Évek óta teszem próbára barátaim
filozófiai gondolkodását a következõ problémával:
Köztudott, hogy az angolna igen szívós
hal. Többek között a hibernációt is kibírja.
Állítólag ha befagyasztunk egy angolnát, az
jó ideig eláll. No persze minden hal ezt teszi. De ha az
angolnát utána ismét vízbe tesszük, és
hagyjuk felengedni, lassan feléled és elúszik. Végezzünk
fiktív kísérletet! Két angolnát fagyasszunk
le, amíg csontkemények nem lesznek. Tegyük félre
a sajnálatunkat és – a tudomány kedvéért
– törjük ketté az egyiket. Ezután a két
fél angolnát és az egyben maradtat is engedjük
föl! Eredmény: a két fél hal bizony szánalmas
húscafatként nemigen tesz semmit, a másik azonban
egyszerûen elúszik. Kérdés: mikor halt meg a
kettétört angolna? Amikor befagyasztottuk, amikor eltörtük
vagy amikor felengedtük? |