Arra a kérdésre, hogy van-e speciális nõi logika csak úgy lehet válaszolni, ha elõbb arra a kérdésre válaszolunk, hogy mit értünk logikán.
A logika kifejezés a görög "logos" szóból származik. Számos jelentése van, többek között "beszéd", "ige". Logikai rendszerrõl Arisztotelesztõl (ie. 384-322) kezdve beszélhetünk.
A mai szóhasználat szerint a logikát a helyes gondolkodás törvényeinek és szabályainak tudományaként értelmezzük. Közelebbrõl a logika alapvetõ feladata a helyes következtetés fogalmának szabatos meghatározása, törvényeinek feltárása. Egy következtetést akkor mondunk helyesnek, ha a premisszák igazsága szükségszerûen maga után vonja a konklúzió igazságát. Azaz, ha lehetetlen oly szituáció, hogy a premisszák igazak, a konklúzió pedig téves. A logika feladata azon feltételek tisztázása, amelyek a helyes következtetés szabatos megfogalmazásához szükségesek, azon eszközök megadása, amelyek segítségével ellenõrizhetõk, hogy következtetéseink valóban helyesek-e. A "Logika szerint helyes" vagy röviden a "logikus" fogalmát a mindennapi értelemben valamennyiben azonos módon értelmezzük. Valamilyen racionálistat, ésszerût értünk rajta. Amikor pedig azt mondjuk, hogy "ez nem logikus", akkor a racionalitás hiányát vesszük észre. Azaz ellentmondást észlelünk az érvelésben, vagy megnyilatkozásaink zavarosak, többértelmûek, azt mondjuk, hogy gondolataink nem rendezettek.
A logikus gondolkodás és a logika tudomány kapcsolatáról érdemes megszívlelni Hegel gondolatát. Azt kérdezik tõle, hogy a logika megtanít-e gondolkodni. Válasza: Nem, amint egy a fiziológia sem tanít meg emészteni. De az emésztési zavarok megszüntetéséhez elengedhetetlen a fiziológia ismerete.
Tehát nem a logikai ismeretektõl gondolkodnunk szabatosan, nem a logikától tudjuk, hogy mire következtessünk, de azt igen, hogy mi az, ami nem következik, mi az, ami nem szabatos, mi az ami nem logikus.
A logikus gondolkodás, egyáltalán a gondolkodás nyelvhez kötött. A nyelv elsajátítása, majd a nyelvhasználat során gondolkodásunk logikája is adott. Úgy szokás mondani, hogy a gondolkodás "hangtalan beszéd" formájában megy végbe. A nyelvhasználat alapvetõ funkciója információk közlése, befogadása, feldolgozása. Mindezek az emberi nem sajátjai.
Nem sajátítják el a nyelvet másképpen a nõk mint a férfiak. A gondolkodás logikája, vagyis a logikus gondolkodás emberi adottságunk és semmilyen különbséget nem fedezhetünk fel e tekintetben a férfiak és nõk között. A "nõi logikáról" szóló elõítéletek valószínûleg a logika azon leszûkítésébõl fakadnak, amikor egy cselekvéssorozatot minõsítünk logikusnak vagy nem logikusnak. Aforizmák szólnak a nõk "bájos", "illogikus" viselkedésérõl, amit mint mint nõk megengedhetnek maguknak. Anatol France például azt mondja: "Egy nõ akkor mond igazat, ha nem hazudik feleslegesen."
Ha egy cselekvést ésszerûtlennek (nem logikusnak) minõsítünk, akkor ezen azt értjük, hogy ellentétes a józan ésszel, a hol az egyik lépés lerontja a másikat stb. Miért lenne az ilyen viselkedés a nõk privilégiuma?
Viszont ha elfogadjuk a "mi a logika" kérdésre vonatkozó fenti válaszokat, akkor abból logikusan következik, hogy speciális nõi logika nem létezik.

Madarász Tiborné