Nagy László 
Amikor nincs kegyelem 

Feküdtél sujtó fény alá: 
a virág térdedre dõl, 
szerelmem súlyos zászlaja 
tûzve van fejed felõl. 

Lecsukott zsalu-levelek 
homályán, itt ülök én, 
varasodnak a zöld lapok,  
repednek, dõzsöl a fény. 

Üvegben málna-alkonyat. 
Lenyesett rózsa zihál, 
illata fölszáll, fönn bolyong 
új nyaram ormainál. 

Újra remeg a levegõ, 
hol kezed integetett. 
Ágyadra szakadt óriás 
lepke az emlékezet. 

Kereng a nyárban köszörû, 
szívembõl szikraesés. 
feküdtél sujtó fény alá,  
keltsen a fölismerés. 

Ifjuság, szentség szétomol, 
gyere be, birkózz velem. 
Fönségesebb az ölelés,  
amikor nincs kegyelem.

  
József Attila 
Tudod, hogy
nincs bocsánat 

Tudod, hogy nincs bocsánat, 
hiába hát a bánat. 
Légy, ami lennél: férfi. 
A fû kinõ utánad. 

A bûn az nem lesz könnyebb, 
hiába hulla könnyed. 
hogy bizonyság vagy erre, 
legalább azt köszönjed. 

Ne vádolj, ne fogadkozz,  
ne légy komisz magadhoz, 
ne hódolj és ne hódíts, 
ne csatlakozz a hadhoz. 

Maradj fölöslegesnek, 
a titkokat ne lesd meg. 
S ezt az emberiséget, 
hisz ember vagy, ne vesd meg. 

Emlékezz, hogy hörögtél 
s hiába könyörögtél. 
Hamis tanúvá lettél 
saját igaz pörödnél. 

Atyát hívtál elesten, 
embert, ha nincs Isten. 
S romlott kölkökre leltél 
pszichoanalizisben. 

Hittél a könnyû szóknak,  
fizetett pártfogóknak, 
s lásd, soha, soha senki 
nem mondta, hogy te jó vagy. 

Megcsaltak, úgy szerettek, 
csaltál s így nem szerethetsz. 
Most hát a töltött fegyvert 
szorítsd üres szívedhez, 

vagy vess el minden elvet 
s még remélj hû szerelmet, 
hisz mint a kutya hinnél 
abban, ki bízna benned.
  
Zelk Zoltán 
Kegyelem 

Sohase lép gyíkra csigára 
soha egy föltámadt fûszálra 
a földön járó Isten lába 
de vétkeinket eltapossa 
mert vétkeinket megbocsátja.
Gyurkovics Tibor 
Kegyelem 

Mily szomorú a lélek alja, 
a lélek ege mily magas, 
azért lettünk, hogy égbe törjünk, 
vagy földre hullni ugyanaz? 

madárképesség, lélek-ára, 
szárnyaszegett hit, hontalan, 
azért lett szárnya, hogy röpüljön, 
azért röpül, mert szárnya van?
Szikra János 
Fohász 

Add meg nekem 
az eszmélet által megáldott 
hajnalok napraforgóillatát, 
a kiszámíthatatlan holnap esélyét, 
a védtelenek törhetetlenségét 
add meg nekem. 

Add meg nekem 
az idõt, amelyben 
szabad akaratommal megtörténhetek, 
a helyet, 
ahová tékozlóként is visszatérhetek, 
a létem fölötti 
önrendelkezés kétélû pallosjogát 
add meg nekem. 

Add, 
szívemben ébredjen a Nap. 
 
Sík Sándor 
Játékszer 

Fogadd el Uram, szabadságomat, 
Fogadd egészen. 
Vedd értelmemet, akaratomat 
S emlékezésem. 

Mindazt, amim van és ami vagyok, 
Te adtad ingyen. 
Visszaadok, Uram, visszaadok 
Egyszerre mindent. 

Legyen fölöttünk korláttalan úr 
Rendelkezésed. 
Csak egyet hagyj meg ajándékodul: 
Szeretnem téged. 

Csak a szeretet maradjon az enyém 
A kegyelemmel, 
S minden, de minden gazdagság enyém, 
Más semmi nem kell...