Art'húr - Ugye, csak nõ írhatta ezeket a sorokat?

Miss Art'húr

Ugye, csak nõ írhatta ezeket a sorokat? "Csak könny vagy. Az emlék fájdalmas üzenete."

A nõk minden korban jelen voltak az irodalomban, s különösen otthon voltak a költészetben. A nõk máshogy gondolkoznak, máshogy éreznek és máshogy fogalmazzák meg érzéseiket.
Miért van kevesebb nõ az alkotók között? Mert a férfiak elvárták a nõktõl mindig, hogy elsõsorban családanyák és feleségek (valamint házvezetõnõk is) legyenek. S ezeket a feladatokat nehéz összeegyeztetni a mûvészi hajlammal, s azzal az életformával, mely általában a mûvészeteket jellemezte. A társadalmi elvárások, a rang, az illem szabályozták, mikor hogyan viselkedhet a nõ. Pl. ha a színjátszás történetét nézzük, a nõk sokáig nem szerepelhettek drámai elõadásokon. Pedig az ókortól kezdve napjainkig sok lány vagy asszony szerette volna papírra vetni érdekes gondolatait, fájdalmait, örömeit. A bátrabbak meg is tették ezt, így mi is megcsodálhatjuk az egyéni képalkotás, mûvészi elrendezés és verstechnikai jártasság remekeit, a nõi költõk különleges hangulattal rendelkezõ alkotásait.
Az ókori költõk közül kiemelkedik a görög költõnõ, Szapphó. Verseinek képanyaga jellegzetes nõi gondolkodást tükröz:

"Édesanyám, nem perdül a rokka, oly szakadós ma szál! Vágy nehezül rám."

A japán haiku mesterei között is rábbukkanhatunk nõi költõkre. A haiku három sorával, szabályos 17 szótagos elrendezésével könnyedén bántak a hölgyek, és sajátos világ bontakozik ki ezekbõl a gyöngyszemekbõl. A látvány és az érzés szintézise jellemzi e miniatûr remekmûveket.

"A hideg mélye mint kifürkészhetetlen tengerdübörgés." (Kassenjo) "Ébredek, színes Íriszt látok, amit álmomban láttam." (Shushiki) "Hajnalka kúszott kutunk láncára. Vizet máshonnan hozok." (Chiyo)

S ha egy korszakból nem maradtak fenn költõnek alkotásai, az nem jelenti azt, hogy nem is voltak, csak azt, hogy az illendõség nem engedte ezeket nyilvánosságra hozni.
A magyar irodalomban is vannak korai próbálkozások. Például Petrõczi Kata Szidónai verseiben a formai tökéletességet és a mûvészi képalkotást is megcsodálhatjuk. "Felhõt szaporítok sóhajtásimmal, ó Fogyatom életemet..." "Ó könyörületlen, kemény és kegyetlen Tigrisek és sárkányok!"

Bethlen Kata neve pedig önéletírásával lett ismert. Késõbb a több férfiköltõ által is elismert Dukai Takách Judit fejti ki érzéseit költeményeiben.

"Ha szívemet éri bánat avagy öröm, Csak némán hullatom keblembe könnyemet."

Természetesen szerte a világban születtek és születnek érzékletes verssorok a nõk jellegzetes egyéni képalkotásával. Pl. 1600 körül az amerikai Anne Bradstreet (aki 8 gyermeknek adott életet) fogalmaz így a közvéleményrõl:

"Az ócsárló nyelvet mind megvetem, Ki azt mondja, a költészetnek ártok, És varrótû inkább illik nekem; De a nõkkel oly megvetõen bántok, Hogy ha jót írok, mit érek vele? Mondják: loptam, vagy véletlen mûve."

Elinor Wylie és társai a nõ sorsát ábrázolják:

"Ember vagyok: sorsom magány, Asszony vagyok: kín fojtogat."

A. Rich:

"Mûszer vagyok, asszony alakban próbálom képekké alakítani a lüktetéseket, hogy a test megnyugodjék, s a szellem újra alkotódjék."

S. Plath:

"Cukrozzam napjaim eltett gyümölcsként?"

A XX. században hazánkban is egyre több nõ ír a férfiról, a szerelmes társról, a természetrõl, az élet apró dolgairól. A szerelem és az összetartozás újszerû megjelenítése jellemzi Kaffka Margit mûveit.

"Én reggeli harangszóm, Szép napos délutánom, Szelíd esteli lámpám, Sûrû csillagos éjem." "Kit bántani nem hagynék, Kiért tán ölni tudnék. Te édes-kedves társam..."

Merész képzettársítások és a különbözõ formák érvényesítése jellemzõ a modernebb alkotókat.

"Zsombékos, vizenyõs berekbõl szívedbõl tépek bürköt, mákot, markolatig vér kardvirágot." (Károlyi Amy) ".... a semmin ül a csúcs, a rom, egy felleg kusza szövetén, laza pára-boltozaton." (Szabó Magda) "feszülünk a holnapi ijedelemtõl..." (Szécsi Margit) "hózuhogásba, mélyülõ homályba merült szeme virága" "Szétszórnám már virágom, hogy gyümölcsöt teremjek." (Beney Zsuzsa) "Szavaink gyáva futása fölött telik a hold." "én látom a dalt, hallom e néma kottát..." (Pálfi Ágnes)

A japán haiku népszerûsége is megihlette költõnõinket. Beney Zsuzsa és Pálfi Ágnes leheletfinom képei a nõi lélek és szellem különlegességét tükrözik.

"Éjféli szél levelek sóhaja a létezés susogó ligetében." (Beney Zsuzsa) "láthatatlanul íródik levegõbe a pókok útja" (Páli Ágnes).

A nõ egyik fontos feladata, hogy szüljön, utódot hozzon a világra, új életet teremtsen. A költészet is szülés, a gondolatok, a bennünk érlelõdõ rezdülések világra segítése. "..vágyakra és szenvedésekre, csalódásra, vagy isteni sugallatra - mint apró, parányi életek -, kifejlõdnek és vajúdva megszületnek a költemények." (Veiczi Irma: Költeményeim születése) Miért ne lennének erre alkalmasak a nõk? Hiszen e tetszõlegesen kiragadott példák is bizonyítják, hogy a nõk érzékenyen reagálnak minden apróságra, s sajátos egyéni látásmóddal jellegzetes atmoszférát tudnak teremteni. A költõnõk versei tükörképei a sokszínû, fogékony nõi léleknek.

Szabolcsi Erzsébet