Az emberek önkéntelenül is produkálják magukat. Kezünkbe fogtuk a kamerát és a mikrofont, és kimentünk az utcára, hogy ezt megtapasztaljuk. Kinek így, kinek úgy, de valamilyen köze van ahhoz a kultúrához, amelyben él. A legtöbben ezt nem ismerik fel tudatosan, hanem ösztönszerûen rá vannak hangolódva. Az emberek értik a kultúrát és mûvelik; nyilvánosan vagy elszigetelten, aktívan vagy passzívan. Ahogyan a kocsija alatt fekvõ autószerelõ mondta: Az egész emberi élet kultúrában zajlik. Fõkérdésünk a következõ volt.

Mi az elsõ dolog, ami eszébe jut arról a szóról, hogy kultúra?

nyugdíjas: a kultúrmocsok ami a TV-ben meg a rádióban megy, meg a moziban!
a felesége: egy felsõbb szintû mûveltséget jelent.
két iskolás lány: az ókori görög kultúra ahhoz, hogy boldogulni tudjunk a világban, fontos különbözõ kultúrák ismerete.
hajléktalan: nem érek rá (súlyos szatyrot cipelve odébbállt)
vak ember: ne haragudjon, sietek egy barátom vár.
nyugdíjas: a szerelem a legfontosabb az életben, a szerelem a halál szinonimája, s mindezek a testben egyesülnek.

A villamosmegállóban egy hirdetést találtunk:
SZEM ELÕTT VAN?
A szemmagasságban elhelyezett hirdetéseket olvassák el a legtöbben!
VELÜNK SZEM ELÕTT LESZ
Intermédia fényreklám az ország minden nagyvárosában

A hirdetés egy zsiráfot is ábrázolt, mely könnyedén olvasta a feje magasságában lévõ szövegrészt. Egy idõs embert megkérdeztünk, hogy hirdetne-e ez alapján, ha volna mit.
válasz: ugye milyen pocsék a közlekedés?
kérdés: de ezt a hirdetést még sose vette észre?
válasz: hát nemigen, maga rajzolta?...nem?...jó, jó... de mi köze a zsiráfnak az egész mindenséghez? (s mélyen elgondolkozott és gipszes karját kapargatta)

Szóval mi jut eszetekbe a kultúráról?

telefonkártyát csereberélõ gyerekek az aluljáróban: rossz; nem tud viselkedni; kultúra; telefonkártya-vásárlás? okosság-hülyeség
rendõr: pont a legjobbtól kérdezi ugye;... Hát nem akarom megdefiniálni de... hát az embernek egy olyan tevékenysége, ami valami többretörekvést jelent. Az embert ez is megkülönbözteti az állatvilágtól. Egy alkotótevékenység, amit szeret az ember. (ezután ez társa is elmondta a saját véleményét, vagyis pontosan ugyanezt)

Túléljük-e a test hatalmát? - Ahány ember annyi válasz.
Éltünk-e már jelen életünk elõtt? - Ez megtapasztalható.
Elõzõ életek és a tudatalatti hatalma.

Egy szórólap hívta fel az emberek figyelmét erre az elõadásra, melyet egy barokk jelmezbe bújt fiatalember osztogatott.
kérdés: mi áll a szórólapon?
válasz: többet tudunk megtenni, mint eddig; képességfejlesztõ elõadás; hogy hogyan tudjuk túlélni magunkat.
Vagy éppen mit tegyünk, amikor már elvesztettük önmagunkat; gondolom én. Keressük meg lényegünket más korok kultúráiban és találjuk meg hatalmas õstapasztalatunkat, hogy kenterbe verhessük a jelent; találjuk meg magát a boldogságot, hogy szorongásmentesen dughassuk a fejünket a tömegétkezõk etetõibe.
kérdés: Mire asszociál abból a ténybõl, hogy egy McDonald's és egy mozi között állunk?
negyvenéves férfi: hát egy jó cseh filmre egy jó disznótoros zabálással. A sörgyári capriccio ilyen ugyebár.
fiatalember: a filmre jön a McDonald's meg a hasonlók. A legtöbb ember odamegy mozi után. Kényelmes, csak át kell menni a zebrán. Az egész városban a kényelem az úr. Az életforma összecseng a szolgáltatásokkal. Mi kell ennél több?

És még mindig kultúra.
BÉLYEGZÕKÉSZÍTÉS
NÉVJEGYKÉSZÍTÉS AZONNAL
hirdeti a szendvicsember és válaszol: Magyarországon elég nagy kultúra van, nem? De például nálunk nincsenek megengedve például ezek a pornó dolgok pl. ilyen nyilvános pl. ilyen hogy szex meg ilyenek ... nincsenek ilyen házak, igaz? Ha ezt megengednék itt is, akkor nem lenne annyi betegség meg minden dolog. Amennyi hajléktalan van... ezek aztán kultúrát nem csinálnak, mert ha kultúrált emberek lennének, ott az aluljáróba nem piszkítanának oda meg minden. Tehát olyan, hogy a fegyelem gyönge tulajdonképpen.
hajléktalan: hé, ne csinád' má'! (bosszúsan menekül a kameránk elõl)

Akárcsak a közlekedési ellenõrök, akik a rettegõ bûnözõk viselkedésével vonakodtak véleményt nyilvánítani. Nem úgy mások:

középkorú asszony: A kultúra az emberek közötti kapcsolat, a gyerekekkel és öregekkel való törõdés.
egyetemista lány: ami nem az ember hétköznapjaival kapcsolatos, hanem az ünnepeivel, az emlékeivel és történelmével.
videótékás: két féle film van; egy pornófilm például kultúrálatlan. És vannak kultúrált filmek, amiket úgy tényleg nem lehet nézni, normális film mint a Schindler listája vagy a Harmadik birodalom.
wc-s bácsi: az embernek tudnia kell, hogy áll a dolgával, meg hogy milyen kérdést kapok és arra hogyan válaszolok.
fiatalok egy butiksoron: (a lány a melleit igazgatta bele egy melltartóba) szûk mell ez? (az egyik fiú pedig egyszerûen letolta a gatyáját) a kultúra én vagyok!

Odaléptünk egy taxisöfõrhöz is kérdésünkkel, aki közölte, hogy van véleménye, de nem hajlandó elmondani. Végül meghívott minket egy körre és hosszan beszélt: - Hiányzik az embernek. Az nem kultúra, hogy nézem a híreket a TV-ben vagy elolvasok egy napilapot. Legfeljebb megtudom, hogyan kell kitölteni egy adóívet, vagy ilyesmi. Nálam a kultúra a zenében jelentkezik, vagy a festészetben, tehát megfogható dolgokban. Nekem azért megfogható a zene, mert én tíz évig tanultam hegedülni, zongorázni.
kérdés: Miért foglalkozik akkor taxizással?
válasz: Ezt szeretem csinálni. Tizennyolc éves koromban leérettségiztem, elmentem a Fõtaxihoz autószerelést tanulni. Akkor abbahagytam a zenetanulást, mert a kettõt nem lehetett összeegyeztetni kéz szempontjából. Nem tartom a taxit munkának, mert egy szórakozás az embernek. Ha úgy tetszik a taxi is egy kultúra, mert állandóan olyan emberekkel találkozik az ember, akiktõl rengeteget tanul. Lehet, hogy többet tanul, mintha elolvasna egy hosszú regényt. Olyan dolgokat mesélnek el az emberek, amit állítom, hogy az anya a lányának vagy lány az anyjának nem mondana el. A kultúra nem vitatéma, az egy evidens dolog. Egy lényeges dolog az ember életében.
kérdés: Milyen gyakran jár moziba?
válasz: Nincs idõm moziba járni, inkább zenét hallgatok otthon. Az utasaimmal egyáltalán nem szoktam zenét hallgattatni, mert nem tudom, milyen az ízlésük, hogy érdekli e õket. Egyébként az utasnak mindent megengedek. Egyszer az egyik utasom úgy utazott, hogy a lába végig fenn volt az elsõ ülésen, szinte a nyakamban. Nem tettem szóvá a dolgot. Máskor meg néhány jókedvû cigány megkérdezte, hogy énekelhetnek-e útközben. Hát persze, énekeljenek csak, ha úgy tetszik. Valahogy úgy vagyok én a taxizással, mint József Attila a költészettel. Az Ars Poeticában az írja: költõ vagyok, mit érdekel engem a költészet maga. Én azt mondhatnám: Taxis vagyok, mit érdekel engem a taxizás maga.

KRISTÓFI ÁKOS
ZABÓ KATALIN