Amikor elõször beléptem és szétnéztem, nem láttam arcokat. Fehérbe öltözött emberek küzdöttek egymással. Hónapok teltek el, mire végre a fehér ruhát én is megkaphattam és még valamit.....
Misztikus volt, a beavatás szimbóluma. Ahogy fejemre tettem, és rácsain keresztül néztem át, biztonságot, a személytelenséget jelentette, hiszen fegyver volt a kezemben...
Az elsõ ellenfelem a páston a vívómaszkkal a fején érkezett. Kemény menet után gyõztem, s ahogy lenni szokott, levettem maszkomat, és megemeltem a tõrt, köszönve a küzdelmet. Õ is így tett. Azt hiszem, ha a maszk nem rejti el szép arcát, hosszú szõke haját, talán nem is bírtam volna megszúrni, lehet, hogy õ sem engem. Itt éreztem elõször, hogy mit is jelenthet a maszk.

Marschalkó Eszter