| Õsz
Régi kötésben,
fáradtságnak dõlve,
sárga szagokként
vésõdünk az õszbe.
Sárga indulatként
görcsös botokra
rakódunk, suhogó
sárga haragba. |
| Tél
Végsõt vonaglik
a megölt, megkinzott
alkony.
Véres szájjal nyalja
a repedt éjszakát,
és mi megint sietünk
a lejárt évet ünnepelni,
talpfa szánokon,
beton korcsolyán,
csengettyûs villanáson,
a kék fenyõk alá,
a drága melegbe. |
|