Kezdett fáradni. Lomhán lendült a balta, hasadt a fa. Megpillantott egy hatalmas lepkét a szomszéd fán. Gyönyörû volt, színes, lubickolt a békés délelôtti napfényben. Az embert teljesen rabul ejtette a pillangó látványa.
Így történhetett, hogy a hatalmas fejszével belevágott a lábába. A seb mély volt, de nem érzett fájdalmat, csak ürességet. A favágó összeesett a látványtól. Folyt a vér az erdei földre. A lepke ráröppent a nyílt sebre és filozófikusan megszólalt: - Ennek nem így kellett volna végzôdni!

A rák rosszul érezte magát. Elballagott a doktorhoz. A vizsgálat után az orvos közölte vele: -Sajnos, önnek embere van.
A rák tudta, hogy az ember gyógyíthatatlan betegség.