Bizony mondom Néktek kifordult az jó velágunk magábul, s az Antikrisztus országol szép fõdjeink felett, s Krisztus urunk azért nem gyün segélni, mert fél, hogy mocsokba ér a lába.
Hát, Krisztus urunk nem jött, a megváltás ma is elmaradt, s a nemzedékünk beleszületett úgy a hetvenes évek táján a bizonytalanba.
Pedig nekünk, nem ezt ígérték.
Igaz, tejjel mézzel folyó Kánaánról sem volt szó, meg mannaesõrõl se, de a könyv, meg a csirkenyak azért már hiányzik néha. De nem ígértek eladott országot és rabszolganemzetet sem.
Anyám azt mondta: - Tanulj rendesen kisfiam, mi mindent megadunk neked amíg csak élünk, hogy tanulhassál és rendes ember legyen belõled.
Apám késõbb hozzáette: - Dolgozz tisztességesen, becsületesen, hogy a fõnökeid és munkatársaid az alapján ismerjenek meg és sose csinálj semmi olyant ami miatt szégyenkeznünk kellene. Ne végy részt semmi kétes dologban, hogy nyugodt éjszakáid legyenek és boldogan, békében élj ezen a földön.
Nagyanyám egyszer a térdére ültetett, megfogta a kezemet, nagy kidolgozott, kérges kezébe és halkan a fülembe suttogta az öreg háromosztatú parasztház jó illatú konyhájában:
- Kérjed Jézuskát mindig, hogy segéljen. Éljél rendesen, tisztességgel viseld magad, és óvakodják az úri zsiványoktól. Vigyázz, magadra kisfiam. - és kezembe nyomott egy régi, szürke, szakadt fedelû katekizmust.
Nagyapám csak ült a dikón a konyhában, cigarettázott némán és megõrizte a bölcsességeket a maga lengyel-szlovák-magyar fejében, aztán felállt és a gangról köpött egy kurva nagyot az éjszakába.
Apám és anyám egy szép újvilágot kezdtek annak idején építeni, s én megvoltam gyõzõdve róla, hogy nyugodt állóvíz életem lesz, nagyobb gondoktól és viharoktól mentes, legalább az õk ezt ígérték, hát lázadtam ellene hosszú hajjal, fekete PVC dzsekiben.
Aztán felnõttem hirtelen (?!) és beálltam én is, mint annyian húzni a gályát, mert ez volt a természetes, a követendõ példa, a tisztességes, de akárhogy feküdtem az evezõnek az a vacak bárka mindig billeget.
Így jártam éveken át tudásommal és karommal másokat szolgálni, sötétben mentem és sötétben jöttem haza, és könyvekre is alig futotta. Hát egy fáradt nap estéjén, vacsora közben, amikor a sovány pörkölt szaftját mártogattam a kétnapos fehérkenyérrel, azt mondtam anyámnak: - Nem ezt ígértétek!
Mama hallod? Hazudtatok nekem, nem ezt ígértétek. Azt mondtátok, lesz egy szép jó világ, ahol ha dolgozok rendesen, akár meg is élhetek. Lesz családom, lesz feleségem, hogy szeressen és gyerekeket szüljön majd nekem; a fiam majd tanulni fog tovább; lesz majd kis ház is, hogy legyen benne szoba, ahol esténként pipálhatok, könyvespolcaim alatt; a ház elõtt-mögött kert, s benne egy diófa, hogy alatta mondhassak okosakat; s lesz majd autó, hogy nyaranta pihenni vigyem majd gyermekeim gyermekeit. Anyámra néztem és szavalni kezdtem neki:
Azt ígérted egyszer nekem:
Lesz egy jobb világ gyermekem.
Lesz majd kisház, benne szoba,
Hogy legyen családodnak otthona,
És lesz majd kert is,
Hogy diófa is legyen,
Hogy okosakat mondhass csendesen.

Dehát:
Nincsen kisház, nincsen szoba,
Nincs családom, mert nincs otthona,
Nincsen kert sem, miért legyen
Hogy férgek lepjék el csendesen?

Hazudtatok nekem anya, nem mondtátok hogy országunkat lassan eladják, az adók már élni sem hagynak, nem fûtünk, nem világítunk és nem eszünk.
Nem olvasunk, nem írunk és nem beszélünk, mert már nem épülnek házak, nem születnek gyerekek és nem tanulunk tovább mert drága és dolgozni kell, mert a pénz ha nem is borra és leányra, de sörre és cigarettára kell, mert a könyvekre úgysem futja.
Mert bizon mondom néktek kifordult az jó velágunk magábul, s az Antikrisztus országol szép fõggyeink fölött s Krisztus urunk azért nem jön segélni, mert fél ,hogy mocsokba ér a lába. Nagyot fordult az jó velágunk, az hazugok igaznak mutatják maguk, az hamisak kapnak pálmaágat, az jó gyermek eladja az anyját, s az anya eladja a gyermekét, hogy a többit nevelni tudja, s ami alul volt fölülre került, s ami fölül volt alulra. A valós elvesztette az értékét, az érzelmek megvásárolhatóvá váltak, minden eladó, a testünk, a szívünk, az érzelmeink, így a megváltás ma is elmarad.

Kohári Csaba - Pásztó