„A gyermeket nemcsak olvasni kell megtanítani, hanem a többi közlési eszköz nyelvére is."
 /G. Maletzke/

Az üveggolyók, a gombfoci, az erõszakosnak ítéltetett ólom, majd a mûanyag katonásdi korszaka lejárt. Manapság a meseigényt a Cartoon Networks⁽⁶⁾ 24 órás mûsora, a videón újra és újra lejátszott rajzfilmek, a számítógépes játékok adják (szintetikus, konfekcionált álom).

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperencián, az Üveghegyen is túl, volt egyszer egy ember, s mióta világ a világ, az ember gyerekének biz'a meséltek esténként, alvás elõtt. Az emberpalánta meg igen-igen szerette ezt a fajta törõdést. Kispárnájába fúrta buksiját, s hallgatta a mesét, pár pillanat múlva pedig már hõsként vágtatott az álmok mezején.

A gyermek fokozatosan különíti el a valóságos és a mesevilágot, ezek átjárhatóságára, a játékra mint az élet próbaüzemére szüksége van. Bruno Bettelheim – mesék ügyében hozzá tessenek fordulni! – fogalmazza így, hogy a mesék kimondatlanul, anélkül, hogy rápirítanának a gyermekre, megoldásokat ajánlanak a konfliktus elhárítására, oldják a feszültséget, azaz a „A mese az az ábécéskönyv, amelybõl a gyermek megtanul saját lelkében olvasni."
A mesék hallgatásakor, a mesefilm nézésekor, ha az értelem megbotlik, ott a fantázia igen élénken besegít, kiegészít. A mesevilágban minden lehetséges, természetes a varázslat, az átváltozás, sõt még a feltámadás is. Az elégtétel vágyát (hamvas bosszú) repülõ szõnyegen, lámpásból dörzsölve vagy a csillagok útján érkezõ hõsök segítségével szolgálja ki a gyermek. A veszély az „éppenhogy" megmeneküléssel együtt jelenik meg, növelve értékét a befutott kalandnak. A rosszak: sárkányok, szörnyek, óriások, boszorkányok, banyák és mostohák, farkasok és egyéb ragadozók legyõzetnek, s a gyermek helyett küzdõ fõhõsök elnyerik megérdemelt jutalmukat (a királykisasszony kezét, fele királyságot, miegymást), majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. A gyermek képzelete, különösen ha felszabadult, csodálatosan eredeti, nem kötik társadalmi szabályok, korlátok, konvenciók. A történetet megtoldja, alakítja, részt vesz benne, bele álmodja magát.

Adorno a mese és a film viszonyáról beszélve a következõket mondja: „A film tele van hazugsággal és sztereotípiákkal? De a sztereotípia a népmûvészet lényege, a mesék ismerik a megmentõ herceget és az ördögöt, ahogy a film a hõst és a gazembert. A barbár kegyetlenség, mellyel jóra és rosszra osztják fel a világot, a film és a legnagyobb mesék közös jellemzõje, minthogy  izzó vascipõben táncoltatják halálra a mostohaanyát."
Az erõszakminták eredetérõl folynak viták, az viszont vitathatatlan, hogy a civilizációs kultúra része, meséinkben, mondáinkban, történeteinkben megtalálhatók.
 
Vekerdy Tamás különválasztja a belsõ és a külsõ képvilágot (amit sokszor a mindennapok gyakorlatában mi nem tudunk megtenni).
A civilizáció sajátossága, hogy elfelejtünk belsõ képeket készíteni.
A relaxációs technikák, terápiák ezt az állapotot igyekeznek visszanyerni az egyén számára. Belsõ képek formálódnak bennünk, jelentõségük pedig nem kevesebb, „mint a külvilág eseményeinek és a belsõ világunkban létezõ tagolatlan benyomásoknak a feldolgozása és a személyiségünkbe való beépítés, ami az álom közben, pontosabban belsõ képek készítése közben történik. A pszichológia ezt elaborációnak (feldolgozásnak) nevezi".
A gyermekben ez a képesség eredendõen megvan, szorongásait belsõ képekkel oldja, de rendkívüli képéhségében nem tud különbséget tenni a külsõ és belsõ kép között. A külsõ képnek megvan az a tulajdonsága, hogy azonnal leállítja a belsõ képet, ezért nem nyugszik meg a televízió elé ültetett gyerek (a tévének csak az elektromospásztor funkciója mûködik), a feldolgozás nem történik meg (ellentétben a hallgatható olvasott mesékkel).
A gyermekrajzok vizsgálata során (Mérei Ferenc – Binét Ágnes: Gyermeklélektan, Vizuális képességek fejlõdése – szerk.: Kárpáti Andrea) a gyermek lélekállapotáról tudhatunk meg információkat, hisz a gyermek számára „a rajz a világ megismerésének eszköze". /Comenius Orbis Pictusából/
„A nem kiélt feszültségeket a gyermek tovább hordozza magában, míg átformálódva ez a rajzban kifejezésre jut." – írja Gerõ Zsuzsa. Egy neves gyermekrajzszakértõ G.H. Luquet professzor azt írja, hogy a kivitelezett rajz nem szolgai reprodukciója a látványnak.
A megjelenített tárgy a gyermek tudatában bekövetkezett fénytörésen keresztüli rekonstrukció, mely egy bonyolult feldolgozási folyamat (viszonyítás, mérlegelés, érzelmi kötödések) eredménye.
A rajzban történõ pszichikus önkifejezés igen gyakori megnyilvánulása az agresszivitás, amely a forma tudatos rombolásában nyilvánul meg (a színes ceruza papírszakadtáig „dolgozik"). A belsõ képek világa rendkívüli érték, az iskolai oktatás pillanatonként rongálja, szabályozza, kényszeríti a gyermeket a fogalmazásórákon (bevezetés – tárgyalás – befejezés: „egész mondatban válaszolj!"), rajzórákon és a matematikaórákon éppúgy. Az áradás legyen, lehessen szabálytalanabb, kreativitásukat ne blokkoljuk!

Továbbra is a Vekerdy Tamástól kölcsönzött gondolatmenet mentén haladva a gyermek megbecsülendõ (õ még minden lehet!) lehetõség, potenciális mûvész (gátlásaival, õszinteségével, a már említett belsõ képekkel). A divatosan oly gyakran emlegetett keleti filozófia tanítása egyben pedagógiai módszer is, hogy hétéves korig ne tanítsd, akkor se, ha kéri! Tizennégy éves kortól mutass, de ne bíráld, ne korrigáld, mert személyisége olyan szõttes, amelynek bolygatásakor olyan szálakat is megbánthatunk, amelyek pedig jó helyen vannak.

A kép a gondolkodás elsõ kapaszkodója, amelynek segítségével tudatosan lehet összevetni a múltbéli történéseket és tapasztalatokat a jelennel és a várható jövõvel. Az észlelt és az emlékezeti képek összekapcsolásának, szétválasztásának képessége teremti meg – fõleg játékokban megfigyelhetõ módon – a  szimbólumok felhasználását, segítve a gondolkodás kialakulását. Merész áttétellel; a képpel való együttélési képességünk civilizációnk biztosítéka is egyben.
Az agy kapacitásának végessége okán, a jelenlegi értelemben vett ember s az általa kialakított civilizáció is veszélyben van. Az agy neurotikus tüneteit akkor produkálja, ha az információ elõl elzárjuk, vagy ha információhalmazzal elöntjük, amitõl kiakad (ahogy a pesti skacok is mondják), telítõdik.
A hódító képözön mint mennyiség, a technikai minõség tökéletessége, a valóság és a fikció határait radírozza. A gondolkodás egy részét átveszi a média, a szükséges testi terhelés, a mozgás rovására. Gondoljunk arra, hogy a számítógépes gondolkodás igen-nem (0 vagy 1) sémája mennyire nincs a gyermeki gondolkodás körkörös sémájával fedésben. A gyermek világa költõi, színes, képekkel teli, és a számítógép aspektusából logikátlan.

Fontos a gyermek személyiségfejlõdésében az azonosulás (identifikáció) folyamata. Ma a modell és szerepválasztások, a viselkedési, a probléma és konfliktusmegoldó mintákkal való találkozások színterei a mozgóképet közvetítõ játékok⁽⁷⁾. Itt a dramatizált történetek, a sûrített és sarkított jó-rossz ellentétek akciódúsan (egyben arra redukálva) vannak elkészítve. A lelkileg aktív, érzelmileg érintett, de testileg passzív gyermek felfokozott izgalmi állapotát nem tudja levezetni, s idegrendszerileg terheltté válik. Természetesen itt a valóságban létezõ szélsõségek következményekénti fejlõdésbéli zavarokról van szó. A tálalt, teremtett hõsöket javaslom szelektálni, az erkölcsi mérlegelést együtt megtenni, kérdéseket provokálni.
Több empátiát! Nem tiltani, odafigyelni!

/Saját gyermekkoromat vizsgálva tudom, hogy a becsület, az adott szó, a barátság tartalmi mögöttesét a keletnémet „indiánkultúra" közvetítette. Dean Reed és Gojko Mitic vérszerzõdése a másság, a másikért való vállalás, az akarás fogalmak tisztítását végezte bennem. Félõ, hogy a mai gyerekek számára a Doom, a „dzsiájdzsó" és a Barbie baba erre nem alkalmas./
 
Ott van például Walt Disney⁽⁸⁾ egérre épített világbirodalma: tele ötlettel, igényes kivitelezéssel, bájjal, humorral és agresszióval.
A rózsaszín repülõ habostorták fiktív világa zseniálisan használja a hangeffekteket, a palettagazdagságot.
A siker vállalatóriássá duzzasztotta az 1920-ban alapított céget. „Õ volt a XX. századi Cellini, aki maga irányította aranybányájának feltárását." – írta róla J. Morgenstern. „A kedves kisegérbõl telhetetlen patkány lett" – nyilatkozza az MCA elnöke a Disney konszern terjeszkedésérõl. „Eddigi cselekedeteim közül az volt a legéletrevalóbb, hogy koordináltam a tehetségeket, akik nekünk dolgoztak, és így bizonyos cél érdekében mozgósítottam õket." – vallja maga a mágus Disney 1954-ben. Kulturális Csernobil – írja Arlene Mnouchkine francia színházigazgató a New York Timesban.
 
Az FBI hírszerzõ (besúgó) Disney rendkívül jó üzletembernek bizonyult. Igaz a rajzfilm készítése a praktikummal is kötött alkalmi házasságot, így a Führer arca címû produktumban Donald kacsa náci egyenruhában kínálja szeretnivalóságát.

1955-ben épült fel csodaországa, amely már a megnyitó napján harmincezer látogatót fogadott. Azóta már három kontinensen négy Disneyland mûködik. „Disneyland a legnagyobb emberfogó, amit egér valaha is épített" – írja Leslie Halliwell angol filmkritikus. Schikel azt írja a róla szóló könyvében, hogy Disney hetente kétszer saját repülõgépén körberepülte Disneylandot, s gyönyörködött benne, igaz a kért dedikációkon nem tudta aláírni nevét úgy, hogy hasonlítson a védjegyként használt közismert Disney aláíráshoz.
A Disney stúdió egyeduralkodónak számít ma is, ha másként nem úgy, hogy felvásárolja és lenyeli, nem mutatja be a világ mesefilm konkurenciájának számára megvehetõ részét.
Az Oscar- és az Emmy-díjak mellé Disney 1964-ben megkapta a Szabadság Érdemrendet is. Johnson elnök ezeket az ünnepélyes szavakat mondta: „Mûvészként és impresszárióként egy korszakot szórakoztatott, és megteremtette az amerikai folklórt."
Ezen beszélõ megjelölések önmagukon túlmutatóak, tendenciákat szimbolizálnak.
Disney szórakoztat, nevettet, birodalmába kalauzolva varázsol el. Csak közben Dagobert bácsi dollár- és aranyközpontú szemlélete gusztustalan, s mivel mintákat közvetít, pozitív élménnyel kapott mintákat, gyermekeink szivacslelkébe beépül a vicsorgás.
S így már nem olyan rózsaszín.

„A rajzfilm története egybeesik a játékfilmével, de sohasem részesül az utóbbinak szentelt közfigyelembe." – írja Donald Crafton.

E témakört Féjja Sándor Holnap nyolcéves leszek (Az egész estés filmanimációról) írt könyve nyomán lehet átnézni. Mûvészettörténeti elõzményként H. Daumier gúnyrajzai, Hogart A kurtizánok története címû rézmetszet sorozata, s az angol festõmûvész Töpffer 1829-ben kiadott Faust paródiája került megemlítésre. A képregények, comicsok (több képbõl álló sorozatok, amelyek folytatásokban jelennek meg az újságokban) szintén az animáció elõfutárai. Az elsõ stoptrükkös rajzfilmet Blacktonnak tulajdonítják 1906-ban Egy arc humoros változásai címmel (Simándi István, Reynaud kísérletei után), majd 1908-ban Émile Cohl Fantazmagóriája készült el.
Dave Fleisher és Paul Terry és Ub Iwerks munkássága jelentõs.
Az elsõ egész estés animációs film 1937-ben a Disney produkció Hófehérke és a hét törpe. Jelentõsebb alkotások még: a magyar származású Halas Állatok farmja 1954-ben, Jean Effel rajzaira épülõ A világ teremtése 1957-ben, Dunning a Beatles animációs filmje, a Sárga tengeralattjáró 1968-ban. A szórakoztató sorozatok közül ismertek a Metro Goldwin Mayer Tom and Jerry, a belga grafikus Peyo Hupikék törpikék sorozata, Freleng és Pratt Rózsaszín párduca (1964), a Menõ manó epizódok és a Nils Holgerson kalandjait bemutató rajzfilmek.

Nálunk Bortnyik Sándor festõmûvész iskolájával kezdõdik minden 1928-ban. A harmincas években közülük sokan távoztak az országból, és idegenben lettek világhírûek⁽¹⁰⁾. Az itthon maradt Macskássy Gyula (Megy a juhász a szamáron – 1948; A kiskakas gyémánt félkrajcárja – 1950 Fekete Edittel; Peti sorozat; Két bors ökröcske – 1956; Telhetetlen méhecske – 1958; A ceruza és a radír és a Párbaj – 1960, az utolsó filmje Az öreg – 1970) Halász Jánossal 1932-ben saját stúdiót alapít – amihez hamarosan Kassowitz Félix és Szénássy Ernõ is csatlakozik –, ahol reklámfilmeket készítenek. Valker István a temesvári harisnyagyáros megrendelésére Ágit, a lányát rajzos történetekkel keverte, 1943-ban azonban sikerült befejeznie A molnár, a fia meg a szamár címû filmjét. Macskássy Gyula nyomában jelenik meg Nepp József és Dargay Attila mellett: Csermák Tibor, Szoboszlay Péter, Reisenbüchler Sándor, Szabó Szabolcs, Várnai György, Kovásznai György (Habfürdõ – 1979) és Gémes József.
A magyar animációfilm gyártás a világ élvonalában van (Walt Disney, Hanna-Barbera, a Szojuzmultfilm, a japán Toei mellett a Pannónia Film Vállalatot, a Kecskeméti Animációs Stúdiót és a 1974-ben alapított pécsi Varga Stúdió emlegetik⁽¹¹⁾).
 
1964-tõl a Gusztáv sorozat indult, 1973-ban Hugo a víziló, Az idõ urai 1981-ben, a Vili a veréb 1988-ban. Ezek az animációsfilmek már komoly vállalkozások,  a családi mozi kedvelt filmjei. És a zseniális Macskafogó Ternovszky Béla 1986-os munkája az Intermaus 007-es ügynökérõl Grabowskiról. Nepp Józsefnek az 1966-ban készült Öt perc gyilkosság címû munkáját az erõszak címû fejezethez vetíteném szívesen, Gémes József Koncertissimo címû alkotása 1968-ban készült és nagyon jó, 1981-bõl Kovács István Változó idõk és Bányai István Hamm címû alkotása említhetõ. Fontos kiemelni Nagy Béla zseniális munkáit, a Sütit amelyet 1984-ben a nagymamája konyhájában forgatott, és az 1986-ban készült Ujjhullámot. Zoltán Anna Mária a 1983-ban gyártott textilanimációs filmjét a Rhapsody in blue Jeans-t, Vajda Béla Moto perputo (1980) és a Teljesítmény és siker (1982) címû munkáját, Foky Otto Bab filmjét és Cakó Ferenc homokanimációit (Ab ovo – 1987, Hamu – 1994) és gyurmafilmjeit (Ad astra – 1982; Zéno 1985–88) kell kiemelni. Rofusz Ferenc A légy címû munkájáért 1981-ben Oscar-díjat kapott. 1993-ban a kecskemétiek két filmjét, Szilágyi Varga Zoltán Éjszakai kultúrtörténeti hadgyakorlatát és Horváth Mária Zöldfa utca 66 címû alkotását lehet kiemelni. (Ezen rész megírásában Lendvai Erzsi A magyar animációs film címû tanulmánya segített.)
A világ animációs filmgyártásának zöme most is Ázsiában készül.
A számítógépes animációk új korszakot jelentenek, s egyben össze is mosódnak a játékfilmmel.