A színjátszásnak az a legõsibb módja, mikor a színész érzelmeket, gondolatokat, cselekvést beszéd nélkül, pusztán arcjátékkal és taglejtésekkel ábrázol. Pantomimes játékokat nemcsak színpadon és tereken, hanem ünnepi alkalmakkor is adtak elõ. Az elnevezés a görögöktõl származik, igazi kifejlõdését azonban a rómaiknál nyerte el a császárság idején. Az újkori klasszikus pantomim a romantika korában született meg.
A pantomim szó jelentése: Mindent utánzó.
Ez a mûvészeti ág az emberi érzések, gondolatok legõsibb kifejezési formája. A mimika, a gesztusok, mindenkor a legegyszerûbb, legkézenfekvõbb eszközei a kapcsolatok és információ rendszerek kialakításának. Fõleg az emberi életbõl vett képeket, helyzeteket jelenítik meg a Pantomim Mûvészek.
A század elején a pantomim mûfaj teremtette meg a némafilm alapjait. A leghíresebb mûvész Charles Spencer Chaplin (1889-1977). A némafilm, több éven keresztül sikeres mûfajként szerepelt az egész világon.
A hangosfilm térnyerésével sajnos a pantomim háttérbe szorult, illetve táncos elemekkel kiegészülve új formában jelent meg. (Fred Astaire, Gene Kelly)
Európában 1923-ban Éteinne Decroux megteremtette a "mimepur" mûfaját. A mai nagy színészek ennek az iskolának köszönhetik egyéniségüket. Tulajdonképpen a pantomim a színjátszás alapja. A színész számára a beszéd csak kiegészítõ segédeszköz lehet.
Magyarországon a pantomim nem annyira ismert mûfaj, mint Európa más országaiban.
1994-ben alakult Budapesten egy pantomim együttes. Céljuk, hogy a hazai közönséggel is megismertesse és megszeretesse ezt a mûfajt.
A társulat neve: Nagypofájú Nyulak. Két alapító tagja Rab László és Török Roland. 1983-ban kezdték tanulmányaikat Karsai János pantomim mûvésztõl. Kettõjük azonos alkatára, és eltérõ karakterére épül az együttes mûsorprogramja. Pusztán mimikájukkal, gesztusaikkal beszélnek az emberi gonoszságokról és jóságokról. Azt vallják: "Amit nem lehet elmondani szavakkal, csak azt játszd el pantomimmal". Céljuk ezen summázását Jean Louis Barrault-tól, századunk nagy pantomim mûvész egyéniségétõl kölcsönözték. Ez egyben arra utal, hogy a klasszikus mozgásmûvészet elméleti alapjaira építik munkájukat. Elõadásaikban céljuk a közérthetõség. Ezt segíti elõ etûdmûsoruk bevezetõjében a nézõknek tartogatott meglepetés: a közönséget is bevonják játékukba, részesévé, sõt szereplõjévé tesszük a színpadi cselekménynek, így a közös játék után beavatottként élvezhetik tovább az elõadást. Az etûdmûsor jeleneteikben felvonultatják a komikum hagyományos alaphelyzeteit. A nézõ saját konfliktusaival találkozhat a színpadi cselekményekben. Rab László és Török Roland a csend mûvészei, amit nem mondhatnak el a szavak, azt õk eljátsszák.

Reményeink szerint ez fog történni a decemberi ART'HÚR rendezvényen is. Majd meglátjuk! (szerk.)