Fotográfia

Az elmúlt félévben a figyelmes nézõ több Zolnay Pál rendezte filmre is rábukkanhatott a televíziók programját böngészve. Újra adásba került a Fotográfia címû film is.
Zolnay Pálról készítettünk portréfilmet amelybõl töredékeket közlünk.

...Egy kilenc-tíz éves klottnadrágos gyerek bóklászik a falak között, az ország árvíz sujtotta északkeleti részén. Megszólítjuk : "mutasd meg, mid hol volt". A gyerek a levegõben próbálta megrajzolni: "itt ágy állt, szekrény állt..." Akkor kijött a mama, aki egy fiatal özvegyasszony volt, és letorkolta a kisfiút: "Nem panaszkodunk, az a fontos, ami megmaradt. -És magának mi maradt meg?- Az a kincs!" És kihozott egy gyönyörõ fotót.
Menyasszonyi ruhában áll õ, és mellette a férje szmokingban.
"-Ez megmaradt. Idáig ért a víz - /mutatja/ - és az három centivel lentebb volt, mint a falon. Ezt megmentettem, mert ez egy nagy kincs.
-Igen nagyon csinos rajta. Volt akkor annyi pénzük, hogy ezt a csodálatos ruhát meg tudták venni?
-Jaj, nekem nem volt soha menyasszonyi ruhám. Egy blúzban meg egy szoknyában esküdtem, és lyukas volt a cipõtalpam.
-Hogy lett ez a kép?
-Itt járt két áldott ember, évek múlva, amikor a férjem már nem is élt. Elkért két személyazonossági fotót és ezekbõl kivarázsolta nekem ezt a gyönyörû fotográfiát.
Ekkor az ember megdöbben.
Sehogy sem akart kimenni a fejembõl a gondolat, hogy mennyire másnak akarja látni az ember sajátmagát a vágyaiban. A retusõr pedig teljesíti a vágyait.
Más dokumentumfilmek kapcsán elkezdtem járni a falvakat. Mindenütt televoltak a falvakban a falak ezekkel a fényképekkel. Tehát nem egy retusõr "garázdálkodott" és harácsolta le az embereknek ezt a gyengeségét -nem tudom, hogy gyengeség-e ez? - hanem többen.
Na most, felmerül a kérdés a történet nyomán, hogy kezdesz el - mert nem hagy nyugodni ez a gondolat - egy ilyen filmet?
Nem tudod megírni, mert nem lehet megírni a reflexeket, a helyzeteket. Így elõször kimentünk ide a szomszédba, Gyermely községbe és persze ott is ugyanazokat a falakat találtuk. Ebbõl elõször egy kisfilm készült, hogy megtanuljam a módszert, hogy hogyan kell megnyitni egy olyan embert akinek ilyen kincs van a birtokában. És így a történetek özöne hullik az ölünkbe...
...Mindenki gyanakodott, hogy " Te jó Isten, ez a Zolnay nagyon eltûnt. Mit fog ez nekünk szállítani?" ...
...Jelentkezten, hogy ningy forgatókönyvem, viszont itt van helyette ez a kis film. Akkoriban a Mûvészeti Tanács szörnyû volt. Azért megmutattam nekik a kisfilmet. Erre egy öreg szakember azt mondta : "Jó, jó most van egy forgatókönyved, játszasd el az öregasszony a Kiss Marival." Ilyen ötleteket adtak. Azt hittem megõrülök!..
...és akkor már tudtam, hogy a retusõrt egy tenyérbemászó emberrel kell eljátszani. Õ volt az Iglódi Pista. A fotográfusnak pedig szem kellett. Két különbözõ jellem, különbözõ világnézet. Õ volt a Zala Márk. csodálatos szeme volt. Akkor még nem tudtuk, hogy ez aszem beteg, ezért olyan csodálatos. Nem is rebbent, csak nézett.

A többit meg már látták!