Gyerekszívvel
Varga-Tóth Csaba rovata

"Akkor még bámultam a felnõtteket, azt hittem, jó lesz majd, ha én is egyszer nagy leszek."
/Szörényi Levente/

Gyerekként mûgumi tigrisfogsorra vágytam, s mint a mesében: hol volt, hol nem, egyet találtam. Lemostam és felraktam. No, majd most megmutatom...Jaj lesz a többieknek!
Hol volt, hol nem, szembejött egy nagyobb fiú. Furcsán mosolygott. Nem szólt, nem kért, nem ijesztett rám, a kincset mégis nekiadtam.

Az álarcosbál volt a legnagyszerûbb, várva várt iskolai ünnep. A rosszfiúk mindig rablónak meg indiánnak, vagy éppen kovbojnak öltöztek, a sokdioptriások páncélos lovagnak vagy doktor bácsinak, a csinos kislányok királykisasszonynak. Diszkófények közt rohangálva telt a "télûzõ" ünnep.
Nem értettem. Csak ennyi az egész? Hazamentem, s a könyvespolcról leemeltem legkedvesebb mesekönyvemet. Elõcsalogattam belõle a példaképeket, s ruhájukat, hõstetteiket, boldogságukat magamra öltöttem.

Általános iskolás gyerekeket kérdeztem.

Mi leszel az álarcosbálon?
- Zebra, mert ahhoz nem kell álarc.
- Cigányasszony, mert anya kitalálta.
- Ember akarok lenni, nem akarok beöltözni.
- Varázsló, mert néhány dolgot megváltoztatnék, de úgy, hogy ne tudja senki.
- Semmi, mert nem szeretnék másnak látszani, mint aki vagyok.
- Bohóc, mert jó, ha mulatságosnak tartanak, s ha tetszik a maszkom.
- Álarc, maszk: titok.

Kire hasonlítanál?
- Felnõttekre, mert nekik mindent szabad.
- Anyukámra, mert nagyon szeretem.

Kitõl, vagy mitõl félsz?
- Semmitõl, hisz nincsen veszély.
- Aputól, anyutól, nagyfiúktól, mert õk nagyok.
- Esti zivatartól, mert félek, hogy a villám becsap a kéménybe.
- Ufóktól, mert ez olyan félelmetes, s még azt sem tudom, hogy jó vagy rossz.
- Háborútól, mert ha kitör, meghalunk.
- A haláltól, mert az élet szép, s mert az életet ismerem, a halált viszont nem.
- Az atomháborútól, mert akkor elpusztul az egész világ.
- Senkitõl sem félek, hiszen nincs ellenségem, s én sem vagyok senkinek ellensége.

Mi leszel, ha nagy leszel?
- Polgármester, mert õ a falu ura.
- Rendõr, mert puskája van.
- Költõ, mert szeretem a verseket.
- Vállalkozó, mert az sokat keres.
- Békefenntartó, mert hátha sikerül a régi Magyarországot visszaszerezni.
- Énekesnõ, mert népszerû szeretnék lenni.
- Asztalos, mert szeretem a forgács illatát.
- Orvos, mert embereket ment.

Ha tehetnéd, milyen állattá változnál?
- Mókussá, mert szerény állat.
- Kiscicává, mert aranyos akarok lenni.
- Oroszlánná, mert akkor nem gyõznének le olyan sokan.
- Kutyává, mert azok a kertben akármennyit szaladgálhatnak.
- Bolhává, hogy ne lássanak meg a tanárok.
- Rétisassá, mert gyönyörködhet a világban, õ mindent fentrõl lát.
- Bármilyen állat lennék, csak ketrecben élnem ne kelljen.
- Madárrá, mert az elrepülhet.
- Kutyává, mert vele sokat törõdnek és játszanak.

Hogyan kérnél egy almát, ha az eladó ideges, ellenséges?
- Azt kérném tõle, hogy ne legyen szigorú.
- Félnék, s nem kérnék semmit.
- Azt mondanám neki, hogy így nem fogják szeretni.

Hogyan kérnél egy almát, ha az eladó fiú/lány, aki tetszik neked?
- Ingyen kérném tõle.
- Több mindent kérnék, hogy tovább beszélgethessünk.
- Kedvesen kérem, s odaadom a telefonszámomat.

Hogyan kérnél egy almát, ha az eladó ittas ember?
- Elvenném az almát, nem szólnék, elfutnék.
- Magamba kinevetném.
- Mástól kérném az almát

/A közremûködõ gyerekek a Zsámbéki Általános Iskola 2.-3.-4. és 6. osztályos tanulói, név szerint: Zelnik Ernõ, Gyõri Zsanett, Végh Katica, Miklós Erika, Zámbó Tímea, Kiss Zoltán, Horváth Tibor, Tóth Eszter, Elekes János Kristóf, Tóth Ágnes, Szabó Ákos, Dippold Borbála, Bajusz Krisztián, Sárossy Gergely, Matkó Tamás, Báncs Barbara, Répás András, Farkas Dávid, Szabó Achilles, Tugyi Gábor, Bolla Beáta, Járfás Katalin, Tóth András, Sipos Kálmán, Bíró Béla, Bárányos József, Tóth Kati, Röhberg Renáta, Bohodi Ági, Tiszperger Noémi, Egyed Réka, Budai Andrea, Fekete Erzsébet, Varga Katalin/