Szeptember
közepén kezdetét vette a színházi évad
is. Ennek sok ezer ember õrvend, viszont van akit nem lehet elrugdosni
egy színi elõadásra sem. Színház és
kegyelem. Mit is jelenthet:
Valójában a színészeknek,
mûvészeknek egy hatalmas ajándéka az élettõl,
Istentõl, hogy õk olyan tehetséggel bírnak,
amellyel másokat megörvendeztetnek. Kegyelmi állapot
ez, még ha elvonatkoztatott formában is. A színész
kiengedi a hangját, hogy hallják, mozgásával
és énekével elbûvöli a közönséget.
Bár valljuk be nézõként sokszor megfordul agyunkban,
óh hát ezt én is tudnám! Tudnánk? Eszméletlen
sok próba, vita – olykor az összeveszés határáig
– kíséri az elõadásig a felkészülés
útját. Düh és harag alkotta szenzációs
siker. Siker, az elõadás végén felcsendül
a taps, az abba nem hagyható vastaps. Mosoly ül a színész
arcán, elfelejtve a rendezõvel való ,,összezörrenést".
Kegyelem. Játék az emelt színpadon és a nézõtérrel
egysíkú színpadon.
A Kolibri Pincében az elõadó mûvészek
a nézõk mögül közelítik meg a számukra
üresen hagyott helyet. Egyedültem - John Lennon saját
esszéi címû produkcióban igazi kolibris pincekabaré
részesei lehetünk. Bevonulás fehér mackós
öltözetben, melyet a jelenetek során apróságokkal
változtatnak. Novák János rendezésében
nyolc szereplõ szórta a poénokat.
Minden esetre a szerzõrõl néhány
gondolat: ,,1940. Októver 9-én szünettem, mialatt, úgy
hiszem a nárcik még gombásztak minket Madalf Heatlump
(Hadolf Hiddel) vezetésével (akinek csak egy volt). De nem
találtak el. Különcféle iskolákba jártam
Lillypoodon. De még így sem kergültem el nagynénéim
tárogatását. A elkiadósodott Beatles tagjaként
az én valamint (P, G, és R) lemezei mókásabbnak
tûnhetnek mint ez a könyv, de legjobb dudásom szerint
ez a könny a legkarcagtatóbb novilla gyûjtemény,
amit valaha olvadtam. Az ég legyen hozzánk cirkalmas."
Úgy ahogyan azt kell, akár egy Egyforintos
Koncerten is. Megtelt a Zeneakadémia nézõtere. Brahms
csodás alkotásai közül a IV. szimfóniát
Fischer Iván dirigálta. Nem akárhogyan. Megszólította
a közönséget a tételek közt, megismertetve
a darab mondanivalóját. Beszélt, ismertetett, vezényelt,
uralta a légkört. Nem gõgbõl –szolgálatból.
Kegyelmi tehetség, hogy megszólaltatja intésével
a hangszert, az mûködésbe lép, a közönség
pedig jól érzi magát. Brahms kottázott e-moll
szimfóniájáról: ,,Az I. tétel az alkotás
szigorú mûgondjáról és mély koncentrációról
tesz tanúságot. Komoly, komor hangulat jellemzi. A csendes
mélabútól a hõsi szenvedélyig ível
hangulati skálája. A második tétel keményveretû
sorsmotívumának elszántságát a gordonkákon
felcsendülõ dallam férfias pátosza oldja fel.
A harmadik tételt Brahms scherzóinak mosolytalan humora,
szigora hatja át. A zárótételben a passacaglia
két évszázados mûformáját választotta
Brahms. Variációiban úgy alakítja a témául
választott zenei anyagot, hogy a páratlan találékonysággal
megalkotott jellemdarabok mondanivalójukkal méltán
tetõzzék be a szimfóniát."
E szimfónia Stájerországban íródott,
de vajon tudják-e hol van Garboncia? A Kolibri Fészek elõadásában
egy igazi zenemesének lehetünk tanúi. Az igazság
az, hogy errõl az országról senki sem tud. Csak annyit
tudhat róla a világ, hogy volt valahol. Milyen volt, amikor
volt? Amilyen egy igazi Garbonciának lennie kell. A nap sütött,
az eget madarak karistolták, a réten virágok pompáztak.
A fehér király fehér várából
nevetés csengése szállt. De mi történhetett?
Mert Garboncia helyén most feketeség honol, fekete várból
fekete sírás szivárog elõ, az embereken, ha
hírét hallják, borzongás fut keresztül.
Nem így Garbonciás Péteren, a Garbonciás énekes
vándoron, aki bátran nekivág, hogy megkeresse az eltûnt
országot. Kalandos útján segítõtársak
akadnak - a kék vándor, a festõ, a bolond - , de hátráltatói
is: a fekete király, a fekete özvegy és az erdész.
Vajon sikerül - e Garbonciát megmenteni, sikerül- e felderíteni
az eget, boldoggá tenni a földi embereket? Erre ad választ
dalokkal és bábokkal Garbonciás Péter, aki
nem más, mint az énekes-zeneszerzõ, Huzella Péter.