a fiú számára is kissé érthetetlen módon, a szívén viselte. Észrevette, hogy Paszkál az utóbbi hetekben igen kimerülten érkezik munkahelyére. Egyik reggel aztán nem állta meg, hogy szóvá ne tegye a dolgot. Bekopogott Paszkál nyitott ajtaján.
A fiú, aki éppen nagyon el volt merülve egy új ügy iratainak tanulmányozásában, azonnal az ajtóhoz ugrott, és egy karosszéket tett íróasztala elé.
– Miért nem tetszett bejönni?
Az idõs ügyvéd erre a ki tudja hányadszor elhangzó kérdésre mindig ugyanúgy válaszolt.
– Fiam, jegyezd már meg végre, hogy ez a te birodalmad. Ez mindenki számára tabu. Még nekem is.
Paszkál erre már nem szólt semmit, csak nyugtázóan elmosolyodott. Amennyire tartotta magát felettese a tiszteletkörökhöz, annyira kemény és lényegretörõ volt, ha bármi másról volt szó. Mintha kicserélték volna. Paszkál már készült a váltásra, de most tévedett. Az öreg róka most más fegyverekkel dolgozott. A fiatal ügyvédnek azon járt az esze, hogy nem szívesen állna vele szemben egy tárgyaláson. Annyira elgondolkodott, hogy majdnem leverte számítógépének billentyûzetét.
– Magánügyben jöttem. - mondta a közösség vezetõje.
Néha a legnyilvánvalóbb dolgok érik a legváratlanabbul az embert. Az idõs ügyvéd valóban magánügyben jött, és azonnal a tárgyra tért.
– Fiam, neked rossz a lelkiismereted.
Paszkál nem tudott reagálni, mert kollégája megelõzte.
– Ne is mondj semmit. Régóta figyellek, te vagy az egyetlen, aki nem vállal egyetlen jól fizetõ ügyet sem. Így a hideg vizet sem fogod megkeresni, ahogy ti mondanátok.
Erõsen vizsgálni kezdte a fiút, aztán pillanatnyi szünet után folytatta.
– De nem ez az igazi kérdés, hanem az, hogy a vezeklésnek miért ezt a sajátos formáját választottad? Te tényleg azt hiszed, hogy ez olyan, mint egy egyszámla? Amit máshol elrontasz, azt itt nem lehet helyreállítani.
Paszkál szólni sem tudott. Nemcsak, mert váratlanul érte a kérdés, vagy, mert az idõs ügyvéd - nyilván kitûnõ emberismeretének köszönhetõen - ráérzett magánéletének eddig gondosan titkolt részletére, hanem mert azt a kérdés fogalmazta meg szokásához híven nagyon tömören, és kristálytiszta logikával, ami õt már vagy éve szinte mindennap foglalkoztatta, és, aminek igazi megválaszolását mind a mai napig halogatta. Hát ennyire az arcára lennének írva a gondjai, a gondolatai, vagy feltérképezésük csak ennek a sokat próbált embernek sikerült?
A kissé kopaszodó, õsz hajú ügyvéd ezúttal sem volt Paszkál válaszára kíváncsi.
– Ezt persze csak te rendezheted magaddal. Kívánom, hogy sikerüljön, bármilyen utat is választasz. Csak arra kérlek, gondold át, amit most elmondtam. Errõl többet nem beszélünk. Ha bármi problémád van a munkáddal kapcsolatban, a szobámban megtalálsz.
Ezután az egyoldalú beszélgetés után Paszkál úgy gondolta, hogy aznapra felhagy minden szellemi tevékenységgel. Sorban beköszönt kollégáinak, és távozott.
A fittness szalon, ahova tartott, egy olyan utcában volt, ahol az utóbbi hónapban kétszer is robbantottak. Ráadásul egyik alkalommal a robbantás tíz perccel azután történt, ahogy Paszkál elment a célpontként szolgáló gyorsbüfé mellett. Így aztán a testedzést az utóbbi idõben meglehetõsen elhanyagolta. Ami a robbantás tényét illeti, meglehetõsen vegyes érzelmekkel fogadta. Egyfelõl úgy érezte, hogy, mint adózó állampolgárnak, joga van közbiztonsághoz, másfelõl ezeket a leszámolásokat az elkövetõk belügyének, már-már magánügyének tekintette. A felmerülõ ellentmondásokon való elgondolkodás helyett meggyorsította a testkultúra szalon felé vezetõ lépteit.
A szalon bejáratánál egy kedves, tizenhat év körüli lány fogadta. Egy pult mögül lépett elõ. Paszkál harmincnyolc fokos hõségbõl lépett be a kellemesen temperált elõtérbe, így mire magához tért, a lány már közvetlenül elõtte állt. Szemmel láthatólag kedvelte a fiút, mint szinte minden férfit, aki itt megfordult. A szalon látogatói kizárólag a luxus életvitelû kategóriából kerültek ki, és ezt õ nagyon jól tudta. Az anyagiak bármilyen módon történõ szóbahozása itt természetesen tabutémának számított. A lány látta, hogy Paszkál nincs beszédes kedvében, így nem erõltette a társalgást.
Hátizom-erõsítéssel kezdett. Kezdetben neki is, mint mindenkinek külsõ tanácsra volt szüksége, de már régóta saját edzésterv szerint dolgozott. Természetesen az õ napi céljait össze sem lehetett hasonlítani, azzal, amit Doki vagy Husáng tûztek maguk elé. Õk heti három-négy alkalommal akár napi három órán át is edzettek. Meg is látszott rajtuk. Paszkál ezt azonban túlzásnak és meglehetõsen egysíkúnak tartotta, több fantáziát látott az akkoriban divatossá váló önvédelmi sportokban. Ezek egyikének elsajátítása azonban csak távoli terveiben szerepelt.
Lábizom-erõsítés közben látta, hogy várnak a gépre, ezzel egyidõben észrevette Tündét az ajtóban, amint szemével ismerõsöket keres a teremben. Tünde odasietett Paszkálhoz, és megtapogatta a férfi karját.
– Látom, kitettél magadért. Így is kell. Ha elsatnyulsz, szóba sem állok veled, azt ugye tudod?
Elnevették magukat. Paszkál végignézett a lányon, hiányérzete volt.
– Hol a táskád? Ruha nélkül akarsz aerobic-ozni?
Tünde elnevette magát.
– Nem rossz ötlet. – mondta kedvesen, Paszkálhoz húzódva - Kint várnak a többiek, megyünk a Balcsira. Megmondtam nekik, hogy nélküled egy lépést sem teszek.
Éjfél volt mire a négy autóból álló konvoj befutott Siófokra. Mivel úgy döntöttek, hogy aznap kihagyják a diszkókat, meglehetõsen nehéz dolguk volt. Már a harmadik étteremben szólították fel õket távozásra a záróra miatt, mígnem Doki megelégelte a dolgot. Végtére is a pénz beszél. Az pedig van. Pontosabban, valamennyi van. Doki ugyanis elszámolta magát. Ötletszerû indulásuknak köszönhetõen nem vett magához további készpénzt, bár 300.000 Forint így is volt nála, ezenkívül barátaira is számított.
Magabiztos fellépése, és érvelése gyorsan hatott. Mikor a távozni készülõ konyhai személyzet látta, hogy a záróra ellenére a - máskor oly kemény - fõpincér elõveszi jobbik modorát, és a szedelõdzködõ fõszakács is várakozó álláspontra helyezkedik, azonnal tudták, hogy búcsút mondhatnak éjszakájuknak. A fõpincér tudta, hogy a mosogatókkal lesz a legnagyobb gondja, mivel õk csak a láncaikat veszíthetik. De gyorsan túltette magát a dolgon, hiszen Dokihoz hasonlóan, õ is ismerte a pénz erejét. Kénytelen volt ehhez a számára nem túl szimpatikus módszerhez folyamodni.
Husáng még az elõzõ étteremben megismerkedett két lánnyal, így a társaság immár tizenkét fõre bõvült. A férfi, aki jóval fiatalabb volt Dokinál és Paszkálnál is, minden szempontból a pillanatnak élt. Igen könnyen ismerkedett, a hosszútávú kapcsolatokat kerülte. Vacsorával kezdték az éjszakát, ez a fõszakácsot és a fõpincért egyaránt megnyugtatta. Örömük azonban korai volt.
A Husáng jobbján ülõ lány közelebb húzódott alkalmi barátjához.
– Rákot kéne enni. A múltkor nagyon finomat kaptam itt.
Doki magához szólította az egyik pincért.
– Rákot kérünk, lehetõleg sokat.
A pincér tanácstalanul állt a vidám társaság elõtt, rákjuk ugyanis nem volt. De mire való a fõnök, ha már egyszer nyakukba sózta ezt az éjszakát.
– Azonnal küldöm a kollégámat.
A fõpincér nehezen leplezett bosszúsággal jelent meg az asztal elõtt.
– Uraim, már nincs rákunk. Még nem volt rá példa, hogy ilyenkor kért volna valaki.
Husáng már egy kicsit kapatos volt. Elmosolyodott, és átölelte a magasabbik lányt.
– Szétmásztak?
A fõpincér kényszeredetten elmosolyodott.
– Esetleg kérhetnének valami mást. Kiváló fogas-filénk van például.
Doki egyre erõszakosabb lett. A fõpincér válaszát meg sem hallva folytatta.
– Kérünk még lazacot, valamint osztrigát.
Husáng most sem bírt magával, egyszerre magához húzta a két lányt, akik azt sem tudták, hogy simuljanak a vállas fiúhoz.
– És egy Molotov koktélt. – mondta a pincérnek, aki cseppet sem értékelte humorát.
A lányok még bizalmasabban közeledtek Husánghoz, aki szemlátomást élvezte a helyzetet.
A fõpincér tekintetével egy - az étterem üvegfala mögötti sztrádán száguldó autó sziluettjét figyelte. Mikor újra vendégeire nézett, látta amint Doki keres valamit az asztal alatt. Azt hitte, hogy vendége leejtett valamit, és készségesen lehajolt. Nem sokat tudott segíteni, ugyanis Doki egy kisebb köteg ötezrest húzott elõ a zoknijából. A fõpincér felé tartotta, de mikor az felé nyúlt, elhúzta a köteget.
– Meg fogják oldani, ebben biztos vagyok. A hölgyeknek tartozom ennyivel, ezt bizonyára Ön is megérti. - mondta most már ellentmondást nem tûrõ hangon.
A fõpincér most sem tagadta meg Istenét, azonnal intézkedni kezdett.
Az éjszaka folyamán azonban minden százezer Forintos összeg elérésekor, kérlelhetetlenül kifizettette barátainkkal a rész-számlát. Hajnali fél ötkor a fizetendõ összeg ismét átlépte a százezer Forintot. A fõpincér úgy gondolta itt az ideje a kasszírozásnak, de kísérletére egyedül Paszkál reagált.
– Most már nemsokára megyünk. Nem rendezhetnénk mindent a végén?
Paszkál nem ivott ugyan sokat az éjszaka folyamán, de nem bírta az italt, és ez látszott is rajta.
A fõpincér most már biztos volt benne, hogy Dokiék nem tudnak fizetni.
– Rendben van.
Paszkál körkérdést intézett a társasághoz.
– Kértek még valamit?
A társaságoz csapódott egyik lány - aki többek között itt is törzsvendég volt - az éjszaka folyamán már táskájába süllyesztett két üveg Campari-t, most újra élt az alkalommal.
– Egy üveg Ballantine-t, legyen szíves.
A fõpincér biztos volt benne, hogy pincéreire számíthat, különösen az ilyen szitációkban, - errõl már nem egyszer megbizonyosodhatott - de Dokiék társaságán végignézve, kénytelen volt megállapítani az egyértelmû erõfölényt. Ráadásul nem tudhatta, mikor akarnak távozni. Doki eddigi szeszélyeibõl ítélve bármelyik pillanatban - akár ebben a hajnali órában is - nekiindulhattak. Egyszóval nem sok jót nézett ki belõlük.
Végül döntött. Biztosítja aznapi bevételét. Tudta, hogy nem szép dolog egy rendõrtisztet ebben az idõpontban felébreszteni, de nem volt más lehetõsége. Ki fogja bírni, beszól az õrszobára, és egy perc múlva már újra alszik. Persze, ezt a szívességet még egyszer be fogja rajta hajtani, ebben biztos volt.
Öt perc sem telt el, és az étterem bejáratától kissé távolabb egy piros Skoda jelent meg. Az autóban öt rendõr szorongott - a kapott parancs értelmében ugyanis nem szállhattak ki az autóból. Eközben folyamatosan hol felettesüket, hol a fõpincért, hol valamelyikük hozzátartozóját emlegették. Ketten közülük ráadásul nem voltak szolgálatban azon az éjszakán.
És ahogy Murphy törvénye mondja: „Ami elromolhat, az el is romlik.". A fõpincér gyanúja tökéletesen beigazolódott.
Mikor az üvegfalon át meglátta a Skoda érkezését, egy pillanatra kilépett a étterem ajtaján, és kézintéssel üdvözölte a rendõröket. Az idõközben eleredt esõ most már patakokban folyt az étterem bejárata elõtt.
A fõpincér - immár viszonylagos biztonságban érezve magát - Dokiék asztalához lépett.
– Uraim, most már valóban zárunk. Ez az utolsó számla.
Biztos volt benne, hogy valamilyen módon megtagadják a fizetést, ezt a kérdést azonban fel kellett tennie. Kollégái, akik nem tudtak a rendõrök érkezésérõl - felmérve a helyzetet - igaz csak távolról, de fokozatosan körülfogták a társaság asztalait.
Doki véletlenül az ajtó felé nézett, ahol belépett az elsõ rendõr. A pincérekhez fordult.
– Maguk ki vannak rúgva.
A pincérek elnevették magukat. Akkor még nem tudták, hogy egy hét múlva Doki megveszi az éttermet, és valóban az utcára kerülnek.
Az egyre zordabb tekintetû fõpincér megismételte kérdését , de  senki nem figyelt rá. Ekkor - a társaság legbeszámíthatóbb tagjához - Paszkálhoz fordult.
– Ki fizet Önök közül?
Paszkál tudta, hogy minden figyelmeztetésük ellenére Doki összes pénze elfogyott. A becslése szerint várható számlára még a náluk lévõ pénz együttesen sem lenne elég. Nem voltak illúziói, de az étterem elõtt várakozó rendõrökre õ sem számított.
Ügyvédi praxisa során talán soha nem került volna olyan helyzetekbe, mint amilyeneket védencei körében átélt. A fõpincér szemével intett az ajtóban álló rendõrnek, aki társaival másodpercek alatt körülfogta a társaságot.
Barátaink, a két alkalmi ismerõs kivételével, természetesen negyed óra múlva már a rendõrség épületében voltak. Az elõtérben várakoztatták õket, mintha afféle útlevélkiadásra mentek volna. A szoba sarkában levõ íróasztal mellett ülõ ügyeletes nem sokat foglalkozott velük, így nyugodtan beszélgethettek. Doki szemlátomást izgatott volt. Paszkál szórakozottan nézelõdött. Úgy tekintette az egészet, mint valami tanulmányutat.
– Pár óra, és úton vagyunk. Nem tarthatnak itt. - mondta a többieknek.
Doki igen morózusan válaszolt.
– Engem köröznek. – emlékeztette az ügyvédet.
Dokit a festmény miatt körözték, errõl viszont Paszkál teljesen megfeledkezett
– Teljesen kiment a fejembõl.
– Na, most vedd elõ a tudományodat.
Tünde Husángnak dõlve aludt, ezekre a mondatokra azonban felfigyelt.
– Nincs nálad a másik igazolvány? - kérdezte Dokit félálomban.
– Összekevertem õket, a jót hoztam el.
Paszkál egyre gondterheltebbé vált. Az ügyeletes, idõnként végignézett rajtuk. Egyet tudott: innen engedély nélkül ki nem teszik a lábukat. Efelõl Dokiéknak sem volt kétségük.
Dokit egy volt üzletfele jelentette fel orgazdaságért, miután eladta neki azt a bizonyos védett festményt, amiben barátunknak akkora öröme telt. Doki tudta, hogy a rendõrség már beazonosította, így a letartóztatástól való félelme nem volt alaptalan. Azon dühöngött magában, hogy pont egy ilyen piti ügyön kell elcsúsznia. „Nevetséges! Igaz, Al Capone is így járt". Ez valamelyest megnyugtatta. „Hát igen, a nagyság átka." - morfondírozott magában.
Az elõtér kövezetét nézte most már kissé megnyugodva, amikor ábrándozásából, egy kemény, nagyon is valóságos hang térítette magához.
– Vádlott álljon fel!
Az orra elõtt egy pár rendõrcipõ jelent meg a hozzá tartozó rendõrrel együtt. A sarokba nézve megállapította, hogy bizonyára váltás volt, mert az ügyeletes széke üres volt. A hang mindenesetre ismerõsnek tûnt. Egészen addig nem értette a helyzetet, amíg fel nem nézett. A rendõr, aki elõtte állt, valamikor neki dolgozott. Ez a találkozásuk azonban a véletlen mûve volt.
– Hülye vicceid vannak. Hogy kerülsz te ide? - kérdezte Doki felismerve hajdani munkatársát.
A rendõr visszakérdezett.
– Én? Talán te hogy kerülsz ide?
– Megvan annak a módja, de mindegy.
Az elveszettnek hitt ismerõs nem bírta ki, hogy ne bosszantsa Dokit, holott nagyon is jól tudta, mit akar.
– Ki most a fõnök?
Doki türelmetlenül válaszolt.
– Te, de erre most nincs idõ. Ki tudsz innen vinni?
A rendõr elgondolkodott.
– Megoldjuk.
Doki megkönnyebbülten dõlt neki a falnak.
– Tudtam, hogy rendes gyerek vagy.
Az ügyeletes óvatos maradt.
– Még nem tettem semmit.
Paszkált furdalta a kíváncsiság. A rendõr visszaült a helyére.
– Honnan ismered?
Doki gondolkodott egy ideig, válaszoljon-e társának. Általában igen szûk markúan mérte az információt. Nála mindennek ára volt. Végül a válaszadás mellett döntött.
Egy idõ után Paszkál is kezdte felismerni Doki stratégiáját, és megkezdte saját védõvonalának kiépítését, sõt egyes módszereit át is vette. Nem ez volt az elsõ dolog, amit ellesett Dokitól. Megtanulta, például, hogy a nõk segítségével nagyon sok olyan dolgot sínre lehet tenni, aminek elintézése, más módszerekkel teljesen kilátástalan lenne.
– Sima üzleti kapcsolat. Mielõtt rendõrnek ment, volt néhány közös ügyletünk, így aztán összebarátkoztunk. Azóta is a barátom. Arra is én vettem rá, hogy rendõrnek álljon. Két dolog érdekelte, azt mondta, ha nem veszik fel rendõrnek, elmegy focistának. Végül rendõr lett.
Az elveszett futballtehetség rövid idõ elteltével visszatért. Megállt Doki elõtt.
– Fél óra múlva itt lesznek a vizesek, a többi a te dolgod.
– Kösz szépen, nem fogom elfelejteni. - mondta Doki.
Fél óra múlva valóban vízvezeték-szerelõk érkeztek az épületbe. Mikor egyikük visszament az utcára, Doki csatlakozott hozzá, és a kapun kilépve azonnal futásnak eredt.
Paszkál az ügyeletest figyelte, amint az egy idõ után körülnéz, majd hirtelen a kijárat felé indul. A rendõr a kapuba érve majdnem fellökte az idõközben visszatérõ vízvezeték-szerelõt.
– Merre ment? - kérdezte a szerelõt, aki fejével mutatta az irányt.
Az ügyeletes elfutott, majd lassan ballagva, öt perc múlva visszatért az õrsre. Idõközben a másik szerelõ is kijött az utcára.
...Felszívódott?A rendõr lehangoltan bólintott.
– Fel. A szemét. - mondta, majd maga mögött hagyta a poros utcát, és visszament az épületbe.
A másik szerelõnek csak egy csavart kellett meghúznia, így gyorsan végeztek. Akivel Doki kiszökött, még mindig a tó felé bámult, oda sem nézve kollégájára.
– Büdös ez nekem.
A másik lecsukta a csomagtartót, és elõvette a slusszkulcsot.
– Ülj már be. Mi büdös?
– Nem tudom, csak valami nem stimmel - mondta, miközben õ is beült a kocsiba.
Elhajtottak, hiszen õk csak szakemberek voltak.
Paszkálékat csak a reggeli váltás után hallgatták ki. Mikor a kapitány megtudta, hogy ügyvéddel áll szemben, ellenszenve csak fokozódott, a tehetetlen dührõl nem is beszélve. Bár magánéletét és hivatását soha nem keverte össze, az aranyifjak és kísérõik puszta jelenléte is elfogulttá tette.
– Az irataik, gondolom rendben vannak. – fordult rezignáltan Paszkálhoz.
Az ügyvéd készségesen válaszolt.
– Természetesen, uram.
– Hát persze. – mormondírozott magában a rendõr.
Odalépett az ügyeletes tiszt asztalához.
– Engedje ki õket. – mondta, és lassú léptekkel eltûnt irodájában.
A társaság kisebbfajta ovációval fogadta a kapitány bejelentését. Úgy mentek ki az ajtón, mint az iskolások a tanítás végén.

Tünde már régóta össze akart költözni Paszkállal. Bármilyen furcsa elsõ hallásra, de ki nem mondott vágya a konszolidált élet volt, gyerekeket, családot akart, mint minden normális nõ, mindezt természetesen Paszkál oldalán. Biztonságban érezte magát mellette, és erre neki - bár egzisztenciális gondjai nem voltak - nagyon nagy szüksége volt.
Paszkálra gondolva ugyan néha valami ismeretlen, homályos rosszérzése támadt, ezt azonban általában gyorsan elnyomta magában. Az utóbbi idõben kezdte úgy érezni magát mellette, mint annak idején Doki mellett. Eszközzé vált a fiú kezében, aki - miután felismerte Tünde feltétel nélküli odaadását - vérszemet kapott, és most már tudatosan próbálta irányítani Tündét. A lány látván Paszkál törekvéseit egyre jobban elkeseredett, mind kilátástalanabbnak érezte helyzetét. Szinte teljesen elveszítette hitét tervei megvalósítását illetõen, amikor - legnagyobb meglepetésére - egy késõ délutáni órán, Paszkál felült a széles heverõn, és szembefordult vele.
– Költözzünk össze.
Minden emellett szólt, hiszen szabad perceiket szinte mindig egymással töltötték. Paszkál meg akarta tartani lakását, felkészülve egy-egy alkalmi kapcsolatra is, annak ellenére, hogy barátnõje szexuálisan és érzelmileg is tökéletesen kielégítette. Tündére nem volt féltékeny, bár pontosan tudta, mivel egészíti ki zsebpénzét. Egyvalamire azonban kínosan vigyázott, semmiképpen nem akart gyereket, ragaszkodott szabadságához.
Tünde nagyon megörült, de tudta, hogy érzéseit még véletlenül sem mutathatja ki, bármennyire is szeretné.
– Ezt mikor találtad ki?
Paszkál ügyesen csúszott ki az egyenes válaszadás alól.
– Most, ahogy elnéztelek itt. Kezd elegem lenni abból, hogy ágyrajáró vagyok, mint mások.
Tünde egyre elégedettebb lett. Természetesen félreértelmezte Paszkál száznyolcvan fokos fordulatát. Ránevetett a fiúra.
– Szóval ki akarsz tartani?
Paszkál úgy érezte, ideje tiszta vizet önteni a pohárba.
– Elég volt ezekbõl az utcai magánakciókból. Te egy gyönyörû, exkluzív nõ vagy.
Véletlenül rosszul fogalmazott, így Tünde azonnal gyanút fogott szándékait illetõen. Csak nem nézi egy könnyen megvehetõ kurvának, akinek sem vágyai, sem álmai nincsenek, aki egész életét így akarja leélni. Mégis ellenkezés nélkül válaszolt, még mindig elvarázsolta a fiú.
– Ne hízelegj.
– Miért, nem így van?
Tünde megjátszott szerénységgel bólintott.
– De, igen.
Paszkál szünetet sem hagyva folytatta.
– Terveim vannak veled, és te sem fogod megbánni.
Tünde meglehetõsen kétkedve nézett barátjára. Ami a terveket illeti, a lány már régóta érezte, hogy van Paszkál viselkedésében valami furcsa. Az utóbbi idõben úgy vizsgálta, mint egy állatot, amit a vásárra akar vinni. Ez a játszma már ismerõs volt neki, hiszen Dokival már eljátszott egy hasonlót, és most Paszkál sem akarja komolyan venni. Soha egyikük sem kérdezte meg, hogy õ mit akar.
Pontosan tudni akarta Paszkál szándékait.
– Mit akarsz?
Paszkál most már óvatos volt.
– Nem élhetsz ilyen körülmények között, te többet érdemelsz.
Hiába volt Paszkál óvatossága, Tündében mégis elpattant valami.
– Vagyis reprezentálni akarsz velem. Azt akarod, hogy olyan legyek, mint a Kinga?! Ezt megmondhattad volna egyenesen is. - fakadt ki.
– Úgy mondtam.
Paszkál válasza nem volt túl meggyõzõ. Tünde pont, vesszõ nélkül folytatta.
– Nem úgy mondtad. Azt hittem, hosszú távon lehet rád számítani, hogy...
Elsírta magát. Paszkál odalépett hozzá, hogy megsimogassa a fejét.
– Menj innen. - mondta szipogva, és eltolta magától a fiút, aki azonban nem tágított.
– Jól van, na. Tudod, hogy számíthatsz rám.
Ebben Tünde már egyáltalán nem volt olyan biztos, mint két perce, de végül lassan megnyugodott. Paszkál ölébe hajtotta a fejét, és összegömbölyödött, mint a kiskutyák a hidegben. Látszólag minden tisztázódott, legbelül azonban pontosan tudta, hogy mindez csak tüneti kezelés volt.
Végül összeköltöztek, de küzdelmük tovább folytatódott. Tünde folytatta eddigi tevékenységét, igaz, most már otthon nem fogadott senkit, és - Paszkál igen nagy megelégedésére, késõbb bíztatására - csak igen elit helyekre járt. Lassan-lassan közelíteni kezdtek álmaikhoz, Tünde Paszkálhoz, Paszkál a felsõ tízezerhez.
Az ügyvéd sokat tanult Dokitól, és ezt a tudását most már más körökben is megpróbálta felhasználni. Ehhez persze Tünde közremûködésére is igen nagy szüksége volt. Következõ céljaként - Doki nagy megelégedésére – eddig összegyûjtött pénzük legalizálását tûzte maga elé. Erre több megoldás is kínálkozott, végül a kaszinót választotta.
Mindig is adott a részletekre, és mivel tisztában volt vele, hogy egyfajta jelmezbálba mennek, Tündét megajándékozta három - egyenként több mint háromszázezer Forintos - gyönyörû, a lány szépségét még jobban kiemelõ ruhakölteménnyel. Magának szmokingot rendelt. Tehát megadta a módját. Tünde nagyon boldog volt, egészen addig, amíg rá nem ébredt a férfi igazi szándékára.
Bár megragadta ennek a belváros közepén levõ szigetnek a ragyogása, de minél tovább vizsgálta a körülötte lévõ arcokat annál biztosabb volt benne, hogy semmi köze ezekhez az emberekhez.
Idõnként eszébe jutott, hogy a hatalmas terem falának túloldalán néhány méterre tõlük, már egy másik, ettõl hermetikusan elzárt világ kezdõdik. Azok a járókelõk, akik most a kaszinó utcai oldala elõtt sietnek a dolguk után, talán soha nem gondoltak még bele, mekkora nagyságrendû összegekkel folyik a játék egy ilyen kaszinóban.
Egyszercsak az egyik krupié Tündéhez lépett.
– Szervusz Tünde, gyönyörû vagy, mint mindig.
Tündének jólesett a férfi kissé esetlen bókja.
– Köszönöm. – mosolygott a krupiéra kedvesen, aki a karját nyújtotta neki.
– Gyere, körbe viszlek.
Tünde, teljesítve feladatát már nem volt az ügyvédhez kötve, önállóan mozgott ebben a világban. Paszkál tranzakciója sikerrel járt, az arra a napra tervezett összeg legalizálását elvégezte.

Johnny már nagyon régen járt Dokiéknál, amikor egyik délután Doki szobájában megszólalt a telefon. Paszkál vette fel.
– Paszkál, te vagy az?
– Igen...
– Na, ide figyelj. Odaküldtem hozzátok egy üzletbarátomat, egy üzlettársamat. Nagyon sok a pénze, én egy nulla vagyok hozzá képest. Vigyázzatok vele, mert hat zsidó meg tíz örmény van benne.
Paszkál elnevette magát, Johnny azonnal reagált.
– Ne nevess Paszkál, ne nevess. Még eszedbe fog jutni, amit mondtam.
Paszkált kissé váratlanul érintette Johnny hívása, bejelentésérõl nem is beszélve.
– Mikor jön? - kérdezte.
Paszkál türelemre intette Dokit, aki már régóta várta a válaszokat még ki sem mondott kérdéseire.
– Még nincs ott?
Paszkál félretette egy pillanatra a telefonkagylót, az ablakhoz lépett, és elrántotta a sötétítõfüggönyt. A bejárat elõtt széles fekete autó állt, utasa, egy apró, vézna, hatvan év körüli, jelentéktelennek tûnõ ember,  már kiszállt, és a kapu mögött némán, ide-oda futó rotweilert figyelte a kerítéstõl tisztes távolságban. Doki is kinézett az ablakon.
– Ki ez a mandarin?
Paszkál visszalépett a telefonhoz, de a felemelt kagylóból csak szaggatott jelzések hallatszottak.
– Letette. A Johnny küldte, azt mondta, hogy még nála is több a pénze, és hogy kereskedõi vénája van.
Tünde ránevetett a sarokból.
– De finoman fogalmazol.
Doki nem sokat nézett ki ebbõl az emberbõl, pedig már megtanulhatta volna, hogy a valóság sokszor megtréfálja az embert. Adott esetben azzal az összeggel, amivel a fekete autó sofõrje kiszállt, egy városnyi bérgyilkost lehetett volna szerzõdtetni.
Doki felállt a fotelbõl.
– Valószínûleg jogi dolgokról lesz szó, szóval, magáé a pálya, ügyvéd úr.
Megállt Tünde fölött, aki egy divatlapot nézegetett.
– Azzal még ráérsz foglalkozni, most vezesd be a pasast, de vigyázz a Csokival. Addig átöltözöm.
Tünde kiment a kertbe. Nagy nehezen becibálta az állatot a kert egy elkerített területére.
– Gyere már, Csoki. - mondta, majd kiszólt az utcára - Tessék jönni, bezártam a kutyát.
Johnny üzlettársa közelebb lépett az idõközben kinyitott kapuhoz.
– A rotweiler-t. - korrigálta morózusan Tünde utolsó mondatát, majd szívélyes hangon folytatta - Kézcsókom, kisasszony. Dr. Berger Manó vagyok. Nyugodtan nevessen, már megszoktam. - mondta bánatosan, mintha azt mondta volna, hogy „én szerencsétlen, engem mindenki csak bánt".
Tünde kiérezte a mondat iróniáját, és kedvesen ránevetett.
– Tessék beljebb jönni. Tünde vagyok. - nyújtott kezet a manónak.
– Tündének hívják?! - rázta meg Dr. Berger a lány kezét - Látja, máris közös platformon vagyunk.
Tünde nem bírta ki, hogy megkérdezze.
– Ennyire fél a kutyáktól, bocsánat a rotweilerek-tõl, hogy golyóálló autóban jött?
Dr. Berger igencsak meglepõdött, szinte megijedt a lány játékos kérdése hallatán.
– Honnan veszi, hogy golyóálló? - kérdezte visszafogottan, csillapodó lelkesedéssel, mintha Tünde valamilyen féltve õrzött titkára bukkant volna rá.
Tünde elcsodálkozott Dr. Berger hirtelen színeváltozásán.
– Csak úgy. Megérzés az egész.
– Értem. - mondta a manó, most már megnyugodva - Bemegyünk? - kérdezte.
– Persze. Tessék utánam jönni.
Mielõtt Tünde becsukta a kaput, egy pillanatra meglátta Dr. Berger magas, vállas, fekete formaruhás sofõrjét, amint karba tett kézzel áll az autó mellett. A lány nem értette, hogy a sofõr, aki valószínûleg egyben az üzletember testõre is, miért nem követi õt ebbe a számára nem feltétlenül biztonságos oroszlánbarlangba. Dr. Bergerrel együtt eltûntek elõbb a fenyõk és tuják mögött, majd a ház belsejében.
Ez a látszólagos vakmerõség - és még annyi minden - természetesen Dr. Berger üzletpolitikájának szerves részét képezte. Hiszen, milyen fényt vetne rá, ha egy vendégségbe - ahova ráadásul barátokon keresztül, szeretettel hívták - ilyen különös kísérettel állítana be. Sajátos logikája azonban azt is megkövetelte, hogy ugyanakkor nem árt, ha vendégei tudják, kivel állnak szemben, másként fogalmazva: kit nem visz magával a házukba. Dr. Berger igen elégedett volt magával, amikor az erõdemonstráció és a bizalom kimutatásának ezt a sajátos kombinációját megalkotta. Kedvenc mondása erre is ráillett: „Ki van ez találva.".
Miután Tünde bevezette a szobába, óvatosan körülnézett.
– Tiszteletem az uraknak és a hölgyeknek.
– Erre tessék, bemutatom  a barátaimat. – invitálta Tünde a különös vendéget.
Sorban bemutatta barátait Dr. Bergernek. Paszkál megfigyelte, hogy mikor kezet ráz valamelyikükkel, a huncut tekintetû emberke arcvonásai akaratlanul is megkomolyodnak egy pillanatra, mintha nevük megjegyzésével egyidõben egyenként lefényképezné õket, és ezeket a képeket biztos - természetesen jól zárható - helyre tenné. Dr. Bergernek igen jó arcmemóriája volt, évekre visszamenõleg képes volt azonosítani valakit egy egyszeri, futó találkozás alapján.
Tünde hellyel kínálta Dr. Bergert, majd miután a többiek is sorban körülülték a messze földrõl érkezett embert, - befejezve háziasszonyi ténykedését - a háttérbe vonulva figyelte a további eseményeket.
Mindannyian vendégükre vártak, aki hosszas hallgatás után megszólalt.
– Nem szokásom ajánlattal kezdeni, de közös barátunk szava számomra garancia Önökre nézve. Nyilván rájöttek, hogy pénzt hoztam Önöknek, nagyon sok pénzt. És ha bejönnek számításaim, még többet akarok hozni. Talán mondanom sem kell, hogy ennél csak vinni akarok többet.
Lélegzetvételnyi szünetet tartott, de hatásszünet kerekedett belõle. Elégedetten konstatálta, hogy hallgatósága egyre feszültebben figyeli.
– Az utóbbi idõben errefelé egyre több a lehetõség, ezt nyilván Önök is észrevették. Ezekkel én, mint külföldi állampolgár, nem mindig tudok élni, de egy jól kimódolt együttmûködéssel az Önök országából aranybányát tudunk csinálni. Tisztességes megegyezést kínálok. Én anyagilag, valamint tanácsaimmal támogatom közös ügyünket, Önökre a kivitelezés vár a helyi lehetõségeket kihasználva és figyelembe véve. Tehát nem kell kiimádkozni belõlem a pénzt, nyitott vagyok minden életképes ötletre.
Dr. Berger expozéja után újra a várakozás csendje telepedett közéjük. Doki érezte, hogy át kell vennie a szót. Elõvette jobbik modorát.
– Köszönjük a megtisztelõ ajánlatot, doktor úr. Én úgy érzem, szándékaink közösek, érdekeink egybevágnak, szóval Paszkál, - nézett az ügyvédre - most már csak rajtad a sor.
Paszkál csak erre várt, egy teleírt lapot húzott maga elé.
– A legnagyobb fantáziát a kárpótlási, azon belül is a saját jogú kárpótlási jegyek felhasználásában látom. Természetesen ezeket meg kell szereznünk, erre a megfelelõ jogi hátteret én biztosítom. Azt hiszem, ígérhetem mindegyikünk nevében, hogy a szervezési feladatokat a legapróbb részletekig el tudjuk vállalni.
Társai egyenként is jelezték vendégüknek egyetértésüket. Dr. Berger figyelmesen hallgatta Paszkált, de közben soha nem õt nézte, hanem hol egyik, hol másik társának arcát vizsgálta.
– Kárpótlási jegyeket kell vásárolnunk az eredeti tulajdonosoktól, méghozzá a kárpótlási határozattal és egy nyilatkozattal együtt, amiben meghatalmaz az illetõ a jegyek felhasználására. Fontos, hogy szöveg tartalmazza azt, hogy „saját belátása szerint teljes jogúan eljárjon...". Ezek a jegyek azután felhasználhatók lesznek a saját jogon kárpótoltak által igen kedvezményesen jegyezhetõ részvények megszerzésére. Az így elérhetõ haszon - egy tõzsdei szakértõ véleménye szerint - akár 300 százalékos is lehet.
Paszkál ekkor még nem tudta, hogy jelentõsen alulbecsülte az üzletben rejlõ lehetõségeket. Pénzrõl volt szó, vagyonokról. Több százezer élet munkájának sorsa, és néhány ezer ember egzisztenciájának megalapozása dõlt el ezekben a percekben ebben a kertvárosi villában.
– Gyorsnak kell lennünk, mert már mások is felismerték a lehetõséget.
Tünde egyre növekvõ viszolygással figyelte barátját, miközben egyfolytában azon gondolkodott, hogy került õ ebbe a társaságba, és egyáltalán mit keres közöttük. Vidéken élõ idõs szülei a napokban adták el mélyen ár, és fõleg érték alatt, gyakorlatilag fillérekért kárpótlási jegyeiket egy - elmondásuk alapján - „kedves, igen megnyerõ modorú fiatalembernek".
Dr. Berger hátradõlve, elégedetten hallgatta Paszkált, most már egészen biztos volt benne, hogy Johnnie nem tévedett, amikor Dokiékat ajánlotta. Találékonynak, határozottnak és - ami talán a legfontosabb - kellõképpen gátlástalannak érezte õket nagyszabású tervei megvalósításához.
Tünde viselkedése volt az egyetlen dolog, ami valamelyest zavarta, pedig a lány - aki ráadásul a háta mögött ült - nem tett mást, mint Paszkál okfejtésének hallatára mindjobban magába zárkózott, szinte eltûnt a szoba egyre sötétebbé váló sarkában. Nem értette ugyan Tünde egyre növekvõ ellenszenvének okát, de szokásától eltérõen, gyorsan szõnyeg alá söpörte a kérdést, és újra Paszkál felé fordult. Paszkál félretette a papírt.
– Azt hiszem, mindent elmondtam, ami az ilyen ügyleteknél szóba jöhet. Talán még annyit tennék hozzá, hogy természetesen adódhatnak majd olyan nehézségek, hogy például egy ember csak korlátozott számban jegyezhet részvényt, de ezek csak technikai akadályok, én optimista vagyok.
Dr. Berger döntött.
– Részemrõl rendben van. Hívják be a sofõrömet, kérem.
Doki a mellette ülõ Tündére nézett.
– Szólsz neki, Tünde?
– Nem. - válaszolt határozottan a lány.
Dr. Berger kivételével mindenki megdöbbent. Paszkál Tündéhez lépett, aki azonban felállt, és ellépett mellõle. Kiment a szobából, Paszkál követte.
Kinga mentette meg a helyzetet.
– Majd én megyek. - mondta, és elindult kifelé.
Tünde a ház legtávolabbi szobájáig meg sem állt. Leroskadt a szoba teljes bútorzatát képezõ székre. A belsõ kertet figyelte.
Paszkál is belépett a szobába. Legszívesebben ordított volna, de nem tehette.
– Normális vagy?!
A lány nem bírta tovább.
– Apámékat is ilyen hiénák semmizték ki!
Paszkál elõtt most világosodott meg a lány kitörésének igazi oka, így ennek megfelelõen válaszolt.
– Ez üzlet. Itt nem lehet érzelgõsködni. Apádék rossz üzletet kötöttek, ami persze nagyon szomorú, de attól még te hülye vagy.
Tünde most már sírt.
– A magam módján, biztos.
Eltelt egy perc, és a lány lassan lecsillapodott. Paszkál most már rideg távolságtartással, szinte idegenként szemlélte barátnõjét, pedig nem is olyan régen még biztos, hogy valamilyen módon enyhített volna fájdalmán. Most azonban csak ennyit mondott:
– Nem szeretném, ha ez még egyszer elõfordulna.
Hangja egyáltalán nem volt fenyegetõ, de hol volt már belõle az a kedvesség, ami Tündének már régóta, annyira hiányzott. Kiment a szobából, egyikükre sem volt kíváncsi.
Paszkál megérezte, hogy hátulról nézi valaki. Megfordult, az ajtóban Johnny állt.
– Paszkál, küldd ide a Dokit, beszédem van vele.
Ki tudja, milyen úton, de Johnny tudomást szerzett a dealer meggyilkolásáról. Paszkál és Doki megálltak az idõközben íróasztala mögé telepedett ember elõtt, aki hosszú hallgatás után, Dokira emelte tekintetét.
– Normális vagy te, henteském?
Doki megütõdve nézett Johnny-ra, aztán kapcsolt.
– Arról volt szó, hogy rendet tartsak, nem?
Johnny az éppen indulóban lévõ Paszkál felé fordult.
– Menj csak. – mondta Johnny, de Doki közbeszólt.
– Hadd maradjon.
Johnny intett, hogy rendben van. Paszkál állva maradt, de Johnny hellyel kínálta.
– Ülj le, ha már itt vagy.
– Igen, arról volt szó, – folytatta Johnny – azt viszont nagyon jól tudod, hogy nem szeretem az ilyen magánakciókat. Ez a te sarad, ahogy mondjátok, úgy intézed, ahogy akarod. Semmi közöm hozzá.
Paszkál még nem látta ilyennek Dokit, el sem tudta képzelni, hogy õ  ilyen szituációba kerüljön.
– Henteském, most alaposan túllõttél a célon. Legalább megfizetted azt a fiút?
Doki megkönnyebbült, hogy más irányba terelõdött a beszélgetés, öröme azonban korai volt.
– Megkapta, amit kért. Nem alkudtam.

Barátaink Dr. Berger látogatása után nyomban munkához láttak. Paszkál megjelent egy - azóta megszûnt - brókercégnél. A titkárnõ - mint a jó titkárnõk általában - egy pillantással felmérte ügyfele anyagi helyzetét.
– Fáradjon be, kérem. Mivel elõször jár nálunk, gondolom beszélni akar az üzletkötõvel.
Paszkál belépett a kellemesen temperált szobába. A mûnövényeket igazinak nézve, megállapította, hogy itt aztán mindenre adnak, az utolsó iratmegsemmisítõig.
A forgalmas belvárosi utcára nézõ ablakban álló bróker azonnal felé fordult, megigazította nyakkendõjét, és széles üzletember-mosollyal odalépett hozzá. Rövid bemutatkozásukat természetesen egyikük sem értette, de névjegykártya-cseréjük ezt a problémát gyorsan megoldotta.
– Foglaljon helyet az úr. - kínálta hellyel Paszkált az üzletkötõ egy dossziét helyezve asztalra -Mielõtt tájékoztatnám lehetõségeinkrõl, gondolom Önnek is vannak kérdései.
Paszkál új környezetében már hozzászokott a lényegretörõ tárgyalásokhoz. Ennek megfelelõen, most is belevágott a közepébe.
– Egy igen tõkeerõs cég képviseletében vagyok itt. Szeretném megalapozni együttmûködésünket, így a nettó nyereség tíz százalékát kínálom Önnek.
A bróker már hozzászokott a hasonló jellegû ajánlatokhoz, de ez a tíz százalék õt is meglepte. Mielõtt Paszkál megjelent a brókercégnél, több helyen megérdeklõdte, hány százalékot adnak általában a brókereknek. Érdekes módon - szinte egységesen - két százalék volt a válasz. Az ügyvéd felállt.
– Becsukhatom az ajtót?
– Persze, de nem fontos.
– „Nyilván a többiek is ilyen korruptak." - nézte végig Paszkál az menedzser-arcú férfit.
Paszkál biztos, ami biztos, becsukta az ajtót, majd visszaült az asztalhoz.
– Engem a bennfentes kereskedelem sem zavar. Ebben az esetben adunk öt százalék „veszélyességi" pótlékot.
A bróker emberismereténél csak pénzéhsége volt nagyobb. Azonnal döntött. Az ajánlat megfelelõ volt, komoly ember tette. Minden amellett szólt tehát, hogy az ajánlatot elfogadja. Így is történt.
Paszkál a késõbbiekben különféle - kárpótlási jegy ellenében jegyezhetõ - részvényekrõl kapott igen értékes információkat zsoldosától.
Következõ lépése a futárszolgálat megszervezése volt. Olyan emberekre volt szüksége, akik viszonylag csekély összeg fejében hajlandók sajátjogú kárpótlási jegyeket felvásárolni, jó üzleti érzékük van, ugyanakkor annyira nincsenek otthon ebben a világban, hogy felismerjék a cserében rejlõ óriási lehetõségeket. Hirdetést adott fel tehát a következõ szöveggel: „Jól fizetõ alkalmi munkára keresek jó fellépésû, kifogástalan modorú munkatársakat az ország minden részébõl. Azonnal fizetek.".
Ezeknek a futároknak a feladata csak annyi volt, hogy a Paszkál által megjelölt címen sajátjogú kárpótlási jegyet vásároljanak az ügyvéd részére. Ezenkívül alá kellett íratniuk egy elõre megszövegezett meghatalmazást a kárpótlási jegy eredeti tulajdonosával, miszerint „...meghatalmazom ........... , hogy ............... sorszámú kárpótlási jegyeimmel kapcsolatban saját belátása szerint, teljes jogúan eljárjon, azokat részvényjegyzésnél vagy privatizációs árverésen felhasználja.".
Elõrelátását mutatja, hogy a meghatalmazott adatait - bár helyet hagyott nekik - nem tüntette fel. Ennek a késõbbiekben igen nagy hasznát vette, ugyanis idõvel - éppen a hasonló spekulációk elkerülése végett, a kisbefektetõk védelmére - a részvényjegyzési feltételeket annyira megszigorították, hogy egy jegyzõtõl, csak egy meghatalmazást fogadtak el. Paszkálnak azonban ez nem okozott gondot, hiszen bianco meghatalmazásaival igen rugalmasan tudott alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez.
Mire Paszkál végzett az elõkészületekkel, már csak egy nap volt hátra az elsõ - kárpótlási jegyes cserére meghirdetett - részvény jegyzéséig. A bankok és a brókercégek elõtt hosszú sorokban táboroztak a kisbefektetõk, árgus szemekkel õrizve helyüket, szemmel tartva mindenkit, aki a bejárathoz közelített, vagy aki bármilyen módon eléjük akart furakodni. Már két napja õrizték ezeket a helyeket. Két nappalon és két éjszakán keresztül beszélgettek egymással olyan emberek, akik más körülmények között talán pillantásra sem méltatták volna a másikat. Ki kempingszéken, ki hokedlin ült, voltak, akik autójukban, míg mások egyszerûen a földön, hálózsákjukban aludtak ezekben a napokban. Természetesen mindig több éber tekintet figyelte a környéket, és a másikat.
Idõnként aztán elkapott valakit a sorszámosztási, és szervezkedési láz. Valaki például éjnek évadján, esetleg a hajnali órákban kitalálta, hogy egy jelenléti ív alapján óránként névsorolvasást tartanak, és, aki nincs jelen azt könyörtelenül kiiktatják a sorból. Ezt az ívet a - mindegyikük által - feddhetetlennek elfogadott biztonsági õrnél tartották, aki ugyan nem értette ezt a hirtelen támadt, felé irányuló bizalmat, az ívet eltette, és kérésüknek megfelelõen õrizte. A biztonsági õr feddhetetlenségét illetõen a késõbbiekben már megoszlottak a vélemények.
Egy különösen jól szervezõ befektetõ egész hadsereget szervezett részvényjegyzései megvalósításához. Több cég elé is állított sorban állókat, így állandóan úton volt egyes jegyzési helyei között.
A sorokat cövek-emberei (így nevezte õket) tartották. A cövek-embereket a közeli utcák csavargóiból verbuválta. Feladatuk szerint õk voltak a sorban állás biztonsági szolgálata, õk biztosították meghatalmazottjai pozícióit, bármilyen affér esetén, akár fizikai erõszakkal. Erre több esetben is sor került. Meghatalmazottként egyetemistákat szervezett, õk jelentéktelen - számukra azonban nagyon is jelentõs - összegért adták nevüket és adataikat a jegyzéshez.
Ezek az éjjel-nappal sorban álló emberek eleinte csak annyit észleltek barátaink létezésébõl, hogy idõnként egy autó lelassít mellettük, utasai szemügyre veszik õket, majd továbbhajtanak.
A sorokban természetesen Dokiék emberei is jelen voltak igaz, hogy egyáltalán nem jegyzési szándékkal. A jegyzés napján hajnali öt órakor aztán beállt a végleges sor. Ettõl az idõponttól kezdve a sorban állók csak a banki dolgozókat engedték a bejárathoz. Mindenki elszánt volt a végsõkig. Már csak négy óra volt a nyitásig. Addig kellett várniuk, tûrniük, és résen lenniük. Ezek a részvények csak korlátozott számban voltak jegyezhetõk, a jegyzést bármikor lezárhatták, így különösen érthetõ volt mindenre kiterjedõ figyelmük.
Pontosan negyed óra volt hátra a bank nyitásáig, amikor Doki emberei kilépve a sorból, a biztonsági õr mellé léptek, mintegy elzárva a kijáratot. Ebben a pillanatban hirtelen fékezéssel egy gépkocsi állt meg a bejárattól tíz méterre. Paszkál kilépett az autóból, és határozottan megindult a bejárat felé. A biztonsági õr Doki embereire nézve, mintegy egyezményes jelre félreállt. Mire a tömeg feleszmélt, Paszkál már a biztonsági õr mögött, a bankban volt.
Hátulról kiáltozás hallatszott, majd többen a biztonsági õrnek akartak menni, ezt azonban Doki emberei szép szóval akadályozták meg.
– Hagyjátok, ezek ellen a tetû bennfentesek ellen úgysem tudunk lépni.
– Visszafelé azért elkapjuk. - tette hozzá még Doki.
Ehhez hasonló bekiabálásokkal csillapították viszonylag eredményesen a tömeget.
Paszkál gyorsan végzett, ám mielõtt autójához ért, társai azonnal odarohantak hozzá, és közrefogták. Néhány cövek-ember is az ügyvéd felé indult, de ezek mind Doki embereibe ütköztek, így a zseniális szervezõ ismét egérutat nyert.
Mindez még nyolc brókercégnél és banknál megismétlõdött.
Mindez még nyolc brókercégnél és banknál megismétlõdött. Jegyzéseik, tõzsdei üzletkötéseik viharos sebességgel növelték tõkéjüket. Eddigi ütõképességük nõttön-nõtt. Johnny, és - ami ennél is fontosabb - Dr. Berger egyre elégedettebbek volt bedolgozói tevékenységükkel.

Tünde az utóbbi idõben barátja kérésére, vagy inkább utasítására, Paszkál számára valamilyen szempontból fontos emberekkel töltötte szabad óráit. Egyszer sem csalta meg a férfit, de ez nem Paszkálon múlott. Tevékenységébõl hosszú távon legalább annyit profitált a társaság, mint Paszkál kárpótlási jegyes ügyleteibõl együttvéve.
Aznap délután egy fiatal, kifejezetten jó megjelenésû férfival találkozott, aki nemcsak az üzleti világ bennfentes tagja volt, de megvolt az a bizonyos sárm, ami Paszkálból már jó ideje eltûnt, és, ami Tündének annyira hiányzott.
Késõ estig együtt voltak, majd partnere egészen hazáig hozta. Tünde régen volt ennyire feldobva. Mikor belépett a szobába, egész lényébõl sugárzott az a régóta várt önfeledtség, amit ennek a férfinak köszönhetett. Persze Paszkál ebbõl mit sem sejtett. Tünde odarohant hozzá, és kivette kezébõl azt a tõzsdei kimutatást, amit Paszkál még a lány belépése után is, elmélyülten böngészett.
– Tessék velem foglalkozni. - mondta Tünde.
Paszkál bosszúsan felnézett. De mikor tekintetük találkozott, egy csapásra eltûnt minden gondja, újra végignézte kedvesét. Olyan szépnek látta, mint kapcsolatuk kezdetén. Már õ is kezdett oldódni, és egyre jobban érezte, mennyire elhanyagolta Tündét az utóbbi idõben.
– Jó rádnézni, mi történt veled?
Tünde leült az ágy szélére, és ledobta cipõit.
– Jó menedzserem van.
Paszkál fáradt volt ahhoz, hogy azonnal kapcsoljon.
– Kifogtál valakit?
Tünde meglepõdött.
– Én? Talán te. Nem te mondtad, hogy kihez menjek? Mindenesetre van stílusa. Holnapra is hívott. Szerintem belémesett, egész jól csinálja, ami azt illeti.
Paszkál egybõl felébredt.
– Errõl nem volt szó.
Tünde nem tudta, hogy ez neki, vagy az üzletnek szól. Lehangoltan válaszolt.
– Szóval, mit csináljak?
Paszkál legalább olyan feszülten figyelte a lányt, mint Tünde õt, bár a lány ezt nem vette észre.
– Csak rajtad áll. - mondta rezzenéstelen arccal, kifejezéstelen tekintettel a férfi.
Rosszat sejtve várta barátnõje válaszát, de Tünde nevetve felállt, és szorosan átölelte.
– Hát jó. – mondta játékos kétértelmûséggel.
Most már mindketten feloldódtak. Egyre gyorsabb mozdulatokkal kezdték vetkõztetni egymást, szemüket azonban egy pillanatra sem vették le a másikról.
Amilyen csodálatos volt az éjszakájuk, olyan kiábrándító a reggel. Paszkál a hosszúra nyúlt éjszaka, és fõleg Tünde kedvessége miatt sokáig aludt. A lány felébredt, bekapcsolta a telefont, és visszahozta a másik szobából. Még a kezében volt, amikor csengeni kezdett. Letette Paszkál mellé az ágy szélére, és õ is odaült. Paszkál a kagyló után nyúlt a bróker volt a vonal másik végén.
– Minden zuhan. Még ki tudunk szállni, de legalább 20 % a veszteség. Mi legyen?
Paszkálnak azonnal eltûnt az álom a szemébõl.
– Miért nem hívtál elõbb. - kérdezte idegesen.
Közben eszébe jutott, hogy a lány kérésére este kikapcsolták a telefon csengõjét, és éjszaka csak az üzenetrögzítõ mûködött, sõt még azt is teljesen lehalkították.
– Hívtalak, de nem vette fel senki, többször is hagytam üzenetet.
Az ügyvéd erre már nem tudott mit mondani, végül döntött. Paszkál egy 5-ös számot látott a telefon digitális kijelzõjén.
– Most már ne adj el semmit.
Tünde és Paszkál egyre jobban elhidegültek egymástól. Most már a lány is egyre kritikusabban szemlélte barátját, bár továbbra is teljesítette mind személyes, mind üzleti kívánságait

Dokiék nemcsak privatizációs ügyekkel foglalkoztak. Paszkál ötletére, kiterjesztették tevékenységüket a bírósági és az APEH árverésekre is. Árverésrõl árverésre jártak, általában Tünde és Kinga is velük voltak, bár nekik a reprezentáción kívül nem volt különösebb szerepük. Tünde nem szerette ezeket az alkalmakat, de Paszkál kedvéért általában elment.
Velük volt még néhány, kizárólag ezekre az alkalmakra megbízott ember, akik csak a jobb meggyõzés érdekében voltak jelen. Fizikai erõszakra ritkán volt szükség, többnyire hatott a fenyegetés is.
A többi, árverésekre járó társasággal hallgatólagos, vagy kimondott szövetségben voltak, az újak pedig vagy beálltak a sorba, vagy számolniuk kellett Dokiék és szövetségeseik együttes fellépésével.
Éppen egy privatizációs árverésrõl tértek vissza. Doki láthatóan dühös volt. Egyik szövetségesük megszegte a játékszabályokat. Ledobálták télikabátjaikat, Doki azonnal a fotelbe vetette magát
– Megmondtam nekik, hogy 1 millió fölé nem megyünk. Ezt még lerendezzük, túl sok van a számlájukon. Paszkál, te most ne figyelj ide.
Ezeket a megmozdulásokat Husáng szervezte, így most õt kérdezte.
– Mikor lesz rá idõ? Üljetek már le!
Lassan mindenki leült, egyedül az ajtóban álló hónapok óta nekik dolgozó biztonsági õr maradt állva. Ezeket az embereket az egyes - akár rivális - bandák váltva is alkalmazták. Saját, jól felfogott érdekükben fülüket, szemüket, szájukat soha nem használták egyik munkaadójuknál sem. Suszterek voltak a kaptafánál. Szakemberek. Ha kellett, õrt álltak, ha kellett fenyegettek, erõszakot alkalmaztak szinte minden fokozatban, és végül volt köztük olyan, aki gyilkosságot is vállalt.
Ugyanilyen fejlett háttéripar biztosította például az egyes hamis okmányok elõállítását, és mindent, ami csak részfeladat volt, amihez nem kellett különösebb felelõsséget vállalni, amihez elég volt „az én elvégzem a magam munkáját, a többihez semmi közöm" hozzáállás.
Mindezeknek szolgáltatásoknak természetesen inflációt követõ ára volt.
Husáng rövid gondolkodás után válaszolt.
– Holnapután este megejthetjük.
Paszkál továbbra sem akart tudomást venni ezeknek az ügyeknek a gyakorlati kivitelezésérõl. Õ a jogi vonallal foglalkozott. A többi nem érdekelte. A többiek ezt pontosan tudták róla, így ennek megfelelõen viszonyultak hozzá. Tünde volt az egyetlen, aki idõnként kétségeket ébresztett a férfiban megemlítve neki, hogy õ sokkal többre tartja Paszkált, minthogy ilyen ügyekben vegyen részt. Tette ezt annak ellenére, hogy õ maga is legalább annyira részese volt Doki ügyleteinek, mint barátja.
Doki most Paszkált kérdezte.
– Mi a következõ?
Paszkál elõtt már ott voltak rendezett feljegyzései. Minden hasonló alkalomra felkészült.
– APEH árverésre megyünk, egy vállalkozó házáról van szó. A nõ dobta fel a volt férjét bosszúból. Nincs pénze megvenni, szóval lehet, hogy a harmadáért is megkapjuk. Igaz, hogy lakott.
– Az nem számít. - tette hozzá Doki mintegy reflexbõl. Látszott rajta, hogy már egészen máshol járnak a gondolatai.
Sok hasonló esetük volt már, ahol a volt tulajdonost pillanatok alatt az utcára tették. Paszkál kitûnõ ügyvéd volt ezen a területen is, Dokiék érdekvédelmét a tõle telhetõ legnagyobb körültekintéssel, tökéletesen látta el.
Délben érkeztek. A árverés a helyszínen volt, így megnézhették a kocka alapú családi házat, amiben egy fél élet munkája benne volt. Egy Paszkállal azonos korú, fiatal férfi a hóesés elõl a ház mellé húzódott, onnan figyelte az egyes vevõjelölteket, amint vizsgálják, elemzik azt a házat, ami hosszú éveken át az otthona volt, és néhány óra, talán néhány perc múlva idegen tulajdonba megy át.
Ekkor látta meg Tündét, amint - három erõs testalkatú, igen elegánsan öltözött férfi, valamint egy kurvás járású, és kinézetû nõ kíséretében – a háza felé közelít. Elkapta tekintetét, pedig legszívesebben rajta tartotta volna. Ezt Tünde is azonnal észrevette, és õ is hasonlóképpen reagált.
Bár rajtuk kívül még öt licitáló volt, az eresz alatt ácsorgó férfi biztos volt benne, hogy végül õk veszik meg házát, mégpedig igen jelentéktelen összegért, valószínûleg fél áron. Ez utóbbi esetben úgy 300.000 Forintja marad, ami ugyan több a semminél, de az újrakezdéshez igen kevés, ezzel teljesen tisztában volt. Nem sokat ér vele, hiszen a lakásbérleti, sõt az albérleti díjak is pillanatok alatt elolvasztják ezt az összeget.
Idõnként Tündére nézett, ez azonban csak fokozta, egyébként is mélységes elkeseredettségét. Tekintetük mágnesként vonzotta egymást, de erõt vett magán, és levette szemét a lányról. Újra eszébe véste, hogy õ perceken belül teljesen elesett ember lesz, és ugyan melyik nõnek van szüksége egy ilyen férfira. Ha ehhez hozzávesszük Tünde környezetét, akkor még maradék reménye is szertefoszlott.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatták, amikor meglátta, hogy Tünde az egyik alacsony férfihez fordul, aki - rövid szóváltás után - jóváhagyólag bólint, majd egy köteg pénzt nyom a lány markába.
Tünde az idõközben megjelent végrehajtóhoz lépett, egy konyhaasztalra tette a bánatpénzt, felvette a számozott tárcsát, majd visszament társaihoz.
Paszkál annyira el volt foglalva a következõ árverés irataival, hogy csak futólag figyelt fel rá, hogy barátnõje szakított vele. Ugyan kissé elcsodálkozott, hogy a tárcsát Doki helyett most a lány emeli meg idõnként, de nem tulajdonított neki különösebb jelentõséget.
A házat végül Tünde vette meg. Csaba megkönnyebbüléssel figyelte a lányt, most már biztos volt benne, hogy sorsa nem várt fordulatot vesz.

Paszkál még nem volt otthon. Tünde már nem tudott foglalkozni semmivel. Egyre jobban idegesítette Paszkál közelgõ megjelenése. Régen döntött kapcsolatuk felõl, de egyelõre fogalma sem volt, hogyan fogja mindezt Paszkállal közölni, úgy, hogy az ne fájjon neki, ezenkívül elképzelni nem tudta, mi lesz a férfi reakciója.
Éjfél is elmúlt, mire Paszkál hazajött. Szokatlanul jókedvû és kedves volt, nagyon jól sikerült a napja, alig várta, hogy megoszthassa Tündével az aznap történteket. Szokásától eltérõen, elõbb azonban õt kérdezte.
– Na, mesélj.
Tünde várt, a férfi arcát vizsgálta, aztán elszánta magát.
– Mondanom kell valamit.
Paszkál még gyanútlan volt.
– Szóval?
Mindenre számított, csak arra nem, ami ezután jött.
– Abba kell hagynunk. - mondta a lány, majd Paszkál értetlen arcát látva folytatta - Fejezzük be a kapcsolatunkat.
Paszkál most sem reagált. Tündét egyre jobban feszélyezte barátja hallgatása, végül nem bírta tovább, és újra beszélni kezdett.
– Mindkettõnknek jobb lesz így.
A férfi pillanatnyi szünet után Tündére nézett.
– Mit rontottam el?
Tünde - ezúttal utoljára - Paszkál kezére tette kezeit.
– Semmit. Nem vagyunk egymáshoz valók, ennyi az egész. Más a világunk. – mondta, és aggódva figyelte a férfi szemeit.
Paszkál most ismerte fel Tünde szakításának igazi okát, és ezt a lány is azonnal meglátta rajta.
– A múltkori árverésen jöttél rá? – kérdezte, miközben hátradõlt, és elhúzta a kezét Tündétõl.
– Már sokkal régebben.
A lány Paszkált nézve, tudta, hogy most nagyon keménynek kell lennie, különben kártyavárként omlik össze minden, amit jövõjére nézve eltervezett. Még egy elhibázott szó, és ismét Paszkál karjaiban találja magát. Azonban legnagyobb meglepetésére, Paszkál még csak célzást sem tett arra, hogy folytatniuk kellene kapcsolatukat.
– Erre nem tudok mit lépni. – vonta le végkövetkeztetését a férfi.

Tünde elveszítése sokkal jobban megviselte Paszkált, mint gondolta volna. Annyira magától értetõdõnek tartotta, hogy hozzátartozik, hogy fel sem merült benne a gondolat, hogy ez megtörténhet.
Dokiék világa fokozatosan távolodni kezdett tõle, Doki, ha nem is viselkedett vele ellenségesen, korántsem tartotta annyira szem elõtt sorsát, mint nem is olyan régen tette, bár errõl Paszkál nem tudott.
Elõször azon kapta magát, hogy már nem hozzák lázba a társaság ügyei, késõbb már a tervezési fázis sem érdekelte. Viszonyuk lassan haverivá vált, végül csak üzleti kapcsolat maradt köztük, majd az is teljesen megszûnt. Nagyra törõ tervei egyre kevésbé foglalkoztatták. Dokiék mind ritkábban keresték meg, õ sem tartotta a kapcsolatot velük. Végül teljesen eltûntek egymás életébõl.
Egyre letisztultabban láthatta, milyen világban mozgott azelõtt. Nem volt menekvés kétségei elõl. Bárhogy csûrte-csavarta a dolgokat, mindig ugyanarra a következtetésre jutott: emberi életek tönkretételében vett részt, sõt gyilkossághoz is asszisztált. Nagyon elcsodálkozott magán, hogy ez a most elemi erõvel rátörõ érzés, ezideig miért csak nyomokban bukkant fel benne.
Most hiába vette elõ régi, jól bevált tételét, miszerint „egy ügyvéd számára nem létezik sem jó, sem rossz ügy, kizárólag jól fizetõ, vagy rosszul fizetõ". Egyetemi évei alatt kialakított hangzatos - évfolyamtársai elõtt hallatlan népszerûségnek örvendõ - tétele az életbe átültetve, számára csak eddig a pillanatig mûködött.
3 év telt el Tündével történt szakításuk óta, immár biztos anyagi bázissal a háta mögött, egyszerû, mindennapi ügyvédi praxist folytatott. Semmilyen ügyet nem vállalt, amiben a korrupciónak akár a nyomát vélte felfedezni, ezeket kollégái boldogan vették át tõle. Új barátnõje - aki maga bírónõ volt - láthatóan hatott rá.
Már-már újra rendezõdött élete. Amennyire tudta, elfelejtette Tündét, Dokit és társait, amikor értesítést talált postaládájában. Ajánlott, tértivevényes levele érkezett. A levél feladója a Pest Megyei Bíróság volt. Kissé csodálkozott, hogy nem hivatalába címezték a levelet. El sem tudta képzelni, hogy õt tanúként, netán vádlottként bármilyen ügyben, valaha is meghallgassák. Pedig az idézés neki szólt.
Telefonált barátnõjének, hogy aznap csak késõn ér haza. Visszament hivatalába. A folyosón az idõs ügyvéd kérésérének megfelelõen lekapcsolta a villanyt. Így csak szobájában égett egy asztali lámpa az egész, ügyvédi irodává alakított, körútra nézõ lakásban. Idõre, s fõleg nyugalomra volt szüksége, hogy rendezze gondolatait az üggyel kapcsolatban. Ismét felbukkant tehát a múlt, amin úgy érezte, hogy végre sikeresen túllépett.
Végigfutotta történetüket, történelmüket. És bár folyvást az esetleges negatív következményeken gondolkodott, néha akaratlanul is elmosolyodott, amikor egy-egy régi emléke felvillant elõtte.
A folyosóról léptek hallatszottak. Idõs kollégája néha a legváratlanabb idõpontokban jött be az irodába, nem ellenõrzésként, csak mindig akadt valami halaszthatatlan dolga. Megállapította magában, hogy közeledik élõ lelkiismerete. Mondani sem kell talán, hogy véleménye a kopogtatásról az évek folyamán semmit sem változott. Felállt, gondolta, ez egyszer megelõzi a sokat látott ügyvédet. Visszatette táskájába az asztalon heverõ idézést, majd a szoba bejáratához lépett, és szívélyes mozdulattal kitárta a félig nyitott ajtót.
Ismeretlen férfi állt elõtte. Paszkál kiáltani készült, de erre már nem volt ideje. A hangtompítós Parabellum azonnal végzett vele.

- & -