1986 nyarán a Rádió Gyerekkórusától táviratot kaptunk: "három nap múlva próba az irodában".
Kórustársaimmal meglepve álltunk a szobában. Milyen mû az, amihez hét ember kell?
Reményi János tanár úr vaskos partitúrákat osztott szét, és elôkészített egy kazettát.
Néztük a szerzôi instrukciókkal teleírt, EKG-leletre emlékeztetô kottát, hallgattuk a hangszóróból ránk zuhanó nôi hangot.
Ez még semmi! Jön még ehhez három basszuskürt, két szintetizátor, ütôsök, egy énekes és rengeteg effekt - nyugtatott minket cinkosan János bácsi. Bevallom elsô hallásra elég bizarrnak tûnt harmóniát keresô fülünknek. Lesz ami lesz, elkezdtük tanulni, ez volt az Eva's Lied. Közel három hónapig próbáltuk a hét szólórészt és két kórusrészt tartalmazó darabot, s hozzá a táncot amit Kathinka Pasveer tanított be nekünk. Mindez egyetlen berlini elôadásért. Mégis felejthetetlen élmény volt.
Az elektronikus zene fogalom, amely minden olyat tartalmaz ami a hagyományos hangszerek helyett vagy mellett elektromos eszközöket is megszólaltat. Az 50-es évek elején indult kísérletek két fontos központja közül az egyik Köln, ahol Karlheinz Stockhausen dolgozik. Mûvei hangszerekre, elektromos eszközökre, effektekre, zenei montázsokra, szóló és kórushangokra épülnek fel.
Az énekesek vagy zenészek táncolnak, élnek a színpadon. Birtokba veszik a termet, a közönséget. A mester személyes barátja mûveinek, megálmodja, megéli ôket. Sugárzását, tempóját követni kevesek kiváltsága. Egyszemélyes világa belsô vallássá kerekedett, amelyet nyitva tart...azoknak akik ôt merik befogadni.
Egyszerûen csak Ô, aki születésnapján a barátait ajándékozza, aki megkedvel egy stílusú fehér inget, amibôl több tucatot varrat, akinek házában ötszögletûek a szobák, aki szinte együtt lélegzik a zenészeivel, álmodik valamit, megkomponálja és megkínál vele, aki imádja, hogy természet veszi körül. És ezek nem mûvészi allûrök hanem választások amelyek életreszólóak, mert LÉLEK van mögöttük, amelybôl adni akar.
Kérhetünk többet?

Marschalkó Eszter