Az arc beszélô
csendélet
- Devecseri János magnetofon memoárja
-
Az engedetlenség legszebb
példáját produkáltam, értékcsökkenten
megszülettem.
Nem is lényeg mikor, tény, hogy itt vagyok.
Hallásom abszolút, mióta füleim felvágták,
na meg nyelvem.
Itt vagyok. Mint akit egy ásítás langyos unalma kilökött
a földre. Egyébként a világgal hadilábon
állok. Semmi különleges, semmi szertelen. Elviselhetetlen
lettem. Szétszórt rendezetlenségem álarcosbálra
hivatalos.
A korom lehetôvé tesz egy ilyenfajta öntisztulási
kerekasztal folyamatot. - a többi legyen az én titkom
-
A bolondos természet szeretôje vagyok itt fent a Svábhegyen.
Krónikussá fajuló áltevékeny állapotban,
néha kapkodásra hajlamos ôszülô akaratom.
Szirén futamok jelzik a jövôbéli találkuzásunkat
apámmal a hellászi vizeken. Gyönyörben a gyötrelem,
társaságban a magány - a végtelenített
arc szeret játszani a szavakkal.
Én így élem meg... avagy megélem az életem.