Délelõtt. Hétköznapi gondjaimmal és a velem egycipõben járó utas társaimmal utazom a zsúfolásig megtelt metrón.
Az utazás unalmas perceit egy 12 év körüli fiú zavarja meg.
Ápolatlan, piszkos külsõ.
Arcán a kiábrándultság, az elkeseredettség, illetve a várakozás és a reménység jegyei tükrözõdnek. Pénzt kér.
Nézem az utasok arcát, nem néznek rá. Megpróbálják nem észrevenni a tömegen átkúszó, segítséget kérõ kisfiút. Arcukon ugyanazok a kifejezések láthatóak, mint a kis kéregetõn.
Nem adnak pénzt. Pedig ha csak pár forinttal kisegítenék õt, biztos, hogy jobb kedvre derülne és az utasok is valahol a lelkük mélyén megnyugodnának.
Talán majd az idõ múlásával...

(szemes)