A belsô szabadság pillanata
amikor az elme kitárul
és a végtelen világegyetem kitárul
és a lélek szabadon vándorolhat elkábítva és
összezavarodva
tanárokat és barátokat keresve...

Így vándorolt az ô lelke is. Szabadon, elkábítva, összezavarodva. Szabad volt. Egész életében barátokat, tanárokat keresett, no meg önmagát.
1943. december 8-án született meg egy legenda, James Douglas néven. A világ késôbb Jim Morrisonként ismerte meg.
Már gyermekkorában kiderül, hogy magasan az átlag feletti értelmi képességekkel rendelkezik. Az iskolai órákon unatkozik, általános mûveltségével, olvasottságával kápráztatja el tanárait, társait.
A középiskola után a floridai egyetem hallgatója lesz, ahol filozófiát tanul.
Életének eddigi meghatározó élményei közt szerepel egy szörnyû baleset, melyben egy indiánokkal megtömött busz összeütközött egy teherautóval. Ezt a véres tragédiát Jim 3 évesen látta, és ez egész életére kihatott. 14 évesen olvasta Jack Kerouac: Úton c. regényét, melynek hôsében sokban magára ismerhetett. Kedvenc költôi közt szerepel ez idô tájt: Baudelaire, Rimbaud, Shelley, Blake, Oscar Wilde, E. E. Poe, a filozófusok közül pedig fôként Nietzsche hatott rá.
Ám 1964-ben már otthagyja ezt az egyetemet, és új szenvedélye, a film felé fordul. A Los Angeles-i UCLA-ra iratkozik be, ahol falja az elôadásokat, melyeket nagyobbnál nagyobb nevek tartanak neki. A film mellett a színház is közel kerül hozzá, még szerepel is, és színpadképeket tervez. Ekkor ismeri meg Antonin Artaud francia teoretikus munkásságát. Ennek az életmûnek a lényege abban állt, hogy nagy hangsúlyt fektetett a primitív színházakra, zeneiségre, a sámán-elôadásokra.

...Lángoló kard a nyelvem
Szavak szentjánosbogarait permetezi
Igazi vagyok.
Emberi vagyok
de nem vagyok közönséges ember
Nem nem nem

HORGOS ZSOLT

(folyt.köv.)