Rébusz
bácsi meséi
Jóna Dávid rovata
Avagy
...Hát lehet e másképp, ha másképp is
lehet?!
Öncélú kísérlet. Az agy abszurd játéka, hogy tudatlanságunkat mûvészetté alakítsuk, s ebben higyjünk, ha már a világ nagyon mocskos...
"Egész belsô világunk egy valóság, s ez talán még sokkal valóságosabb mint a látható világ" /March Chagall/
A világ tele ellentmondással,
érzésekkel, ellenérzésekkel.
Mint maga a: Költészet.
| A szentimentális palást hatást kínja írja | |
| -születik a vers- |
fájdalma dalba kényszerül,
hogy szemébe ne légyen szégyen
strófákhoz menekül.
Múltból sulykol erényt, jövôt, álomképeket
emlékeszmék érce lidérce hazudik hibából
érdemet,
s e tényt tömérdek érdek élvezi.
Sziszegnek e kulturszigetnek - s a pillanatnak adnak
helyet lelkükben. Majd a tudat feltérképezi.
A hôség hôsét könnyezik. Pokla csokra csomagolt
csoda volt.
S a verses lapok -napok közt, ez eszközt szentté avatja
a halovány lány, s a vézna hiú fiú,
hogy szívét bekötözze mit imént épp
Ô tört össze.
Kihasználva az évszakot, joghézagot, fehér
lapot,
tobzódik a titok, a bevérzett érzet, kényszerképzet,
a mesék rendje a felülnézet, egy cseppnyi életrészlet,
ez a végzet-
VERSFALAK MÖGÖTT A KÖLTÉSZET...
Többet tudok mint amit megértek.
Lehet, hogy fent meg a Földiekkel példálóznak!
Az életbölcsesség mindent tud, csak élni nem...
Ez csak játék...
"A mûvészet
általános szükséglete, annak ésszerû
szükséglete, hogy az ember a belsô és külsô
világot a szellemi tudat fokára emelje,mint olyan tárgyat
amelyben saját Énjét ismeri fel."
/Hegel/
Hegel!- Az ember
nem eszméktôl ég el!
/ Kosztolányi /