Barna pára,
megsárgult sürgönyök,
levél tapad a nyárra,
s az õszért szûkölök,
hátha...

Hátha ez az õsz lesz.
A fán vagy ezer madár,
nedvesség, nyálka,
mind repülni vár,
s én ezret gyûlölök.

Egy lehullik. Végre!
Rugdosom a dögöt,
az oldalán érte,
kis vér csordul – sárga tó –
s halkan felnyögött.

Talán nem is hallom.
Alig várom, hogy haljon,
s kabátomból elõrántsam a telet,
 s csak szórjam, szórjam, szórjam...
hiába kecmereg.