Vagy húsz esztendeje, hogy a nyugati világban elindult egy lelki-szellemi áramlat, amelyet ma népszerû néven Új Kornak (New Age) vagy a Vízöntõ, az Akvárius korának neveznek. Õsrégi hagyományon alapszik az, hogy a most kezdõdõ, mintegy 2150 éves idõszakot az asztrológiában jártasak és mindazok, akik ezoterikus szemszögbõl igyekeznek megérteni az emberiség szellemi fejlõdésének folyamatát a Vízöntõ korának nevezik.Az alapvetõ ó-görög megfogalmazás szerint ugyanis az úgynevezett Nagy Év csaknem 26 000 földi évbõl áll. Tizenkét korszakra osztva, mindegyik korszak az állatöv egy-egy jegyének jellegzetességét viseli magán. A jegyek fordított sorrendben követik egymást, úgyhogy a most végzõdõ, vagy már bevégzõdõtt Halak kora, a judaizmus jegyében zajlott, míg az azt megelõzõ Bika korát az egyiptomi vallás és a kultúra fénykora jellemezte. Érdekes módon e vallási és kulturális idõszakok prominens állatai azonosak a zodiákus jegyek jelképeivel: Egyiptomban a Bika-Ápisz-kultusza uralkodott, az Ótestamentumban gyakran szerepel a Kos és a Bárány, míg a Hal Jézus szimbóluma volt. Több mint hatezer év után a Vízöntõ az elsõ emberformájú jelkép, amely egy új világkorszak kezdetét jelzi. Mivel a most hajnalodó Új Kor emberének teljes felelõsséget kell vállalnia önmagáért és világáért, e jelkép találó.

Nehéz lenne valakiben meglátni az Új Kor szellemét? Talán egy-egy villanásban mutatkozik meg, s bennünk nyomot hagyva teljesedik ki egyszer.

„A létezõ lényegének tartom a szeretetet. Ami ezen kívül van, az káprázat, mondhatnám: abszolút lényegtelen. Mindegyikünket legbelül az mozgat, hogy végre odaadjuk magunkat valakinek. Én csak egyetlen birtokviszonyt létesíthetek az egész létezésben, hogy odaadom magamat. Az egyetlen valós birtokviszony, hogy a Tied vagyok.
Amikor úgy döntöttem, hogy odaajándákozom magam és áradok, abban a pillanatban kiszolgáltatottá válok, mert az elvárásaimból épült védelmi falam azonnal magszûnik. Kiszolgáltatottá válok, mert a másik szabad, így nem éntõlem függ, hogy õ elfogadja-e ajándék mivoltomat. Én egyirányú utca vagyok. Minden önátadásom és cselekvésem egyirányú utca, mely nem az én szándékomtól válik kétirányúvá, hanem a másik szabad döntése révén. Minden szeretetaktus, szeretetcselekvés egy halálugrás, és nem tudod ki van-e feszítve a háló. Én csak egyet tehetek: önként odaajándékozom magamat.Semmi mást.
A szeretet lényegének tartom önmagam ajándék mivoltát, amely ugyanúgy ahogy egy almafa, napfény, esõ, nem lehet személyválogató. Minden ember csoda, kivétel nélkül. Amikor én személyválogató vagyok, akkor gyakorlatilag önmagamat teszem szegényebbé.
Mi azt szoktuk mondani, hogy a szeretet ellentéte a gyûlölet. Szó sincs róla. A szeretet ellentéte a félelem. A félelem az, ami meggátol engem az önmagam áradásában, amely zárttá tesz, védekezõ alapállásúvá, s nem elárasztóvá.
Ezért a szeretet ellentéte a félelem és nem a gyûlölet.Lehet bennem tomboló ellenszenv, gyûlölhetek valakit érzelmileg, de ez nem akadályozhatja meg elfogadásomat…"

Biegelbauer Pál