Remélem
legalábbis meglepõ egy kortárs irodalmi mûvészeti
folyóiratban - még ha a szokásos utolsó oldalon
is, - találkozni ezzel a rovattal. Már csak horoszkóp,
teszt, receptek és hasznos tanácsok szerelmi életünkhöz,
aztán néhány hónap és az Art'húr
példányszáma 2000-rõl 20 000-re növekedhet,
bulvár lappá "nõve" ki magát. Gondolhatnánk
hevenyészve.
Bár bizonyára vannak akik már eleve
gyanakodnak, hogy ez a sport rovat nem az a sport rovat, a bizonyosság
kedvéért és mintegy bemutatkozásul igyekeznék
némi magyarázattal szolgálni.
Tehát: Sokat foglalkoztat életünk
ama bizonyos hármassága, melyet nevezhetünk atyafiúszentléleknek,
a test-szív-ész harmóniájának vagy tudálékosabban
erosnak, psychének, rátiónak. Ezen belül
jelesen pedig a sport és a mûvészet kapcsolata, vagy
még inkább kapcstalansága. (Elképzelem, amint
a verseskötetbe mélyülõ vérmes futballszurkolót
a mérkõzés kezdetét jelzõ sípszó
riasztja fel a mûélvezetbõl.) Pedig biztos vannak -
és néhány számon keresztül szeretnék
bemutatni közülük - olyan sportemberek - bocsánat
emberek -, akikben él ez a harmónia.
Mert mint tudjuk mindannyian írtunk verset és
fociztunk a grundon. Azonban van amelyikönkbõl költõ
lett, van kibõl focista és van... akibõl rendes ember.
Közülük elsõnek íme: Illés
Éva
A vizisportok és a hegyek, meredek sziklafalak
szerelmese. (Próbálom elhessegetni magamtól a rosszmájú
megjegyzést: többek között. De nem megy.) Saját
bevallása szerint úszni is tud. Oboázik, énekelni
tanul, a barátom és írt néhány jó
verset. Hogy a rossz tulajdonságaiból is említsek,
szociológus. |
Illés
Éva
Ima
Bocsásd meg, ha állhatatlan vagyok
az én szívemben.
Hisz mindez játék csupán,
porszem játéka a légben,
szürke, súlytalan lebegés,
utunk szellõk szeszélye.
Játszi porlétünkbe a Nap
áttört fényehoz szint.
Vágyom e sugárra, mely
porvoltomban aranynak láttat.
Ha állhatatlan vagyok az én szívemben,
bocsásd meg. |
| Oroszlános
versek II.
Növényevõ vagyok
gyakran hátra nézek
a zajok, a fények
feszülésre kényszerítik izmaim.
Gyorsan enni és újra menni,
csak még az árkon túl lenni,
majd a réten, s ott már az erdõ...
menni annyi, mint lenni.
Engedj magadhoz húsevõ
lusta heverésedben had
legyek társ. Testembe had
áramoljon át tested melege.
Öledbõl nézem a felhõket,
S magamba engedem a tájat.
Most érzem csak, hogy más élni,
mint lenni.
Ha megszel is, már mit árthat? |
| Oroszlános
versek III.
Olykor oroszlán vagyok.
No nem az állatok királya
- bizonyára õ is él valahol,
de én egy másikra gondolok.
A kifutóban várakozom,
hogy mi végre, nem tudom,
de jól tudom, mit kell tennem.
Bemegyek - moraj -, járásom
délceg, tekintetem magabiztos.
Lendületet veszek és ugrom.
Estérõl estére ezredszer talán,
hogy e mozdulatot megteszem
át a tüzes karikán,
tudva, hogy tudom, s hogy kell, de mégis
fáraszt az ugrás és a tûz
is...
Taps. Kifelé könnyebb a léptem.
A ketrecben vár a vacsora. |
