Albert Áron A méz   Játszani hív,  egy gesztenye szív játszani Téged gyertyafényben ébred elevenséged, egy arc simogatásában.   A MÉZ dallamos arany és édes,  a világ érdes, s felsérti a szerelmeket, lehet, hogy csak a vágy kerget reményeket, de az ember addig él miértbõl.   Megszületés anyanyelven vér és homok a kehelyben, – a megtalált kehelyben –, s helyben  az érzéstelenítõ irónia, az író nemes haknija,  hogy tudjon önmagába harapnia.   Aztán a komikus arc ugyanolyan gyomorvérzésbe halt meg, mint az alsószomszéd.