Mostanába hamar sötétödik, kint
nem igön löhet mán csinálni sömmit, így
hamar bekerül az embör a házba. Olvasni nincs nagy türelmöm,
a lakáshangosító beröndözésbül
mindig politika vagy erõszak gyün, ezöket sé szeretöm
nizni. Ráértömbe, vagy unalmamba mögláttam
a sifonba három öreg könyvet, legalábbis én
azt hittem, hogy könyv, csak mikor a kezembe vöszöm akkor
látom, hogy ezök bizon zsótárok, égy mög
fényképalbum. Ezt vöttem elõször szömügyre.
Az elejin mingyár ott vót a bécsi Károlytemplom
színös fényképe. Ez ismerõs vót,
mert kukkeron körösztül jó pár éve
mán, hogy láttam, az István templom tornyábul.
Mikor belelapoztam, akkor láttam sok szép fiatal deli legént,
büszke tartású lánt, mög asszont. Voltak
elsõ háborúból való katona képek
is. Ezök a képek az anyai dédapámékrúl,
mög a rokonságrúl valók vótak. Mikor ezöket
sorra mögnizögettem, vöttem a kezembe az égyik öreg
zsótárt.
Szép bürkötésbe van kötve
az elejin mélynyomásu aranybötükkel, annak a neve
akijé vót, mög a dátum 1860. Mikor kinyitottam
akkor azt láttam, hogy 1859-be nyomtatták Pestön Trattner
Károly betûivel. Az elõszót latinul tötték
bele, de utána ott a magyar fordítása is. Nagyon sokat
nem vót a szótár használva, mer még
az aranyozás sincs lékopva, a lapok szélirül,
nem hogy a nyálazástúl möglönnének
feketödve a sarkai. Úgy elgondoltam, hogy hun vannak már
azok a kezek, akik elvitték a templomba nagy néha. Persze,
tudom, hogy kint a Kincsös temetõbe, mert a dédapám
lánytestvérei-é volt. A másik zsótár
mán jóval viseltebb, bele van írva a tulajdonosának
a neve, mög högy hol születött 1856-ban. Férhön
mönt 1877-be, de az mán nincs oda írva, hogy kihön.
Úgy láccik nem érdemölte mög az öreg
úr, hogy fölirják a nevit a szentkönyve. Ebbe az
elõszó végin az áll, hogy Költ Pestön
augusztus 24-ik napján 1866-dik esztendõbe. Az elejin mög
az van, hogy a francia nóták és versök szerint.
Ez a zsótár mögszógált az áráért.
Egy nagyon sokat vót forgatva, mert a gazdája 95 éves
koráig használta. A kötése is nagyon mögviselt
a lapjai is széthullanak, a sarkokon nagyon mögláccik,
hogy a szikkadt újhögyeket sokszor mögnyalták,
hogy arrébb tuggyák lapozni, különösen az
imádságoknál. Egy írást is tanáltam
benne, egy külön kis papíron, szálkás betûkkel
ez vót írva, Kellemes boldog új évet, e múlandó
világba.
Ezt az asszonyt még én is ismertem, mer
a feleségöm dédnagyanyja vót, 1951-ben halt mög,
95 éves korába.