Hadd kérdezzem meg, mikor jártak utoljára padláson? Sokaknak rumli, kacatgyûjtõ hely a padlás, másoknak viszont igazi felfedezõ út, egy reménnyel teli rejtély. Megtalálható ott a régi tulipános láda, amelyben rengeteg ,,rongy" kószál. Régi kendõk, ruhák, el nem hordott hernyóselyem kesztyûk és még mennyi minden! Ez maga a csoda!
Igen, a Vígszínház repertoárján, még mindig él a PADLÁS, ez a félig mese - félig musical, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerzeménye. Igazán odavarázsolódik az ember a Padlásra. Ott van ám az élet! ,,Valahol a fényeken túl, ami szép volt, s elmúlt újra vár. Valahol az álmon is túl, ott a kikötõ és a néhai táj..."
A Padlás valójában kidobott értékeinket is jelenti, mint ahogyan a fantasztikus Rádiós is énekli: ,,Ott van a múltunk egy távoli táj és az elveszett éveket el lehet érni újra, nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el és élnek az emlékek még valahol." Ott a szívünkben, mert ami megtörtént nem tagadhatjuk le, életünk részévé vált. Múltunk a szétszáradt szalmakalap egy festéktelen napszemüveggel.
Múlt nyáron találtam egy 30 éves napszemüveget. Társaimnak tetszett. Ez a tárgy valakinek az öltözékéhez tartozott. Most egy eszköz, barátok közti beszédtémává lett. Nagyszerû érzés más világában ,,gondolkodni". Talán így volt ez Süni és Rádiós között is, ott fenn a Padláson, amikor ,,csak nézünk egymásra és válaszolni nem tudunk és nincsenek jó kérdések és nem szólnak a csillagok." Vár egy új bolygó, egy földön túli világ, egy másik békés táj. Hát az ember, mint a Föld olyan, s a gombócnak is lelke van; igen a szilvás gombócnak, melyben benne van a kenyér, a víz, a tudás, az íz, az idõ, a só, benne van a válasz: embernek lenni jó! „Mert kell egy hely...!"

Mert szükséged van a Másikra! Kalandból. Életre szóló ,,tévedés"-eink miatt érdemes. Harcba menni a Másikért. Fiatalok meggondolatlan (? Meggondoltan meggondolatlanok?), boldog napjai. Együtt egymásért. A rendszer büntet, tehát amíg le nem tartóztatnak, amíg észre nem veszik. Musical két részben a Szolnoki Szigligeti Színházban. A HAIR címû elõadást fiatalok adják elõ. Tánc - ezúttal a parketten. Mintha a végtagjaik külön életet élnének. Kirúg, emel, forgat és fordul, néz és ráz. A zenekar és a színészek közti összhang megteremtõje a karmester. Mert összhang nélkül esés van: esés a színrõl, esés a pályáról, esés a pozícióból. Tehetség kell ehhez is, hisz vannak jóakaróink, akik ezt megakadályozhatják, feltartóztathatják. A feltartóztatások vonalán haladva sikerorientáltakká válhatunk.
Siker? Igen, a Mozart mûvek többsége sikert aratott. A COSÍ FAN TUTTE nagyot vívott a XIX. században. A bemutató 1790. február 26-án volt a bécsi Burgtheaterben. Majd Prága és Drezda következett. Meggyötörték e két felvonásos vígoperát, - erkölcstelennek vélték, moralizálva jellemezték - de gyõzött a józan megfontolás, mely szerint napjainkban eredeti megfogalmazásban adják elõ. Mozart nagyszerûen alkalmazkodott a történet könnyed, játékos hangulatához, helyesen értelmezte a benne rejlõ enyhe iróniát, és ennek megfelelõen vidám, kedvesen mosolygós muzsikát komponált. A csodazeneszerzõ tudott szeretetre méltó vagy gunyoros hangon is szólni, a valódi érzelem sohasem, még a valódinak hitt érzelem rajza esetében sem hiányzik a palettájáról.
Mirõl is szólna a darab? Érzelmek kijátszásáról, a hûség próbájáról, vonzódásról ,,keleti" vagy ,,nyugati" férfiak személyéhez. Legyen az fiatal vagy idõs a lényeg, hogy: ,,Mind így csinálják", vagyis ,,COSÍ FAN TUTTE".

Vígszínházban a színen: az Olasz Szalmakalap. Zenés bohózat öt felvonásban (egy szünettel). Rudolf Péter fõszereplésével és Eszenyi Enikõ rendezésében.
Vajon mi történik a falánk lóval, aki nem tesz különbséget széna és szalma, abrak és kalap között? Mi történik a falánk ló gazdájával, akinek történetesen épp ezen a napon van az esküvõje egy vidéki faiskola - tulajdonos lányával? Lesz esküvõ, vagy nem? Labiche immár klasszikussá nemesedett bohózatának története egy szalmakalap körül bonyolódik. A történet ,,rettenetesen" mulatságos, ,,iszonytatóan" kacagtató és ,,borzalmasan" nevettetõ! Igazi meglepetést ígér a nevetni, szórakozni vágyó publikumnak.