Az eredetiség (originalitás) érték.
A tanulás, az alkalmazkodás, az észlelési technikák, a szellemi képességek, az intelligencia⁽⁵⁴⁾ (civilizációs kreált kategória, egy mérhetõ!?! szocializációs elvárásrendszer) megfigyelésével, sajátosságainak feltérképezésével sokat foglalkoztak már. Ebbõl az iskola konzerválta, hagyományõrzõ modellbõl azonban hiányzik a kreativitásra ösztönzõ pedagógia. Irving A. Taylor tanulmányában írja, hogy a kreativitás a problémák megközelítési módját érinti.
Miért fontos ez nekünk? Fontos.
Például a Mozgóképkultúra tantárgy oktatásakor mintákat adunk, a filmnyelvi közlés elemeit tanítjuk. A megoldási képletek mind-mind bejárt utak, hajdan volt heurisztikus élmények, az idõ rostáján fennmaradt, többször használt elemei. A tudományos kutatási módszer algoritmusa (credója) ma is az, hogy az összes témába vágó adatokat összegyûjteni, rendszerezni, felállítani az ésszerû hipotézist, kiszámolni, ellenõrizni és verifikálni. A szabadon kóborló elme ezzel szemben komolytalannak és alkalmatlannak ítéltetnek.

„A hagyományos logika szabályai lényegileg pszichológiai kényszerzubbonyt jelentenek az alkotó gondolkodás számára, visszafojtják a gazdag és szabad fantázia jegyében születõ asszociációkat, lehetetlenné teszik a fellazulást, amely pedig annyira szükséges az alkotó felismerés számára, oly lényeges tudattalan játékhoz, tudatalatti feltöréshez" – írja Irving A. Taylor.

Kultúránkban igen rossz szemmel nézik a jellegzetes módon alkotó személyiségeknél megállapítható tulajdonságokkal bíró embereket, gyermekeket. Így az érzékenységet, a heves vérmérsékletet, a naivitást, a nyitottságot, a részletekkel való csekély törõdést, vagy éppen abban való elmerülést, a befelé fordulást. Társadalmunk olyan egyéneknek kedvez, akik gyorsan döntenek, akik lehetõség szerint tartózkodnak attól, hogy „vad" képzelõerõrõl tegyenek bizonyságot, akik érzelmeiket nem „öntik" környezetükre, magabiztosak, középszerûek, de megbízható kulturáltságuk kiszámíthatóvá teszi õket.
Az alkotó ember õrzi gyermeki énjét, erõteljes motivációk vezérlik, elvont problémákkal küzd, összefüggéseket hajkurász. Szabadságvágya mindenkor feltétele mivoltának. Az alkotó ember élménykötõdésû, spontán módon és függetlenül expresszív (kifejezés igénye) – Lowenfeld és Goodenough a gyermekek alkotó fejlõdésérõl mondanak okosakat.
Kevés dolog árthat jobban a gyermek alkotó fejlõdésének, mint amikor azt mondják neki, hogy a rajza nem hasonlít semmire, vagy nem jók az arányai, vagy nem megfelelõ színeket használt. A kreativitás egy megközelítési mód tehát, mely az élet más területein alkalmazva életmóddá terebélyesedik.

Az alkotó folyamatnak fontos eleme a koncentráció, a gondolkodás tartós összpontosítása. Lényege az objektivitás, a teljes odaadás, ráfigyelés. Erich Fromm A szeretet mûvészetében írja, hogy a koncentráció „figyelni tudást jelent". Fontos jellegzetességének kell lennie – s ez már új lehet! – , hogy „a jelentõs és a jelentéktelen dolgok egyaránt" teljes figyelembe kell, hogy részesüljenek. Koncentrálni annyi, mint teljességgel a jelenben élni, az itt és mostban. Talán triviálisnak tûnnek az itt leírtak, de elnézve az önmaguk lekötésére dohányzó, rágógumizó nyugtalan, ideges, az egyszerre több dolgot (óhatatlanul felszínes tevékenységre szoktató) végzõ embereket (háttér-televízió, menet közben evés stb.) mégsem az.
A türelem azt jelenti, hogy érdeklõdsz önmagad iránt.
(Popper Péter Belsõ utakon címû munkája ajánlható e témában.)