Bükkösy Bea
Ahtmatova után szabadon

Tanulok bölcs, egynevû életet.
Csak tátogok elveszett szavam keresve.
És hogy ne halljam megriadt magamat,
sokáig csavargok minden este.

Nem én kószálok az éjszakában;
bennem jár az éjszaka.
Az elfolyóan is biztos sötétbõl
csak a vak megszokás visz haza.

Mert az ajtóm mögött valaki rám vár.
Lehet, hogy én várok, csak nem tudok róla.
Lehet, hogy tudom, csak nem merem látni
Kinõtt maszkom, s ahogy vigyorgok alóla.