„A filmet nehéz elmagyarázni, mert könnyûmegérteni."
     /Christian Metz/

Képek mindig voltak, a képkészítésigénye (mint ahogy a történet mesélésénekvágya is), egyidõs az emberiséggel. Desmond MorrisA mûvészet biológiája címûtanulmányában leírja, hogy vadászó õseinkõsképeinek, a vallásos szimbólumoknak, hasznosdiagramoknak esztétikai aspektusa is megfigyelhetõ.
Az altamirai, lascaux-i barlangrajzok, az egyiptomi falképek,az égetett görög vázák jelenetei, a templomifreskók biblikus eseményeinek pillanatai mind-mind a megörökítésvágyának rekvizitumai.
Érdekes a XI. századból való „Bayeuxi faliszõnyeg",egy hatvanhárom méter hosszú hímzés,amely hetvenkét jelenetben ábrázolja a normannok hódítóhadjáratát. Ez tulajdonképp egy korabeli híradó.

„A görög mítosz, az eposz, a tragédia, ametafizika, a szobrászat, az építészet nemis egyéb, mint az õsképek ábrázolása.Az istenalakok, a héroszok, a tragikus sorsok, a Szókratészelõtti gondolkozók képei: a víz, a tûz,a határtalan, a szám, az atom, a lét mind jelképek,amelyeknek igazi értelme és titka: a benne megnyilatkozóidea, vagy õskép" – írja Hamvas Béla Azõskori emberiség szellemi hagyománya címûkönyvében.
 
„A képek nemcsak a jelek egy sajátságos osztályátalkotják, hanem olyanok, mint a színész a történelmiszínpadon, aki kulcsszerepet kapott egy olyan történetben,amelyet mi mesélünk magunknak a saját fejlõdésünkrõl,attól a teremtménytõl kezdve, akit Isten a sajátképére alkotott, addig a lényig, aki a világota saját képére formálja" – írjaW. J. T. Mitchell.

Persze a jelenkori képi látás és képinyelvi mint üzenetközvetítõ mód elõretörésének,reneszánszának analógiakeresõ volta ingoványostalaj, nem ajánlott. Pedig e témában a hivatkozásokgyakran kezdõdnek ilyenféleképpen. Úgyhogyegy rövid kitérõt megér – érjen meg!
Az õskori látás (gondolkodás) ismertetõjeleiközött legfontosabb az, hogy a látás számáraaz érzéki világ nem jelent határt, a testek,a tárgyak, a dolgok az emberi látás sugarait nem vertékvissza, hanem beeresztették, az õskori ember a metafizikaivilág iránt érzékenyebb volt. „Pillantásanem tört meg az anyagi látszat burkának felületén..."A dolgok között lévõ érzékfelettiazonosság, a „minden Egy" metafizikája, amibõla ma szellemtörténete kiindul, s ami felé visszamutat,s ahonnan eltávolodik. Manapság a mûvészet õrziezen képességünk jegyeit.

Peternák Miklós által szerkesztett Médiatörténetiszöveggyûjteményében találtam egy rendkívülizgalmas tanulmányt, Vilém Flusser  Képeink(1990) címmel, amely írás nyomvonalán építkezem.
Környezetünk (ruházatunk, plakátok, kirakatok,folyóiratok) színessé válásánakoka és jelentése van, üzeneteket sugároznak felénk.Kétdimenziós technicolor síkokba rendezi számunkraa világot.
„Az analfabéta környezethez hasonlóan isméta képek jelentik a nyilvános közvetítõket,amelyek révén információkhoz jutunk."
Ezeket a képeket azonban értelmeznünk kell, hiszena világot állítják elõ, de elébeis állhatnak. Az „imagináció" mint képértelmezésiképesség és a „koncepció" mint szövegértelmezésiképesség váltják egymást az emberiségtörténete során – vélekedik Flusser.

„A könyvnyomtatás feltalálásánakés az általános iskolakötelezettségnekköszönhetõen a képek és a szövegekközti dialektika drámaian átalakult. A szövegekolyannyira olcsóvá lettek, hogy elõbb a polgárok,késõbb a proletárok számára is elérhetõvélettek" megszüntetve az írástudók (papság)hegemón helyzetét. „Az olcsó történelmitudat túlsúlyra jutott a mágikus tudattal szemben.
A képeket a napi életbõl a képzõmûvészetgettójába zárták."
Legalábbis az írott kultúra dominált, aképek illusztratív, s nem elsõdleges üzenetközvetítõkéntvoltak jelen az életben. A sokszorosíthatóságtökéletesítésével, különösena technikai reprodukciók megjelenésével újabbjelenségek figyelhetõk meg, immár a XX. században.A mûvészet nyer is, veszít is. Az egyszeri elõfordulás,az egyedi birtoklása helyett a tömeges elõfordulásjelenik meg (pl.: a film, a televízió és végülaz Internet), a tömegek részvételével. WalterBenjamin azt írja, hogy azonban a mûalkotás elveszti„auráját, a kultikus értékét, egyszeriségét,adott helyhez és idõhöz kötöttségét,utánozhatatlanságát". A technikai sokszorosíthatóságkettõs természetérõl, kétélûségérõlírja, hogy „nemcsak a kulturális-mûvészetiértékek terjesztésének lehetõségerejlik benne, hanem épp ezen értékek antihumanistaneutralizációja, eldologiasodása."
És újra a képek (szimbólumok, logók)kerültek a nézõ elé, egyre tudatosabban használvaa benne rejlõ lehetõségeket.
A tömegek gyors formálásának piaci lehetõségeitkihasználva, a hatalom hatalmának fenntartása érdekébenpumpálta a proletarizálódást, s kialakítottaa reklámokon táplált fogyasztói társadalmat.
„Most tehát – írja Abel Gance –, egy igen figyelemreméltóvisszakanyarodás következtében ismét oda jutottunk,ahol voltunk: az egyiptomiak kifejezési síkjára."A mûholdas hieroglifafüzérek a szórakozás,a látvány csomagolóanyagába suvasztjáküzeneteiket: ilyen légy, s ahhoz, hogy ilyen lehess, vedd megezt! A passzív befogadók pedig áldozatáváválnak a képalkotó érdekének. Ígya képdominanciájú világunkra jellemzõlett egyfajta posztanalfabétizmus, hisz a képivilág dekódolásának képességetörténelmi linearitását vesztette. A képek,a szimbólumok eredeti értelmüket, lényegüketvesztették, a többszörösen átvitt értelmek,az újabb és újabb jelentéssel felruházódottjelek már nem is emlékeztetnek a kezdetre, így devalválódnakegy civilizációs KRESZ-táblává. „Nemértjük szimbólumaink nyelvét – fogalmazzaígy Lányi András –, elfeledtük a tudást,mely bennünk testet (képet) ölt; nyertünk helyettükolyan kereszténységet, magyarságot, európaiságotés szabadságot, mely jeligékkel bármely bank,párt vagy biztosítási ügynökség bízvástreklámozhatja magát, hiszen e jelképek csereszabatosak,mechanikusan összekapcsolhatók. ...Igaz, eközben mozgósítóerejük is elveszett,... a propaganda megszûnt agitációlenni: puszta erõfitogtatás. Nem meggyõzõ erejével,hanem kikerülhetetlen jelenlétével fogadtatja el magát."
 
A képalkotók, az információ emberei elõttünkjárnak (mindig is elõttünk fognak), azonban a tõlükvaló függõségünket csökkenthetjük,önállóságunkat (részben) visszanyerhetjük.A technikai képek szimbólumrendszerének, nyelvezeténekegyes elemeire ösztönösen ráérezhetünkugyan, de azok mûködtetõ finomságait, asszociációinakláncolatát a képnyelv ismeretével fejthetjükmeg, illetve akkor ha a kép készítõi-készíttetõiérdekek rendszerére van rálátásunk.
A szálak itt is összeérnek. Maradok hittel, hogya vizuális környezetünk megérthetõ, nemutolsósorban a tévé gigantikus amfiteátrumábanestérõl estére játszott programok üzeneteikibetûzhetõek, ezek alapján szelektálhatókis.
Fontosnak tartom Hajas Tibornak a Jelenlét címûlapban (1989/1–2.) publikált, az Art'húrcímû lapban (1995/5.) újraközölt gondolataita fotogenitásáról, a kép hatalmáról:
 „Tudatunkban szaporodik a mesterséges anyag: a közvetetttudás; ismereteink egyre nagyobb hányadát vagyunkkénytelenek (dokumentumokból) fotókból, filmekbõl,statisztikákból, termelési mutatókbólmeríteni. Ez a kép reális annyiban, amennyiben nemcsaka valóság képe, de maga a valóság isközvetett és mesterséges, és egyre mesterségesebb.Jellemzõ Marshall McLuhan anekdotája: „de szép gyerek!"mondják, mire a büszke anya: „Hát még ha látnáka fényképét!". Az emberek emlékezete egyreinkább fotószerûvé válik, fotópillanatokbangondolkoznak, sõt jelen idejû élményeik egyrészét – és egyre nagyobb részét – kifejezettena fotó számára tartalékolják  vagyrendezik meg.
A turista, aki nem fér oda saját élményéheza fényképezõgépétõl; a szülõk,akik saját gyerekük növekedését leginkábba fotóin követik; a bankett résztvevõi, akikfotósként vagy fotómodellként szerepelik végiga vacsorát; a hansági mocsarakban látványostablókba rendezõdõ ifjak; a lelõtt tüntetõmellett oroszlánvadászként pózoló dél-afrikairendõr, a sztárfotók kedvéért gyártottsztárok; a családi albumok standardjához igazítottcsaládok  mind ennek a másodlagos valóságnakaz iszonyú befolyását tükrözik. Nem emlékgyártásfolyik, hanem az élet átalakítása emlékké.A fotó egyre jobban átjárja a közeget, amelybõltémáit meríti, s így törvényszerûenegyre inkább saját maga válik a témájává.Régóta tudjuk, hogy a fotó elsõdleges üzenetea fotó ténye, de közeledik ahhoz a ponthoz, hogy kizárólagosüzenete lehessen."

Matkócsik András a Szellemkép mozgókép-elméletifolyóiratban így foglalja össze a fotogenitásrólíródott cikkét:„A fotogenitás egy adottkor és tér arculata, amelyet mi is formálunk a fotóés a film mindenkori identifikációs törvényeinekmegfelelõen, a saját magunk kreálta ideál szerint,hogy a képzelt vagy vágyott önmagunkra ismerhessünk...."

A mozgókép jelenléte presztízskérdés,a társadalmi hierarchiában státuszkialakító,rögzítõ szerepe van (ballagás az óvodátóla diplomaosztóig; az elsõáldozás; a keresztelõ;a születésnapi zsúron jól összekenjüka gyereket tortával, és idomításunk legfõbbattrakcióit mutatjuk be a „kamerás bácsinak"; esküvõilletve a „lagzi", majd végül a rokon és koszorúleltározótemetési szertartás videofelvétele). A ceremóniákkelléke lett az udvari videós, akitõl elvárjáka felhajtást, a kellõ méretû kamerát,a „benne leszünk a televízióba" beidegzõdöttjóérzést. E megfizetett szolgáltatás nyomán a megrendelõ, élete fõszereplõjévéválik, hiszen a kamera és lámpák figyelme feléjeirányul.
Mikszáth gavallérjai ma így varázsoljákel magukat.
Szomorú azonban, hogy a kényszervállalkozóialapon készült felvételekre jellemzõ képikulturálatlanság, kontár agresszió, ésaz ízléstelen sémába rögzült giccsekazok, melyek mintákat teremtenek. Olcsó és olcsónteljesíthetõ mintákat.
Az önmagunk túlélésének, nagyobbnakés erõsebbnek való beállításánakigénye persze nem új keletû, gondoljunk az arisztokráciaáltal megrendelt, önmagát és hatalmátdicsõíteni hivatott alkotásokra (legyen az szobor,olajfestmény, irodalom, zenedarab stb.), a polgárságportréira, majd Zolnay Pál Fotográfia címûfilmjébõl megismert paraszti gesztusokra (Zala Márkvándorfotográfus és a tapintatos retusõr képei:cipóképû fesskatona, Karády frizurásvégzet asszonya, babaarcú rózsaszín nagymama).Ez a megfelelni akarás mûködteti a világot.

„A média az egyetlen realitás" – sûrítDerek Jarman, hisz a média eszközein keresztül élünk,melynek nagyobb a hitele a való életnél. A kultúrmilitarizmusbólnincs polgári szolgálatos felmentés.
Ingerküszöbünk egyre magasabban: a média ígyérzéstelenít.

A mozgóképszállító mozi ésa televízió a hétköznapi szemfényvezetéscsatornája, eszköze, mert „... tudod, barátom, lassankintminden csak mozi lesz" – üzeni nekünk Babits Mihály.

Mindenesetre tény, hogy estérõl estére milliókáldoznak az új vallás szertartásainak (a magyarlakosság háromnegyede tekinthetõ tv-nézõnek,tíz százaléka mozilátogatónak⁽⁵⁶⁾).
Megfigyelhetõ, hogy az amerikai hadsereg  deszantegységei a legszebb bíbor alkonyatban szálltak partra Szomáliában,híradó-fõmûsoridõben, hogy mutassanak,és jól mutassanak a képernyõn, miközbena városi gyerekek a tehenet a Milka-reklámból ismerik,és lilának gondolják. Az elsõ pillanattólközvetített Kennedy elleni merénylet, a romániaiforradalom⁽⁵⁷⁾, az Öböl-háborúvagy éppen a „taxisválságnak"(1990. október26–28. közösségi élményt teremtõdráma) keresztelt eseménynek televíziós interpretációja,Lady Di interjúja, amely „megrengette" a brit monarchiát,a felejthetetlen „muszter–master"-ügy, vagy a lottónyertesselkészített szenzációriport csak az audiovizuálismédia hatalmának nyilvánvaló felületirétegére utal, de utal rá.
Gondoljunk csak bele, hogy az általunk ismert személyiségekrõlkialakított képeinket, a média formálta olyanná.
A médiaszociológusok, esztéták ésfilozófusok évtizedek óta kutatják ésértelmezik azt a folyamatot, ahogyan a tömegkommunikációsrendszerek terjedése befolyásolja a gondolkodást,és átalakítja a társadalmi érintkezésbevett formáit.

Jerry Mander cikke (Liget 1995/1.) A televízió zsarnokságacímmel rendkívül élõ, általa tapasztaltpéldát ír le. Egy kis kitérõnek tûnhet,de megéri:
Az ipari társadalom embere aranyat, szenet, olajat, urániumotés más fémeket, valamint állatokat, épületfátés megmûvelésre alkalmas földet, kísérletezésremegfelelõ tengert keres. Ha végigtekintünk a világona kanadai sarkvidékektõl, a maláj õserdõktõl,Tibet és Ladakh fennsíkjaitól, a Csendes-óceánapró szigeteitõl a brazil õserdõkig, ugyanazoka folyamatok játszódnak le (elüldözés, megvásárlás,megtérítés vagy meggyilkolás).

Kanada északi részében dene indiánok ésinuit (eszkimók) törzsek élnek, és ma is létfenntartó(önellátó) gazdálkodást folytatnak, halásznak,vadásznak, szõrmékkel kereskednek, bõrmûvességgelfoglalkoznak.
Jerry Mander a Bennszülött Asszonyok Egyesületénekmeghívására utazott el, hogy részt vegyen atelevízióról szóló foglalkozásokon.
Az asszonyok aggódtak. A kanadai kormány igyekezett abennszülött törzseket rábeszélni, hogy fogadjákel az ingyenes mûholdvevõket és tévékészülékeket.
A huszonhat faluból tizenöt beleegyezett, s ott az asszonyokgyors és erõteljes változásokat észleltek.Elmondták, hogy eleinte mennyire örültek a televíziónak,hiszen a közösségek több száz mérföldrevannak egymástól, s utak sincsenek. Kommunikálni csakkutyaszán, rádió vagy kis repülõ segítségévellehet. Késõbb azonban azt tapasztalták, hogy a kormánybeleszól, bele akar szólni, életükbe, megpróbálmunkásokat szerezni az olajtávvezeték-építéséhez,fúráshoz, bányászathoz és igyekszikrábeszélni az embereket, hogy költözzenek a városokba.
„Lehetõséget sem kapunk arra, hogy saját problémáinkkalfoglalkozzunk a televízióban. Nem látunk bennszülöttarcokat, ehelyett az indián emberek ülnek faházaikbana befagyott tavak mellett, kint kutyafalka, zsinegrõl lóga szárított hal, és egy csomó dallasi fehérembert bámulnak, amint Martinit kortyolgatnak az úszómedencéikmellett, és azt tervezik, hogyan lopják meg egymást"– mondta a dene indiánok kommunikációs igazgatója.
Az asszonyok szerint a televízió olyan értékeketés magatartásformákat dicsõit, amelyek az északiéletmódra rendkívül károsak. Együttmûködés,a javak elosztása és valamiféle spiritualizmus nélkülitt az élet alig elképzelhetõ. A tévépontosan ezekkel ellentétes értékeket mutat be. Elmondták,hogy a családok nem látogatják egymást, nemdolgoznak együtt, a gyerekek nem törõdnek a bennszülöttnyelvvel (huszonkét bennszülött nyelv van), csak angolulakarnak tanulni (az emberek 40 %-a még nem beszéli az angolt),nem érdeklõdnek a hagyományos vadászmódszerekiránt. Árucikkeket akarnak, fõleg kocsikat, bárutak nincsenek. Leginkább a tradicionális mesemondásttette tönkre a tévé.
Ez volt a fõ szórakozás minden este, a gyerekekaz idõsek köré (az öreg mint múltra nyílóablak) gyûltek, és õsi történeteket hallgattakelõdeikrõl, az állatokról, és arrólmiként boldoguljanak földjeiken.
Ezek a történetek valójában rendszerekettanítottak, büszkeséget, szeretetet és tiszteletet,s ezt generációkról generációkra adtáktovább. A mesemondás abbamaradt, az asszonyok úgyvélik, hogy ez kultúrájuk halálát jelenti.
Ami a dene indiánoknál történt, márrégen lejátszódott az Egyesült Államokban,és más techno-civilizált társadalmakban. Atelevízió ezeket az észak-kanadai indiánokat– mint ez velünk, szüleinkkel, nagyszüleinkkel történt– kompatibilissé teszi a minket körülvevõ (szintetikus)valóság többi felgyorsult részével.

A mûholdas kulturális klónozás nem kíméliaz eddig nehezen megközelíthetõ õserdõkben,kietlen vidékeken élõ indiánokat, a szabadságszimbólumait. Csingacsguk ma westernfilmeken izgul, bingózik,és asszonyának kiadja, hogy az új szõttesbehímezze bele a Donald kacsát.

Silvio Berlusconi hatalomra kerülése kapcsán összefoglalásképpenírja Paul Virilio, hogy „ez a médium átformáljaa nyelvet, az öltözködést, a ritmusérzéket,az ízlést, a vágyakat, a hõsöket, a tabukatés a rítusokat, a mûvészetet és a mûélvezetet,az alkotást és a befogadást egyaránt. Mélyenáthatja a mindennapi életet, és kikezdheti a magánéletautonómiáját."

„A társadalmakat az általuk használt hírközlõközegek természete, mintsem a kommunikáció tartalmahatározza meg" – írja MarshallMcLuhan.

A monitorkörnyezet lassan elengedhetetlen és lényegiemberi szükségletként viselkedik, mintegy „valóságként"érvényesül.
A „látható" már-már megkülönböztethetetlena „megtörténttõl", vagyis a kép részbenátvette a hatalmat a valóság felett.

Az új információbeszerzési mód újszokásrendszert alakít ki, alakított eddig is. Bizonyításképpnéhány emlékeztetõ momentum.
Ugye, hogy mennyire a  miénk?

„Hogy mondanivalómat tisztán lássam magam elõttszeretném...azzal a tétellel kezdeni, amivel befejezni akarom:a mozgófényképet az emberi lelemény legcsodálatosabbalkotásának látom." – Karinthy Frigyes a Mozgófényképmetafizikája címû 1909-ben megírt, a Géphazudik címû könyvben olvasható tanulmányából.

A mozi⁽⁵⁸⁾ – az„animated pictures", ahogy a leedsi Le Prince⁽⁵⁹⁾az 1888-as szabadalmi bejelentésében használta. Másodpercenkéntitizenhat, majd huszonnégy vetített képkocka: Lumieregalaxis⁽⁶⁰⁾. Az „éberálom"⁽⁶¹⁾, ami világmagyarázómítoszt teremt. És azóta „nézünk, mint(Rozi) a moziban!", nézzük a mozielõadást, afeltörekvõ polgári létforma kollektívbefogadási hisztériumaként.
 
„A mozi a leggépiesebb szórakozás: az embernekmagának semmit sem kell csinálnia és mégisszórakozik."
           /SzerbAntal/

Jellemzõi a vászon adta látásélmény(látásmezõ, színélmény, a hangtere); a spontán közösség hatása; sorbaállásjegyért (Annie Hall); az elsötétítettterem; a büfé, popcorn, perec, mozizseb⁽⁶²⁾.
Az elsõ sorokban a gyengén látók, középena családok, az utolsó sorokban izzadó tenyerûcirmogó kamaszok. Feliratos filmek nyelvgyakorlóknak, szinkronizálta többségnek. Filmzene.
Filmhíradó, moziplakát-kultúra, filmkritika(hogy mi legyen a nézõ véleménye). Szakfolyóiratok,interdiszciplinális roham, majd provincialista öntudat, mozisznobéria,manifesztumok, majd a mozi nagykorú lesz, s hetedik mûvészetkéntbeverekszi magát a magas kultúrába.
Mozivilág – világ mozi, jól öltözöttés ünnepelt sztárokkal, producerekkel, rendezõkkel.Rendszerezési igény, filmmûfajok: burleszk, kalandfilm,krimi, akciófilm, western, történelmi film, kosztümösfilmek, katasztrófafilm, mûvészfilm, filmvígjátékstb.
Az Art mozihálózat "a mûközpontúbefogadók számára rendszeresített gettó,az ún. rétegfilmek autentikus megjelenési formája,alternatív kultúrkocsma" – írja Réz András.
Magyarországon megjelentek a cineplex – multiplex mozik (arénajellegû elrendezés, íves vetítõvászon,legalább hét teremben 1500 feletti ülõhely, Dolby-Surroundhangtechnika) amelyek nagy áruházak árukapcsolásával,a tömegfilm professzionális terjesztésével (kitûnõhanghatások) falják fel a hagyományos, fapados mozikat(A tendencia már hamarabb kezdõdött, hisz 1985-ben még3700, 1994-ben már csak 595 vetítõhely létezett⁽⁶³⁾.Elsõsorban a rossz mûszaki állapotban lévõvidéki mozihálózat szûnt meg, s jelentõsoka még az állami támogatások elvonása.1996-os adatok szerint harmadik éve a mozinézõk száma14 millió évente, egy év alatt 40%-al nõtta moziszékek száma, köszönhetõen a csakpiaci alapon mûködõ multiplex moziknak, akik a közönségkétharmadát magukhoz vonzották.). Koncsalovszkij aztjövendölte, hogy mivel az ember közösségi lény,„csordalény", a fénysugár által szelte zsúfoltnézõtéren máshogy érez és reagál,szüksége van a nagy látványosságra, szükségevan a mozikra, s ezen igénye örök. Meglátjuk.

A  televízió – a görög tele ésa latin visio szavakból született, és távolbalátványtjelent. Mihály Dénes mérnök jelentõs közremûködése.Ismertek a „családtag", a „házi mozi", az „ablak a nagyvilágra"köznyelvi szlogenek, vagy „ahol a tévéd, ott az otthonod!".A tévé a Föld 70%-ának elérhetõ.(Az amerikaiak 99, 5%-ában van tévé, s a lakosság95%-a mindennap tévézik. A Szonda Ipsos 1994-es felméréseszerint Magyarországon az otthonok 96%-ában van tévékészülék.Egy átlagos magyar felnõtt 194, egy 8–12 éves gyerek135 percet tévézik naponta.)
Ide tartozik Alfred Hitchcock gunyoros megjegyzése: „A televízióegyik nagy érdeme, hogy visszaviszi a gyilkosságot oda, ahovávaló: a családi otthonba.".
Képernyõbûvölet, elektronikus gyerekpásztor.Házioltár, cserélhetõ istenekkel (lásdcentrális helyét, funkcióit), a státuszszimbólum⁽⁶⁴⁾doboz.
„A szem rágógumija", a „legolcsóbb szórakozás".
Ha beteg vagy, beszûkül számodra a világ:nézed a tévét!, a szövõdményeitmegtalálod hétköznapjaidban (háttér-televíziózás,sorozatfüggõség).
Távoktatás (iskolatévé – Öveges professzor,Tévémagiszter).
Elsõdleges hírközlés képi hitelesítéssel;az otthoni környezet kényelme (fotelbeállításlábtámasszal, sör, mogyoró, chips⁽⁶⁵⁾,pisilés a film elõtt, ágyból tévé);surfing chanel a mûholdas adások megjelenése óta(távvezérlõvel), ahol a nézõ maga állítjaössze az aznapi mûsorát (házi mozgóképkollázs, PIP /picture in picture/ szecska tévé).⁽⁶⁶⁾Kedves történet:
– Papa, meséld el milyen volt, mikor át kellett bumliznodaz egész szobán ahhoz, hogy csatornát válts!

A mûholdas televíziók egy része specializálódott,például hírek adására (BBC, Sky News,CNN, NBC), sportra (Eurosport), zenére (Music TV) régi filmekre(TNT). A tévés állomásokra jellemzõa repetatív szerkezet: televíziós órarend.Televíziós csatorna (canal, chanel): grandiózus elektronikuscsatorna, a képpel öblítõ analógiára.
A 40 éves Magyar Televízióra tekintve: Speciálismûfajok (az ébren tartott nézõkért):teleregény (Onedin család, Dinasztia, Rabszolgasors, Klinika,Polip, Shogun, Guldenburg) avagy a szappanoperák⁽⁶⁷⁾,vagy szitkom⁽⁶⁸⁾ (emberlegyen a talpán, aki szétválogatja), jellemzõia folytathatóság, epizódokra osztott izgalmak, a befogadható,megszerethetõ hõs(ök) erõpróbái.Talkshow-k (Vitray Tamás, Kepes András), sportközvetítések(több kamera, replay) speakerrel (Pluhár István, SzepesiGyörgy, Knézy Jenõ), vetélkedõk (Kimit tud és a Repülj páva, VágóIstván és Egri János mûsorai), szerencsejátékok(pl. telefonos), politikai (Panoráma Chrudinák Alajossalés az Össztûz) és magazinmûsorok(Családi kör, Jogi esetek Dr. Erõs Pállal,a körzeti stúdiók mûsora), reklámok észenés klippek.
A leggyakrabban nézett mûsor az 1958-tól mûködõHíradó (Matúz Józsefné szerkesztõ):fõcím szignállal (elemzésre ajánlom),mûsorvezetõ, aki jól/rosszul néz ki, lefogyottstb.; unalmas, hiteltelen hírklisék, hírsztereotípiák:fekete autó, vakuvillogás, lépcsõn fel, kézfogás,mosolygás, Brezsnyev-csók (bal-jobb-bal), megállapodás(leggyakrabban elvi, a semmirõl), szertartásos aláírás.(A Veszprémi Állatkert kérte, hogy a híradóidõpontját változtassák meg, mondvánnáluk is akkor van az etetés!)

„A médiának azt nem mindig sikerül az emberekszájába rágnia, hogy mit gondoljanak, de azt igen,hogy mirõl gondoljanak valamit."
  /Berard Cohen/

Hangulat-közhelyek a Kékfény szirénáskezdõképénél: „vedd le a hangját!",„bezártad az ajtót?", „tiszta Chicagó". Ötvenperceskrimik emblémái: Minden lében két kanál,Derrick, Kojak (Telly Savalas), Columbo (Peter Falk), Petrocelli,Charlie angyalai, Miami vice, Twin Peaks, Polip, Magnum, X-akták,avagy történetek az FBI titkos ügyeibõl, A simlisés a szende stb..
Nálunk népszerû volt a Bors, a Kántorsorozat, s a Tenkes kapitánya.
Tipikus televíziós mûsorok (nem ritkán összekapcsolódvatelevíziós személyiségekkel):  a Tévétorna(Idõsebbek is elkezdhetik...), a Delta (Kudlik Julitudományos híradója), Vers mindenkinek („ mindegykinek"), Szeszélyes évszakok (Antal Imre), Parabola(Árkus József), Ablak (Déry János –Feledy Péter), Friderikusz show.
Hétfõ (régebben): mûsorszünet vákuumábanrádiókabaré. Kedd és Péntek: sorozat.Szerda: kupaszerda. Szombat: szombat esti filmkoktél (Muppetshow, Menõ manó, Parabola, Meghökkentõ mesékés a „nagy" film), Kisfilmek a nagyvilágból.A hónap filmje ("Ha jó a film, biztos áremeléslesz.")

Mûsorújságban felkiáltójelek, szövegkiemelõkhasználata, keretezések. Mûsorkezdés szabályozzaéletünk, vacsora, fürdés, a gyerek pizsamábannézheti az esti mesét (tévémaci játékelpakoló,fürdõ, fogmosó életrendi vázlata, „mégegy kicsit, mami!"). Ha rossz a gyerek, tévéelvonásávalszankcionálhatjuk /?/.

Kívülrõl elég furcsa, mégis igaz akép:
Nápolyi sárga (esetleg sznobi szoláriumbarna)müzlinemzedék vasbeton házakban pozdorja bútoraikbatuszkol egy kékesen villódzó készüléket,és rabszolgájává válik. Pedig (még)ez a televíziónak nevezett csoda kikapcsolhatónéha (javasolt tévédiéta).
Jerry Mander megírta a Négy indok a televíziókiiktatására címû könyvét. ALiget 1995/1. számában megjelent tanulmányábanígy ír:
„Ha a Mars tudósainak egy csapata a Föld körülkeringene, hogy tanulmányozza a nyugati társadalmat..., akövetkezõket jelentenék marsbéli feletteseiknek:Épp a földlakókat vizsgáljuk. Minden éjszakaaz egész népesség elsötétítettszobákban ül, általában egymástólleválasztva, nem beszélnek... Valami fényre merednek!Nem mozog a szemük." (A kutatások kimutatták, hogyegyenes összefüggés van a szemmozgás ésa gondolkodás között. A szemmozgás tudatos információkereséstjelez. A tévénézés közben kevésbémozog a szem, mint bármilyen más tevékenységkor,beleértve az alvást is.)
A képzeletbeli jelentést folytatva:
„Az agyuk alfa szinten van..., az összes ember ugyanazokata képeket nézi. Ez talán valami agymosó vagygondolatszabályozó szerkezet..."
György Péter a Metaforák vége címûtanulmányában így fogalmaz:
„A televízióval nem lehet beszélgetni csakalárendelõdni", vagy, hogy „A televíziómindent a maga képére formál, s hiába kiáltmindenki Krisztust, a tömegbõl Barabás hallatszik."(lásd Karinthy Frigyes novellája).

Almási Miklós A fantázia kisajátításacímû (Filmvilág 96/10. száma) írásábanírja, hogy a nézõ, mint engedelmes barom, kondicionáltfogyasztója a képsalátának, fejébenkialakult patternek mûködnek. A nézõ filmmodelljea csúcspontokra van dresszírozva; nagy bunyók, autósüldözések, lángtengerek, fegyverkultusz („Arevolver nyelv, az a funkciója, hogy állandósítsaaz életveszélyt" – írja R. Barthes), ésez persze vizuális effektekkel tovább bolondítva,az 5–7 percenkénti izgalom dramaturgiájával.

A videorecorder – a televíziómûsor rögzítése,más idõpontban való megnézése (tévésfolyam videós gátja), a megállíthatóságélménye (pause), vissza és elõretekerésilehetõség. Mozgóképgyûjteménykialakítása tévébõl, üzletekbenvásárolható mûsoros filmekbõl. Többszörfelhasználható, olcsó nyersanyagok, három-négyórásmûsoridõvel (A Long play üzemmód minõségromlásátvállalva, ennek duplája). Saját és környezetünkéletének archiválása, majd az alapjántörténõ újraélése.

A videotékák elsõdlegesen a passzív szórakoztatásraszervezõdtek, de a nagyobb, igényesebb tékák(például az Odeon filmkiadó jóvoltából)egyre inkább alkalmasak filmtörténeti „nassolásra"is.

Lássuk az egyén számára elérhetõ,akár a kézitáskában elférõ képfelvevõeszköz, a videokamera⁽⁶⁹⁾(25 képkocka/sec), leggyakrabban camcorder (kamera és recorderegyben) lehetõségeit: olcsó üzemeltetés,mozgékonyság, felhasználóbarát kezelhetõség.A konzerválható élmény. A „kameratöltõtoll"⁽⁷⁰⁾,az érzékeny Küklopsz, egyéni önkifejezésieszköz (tudományos, mûvészeti felhasználás,videoszemlék). A professzionális filmkamerához képestolcsóbb, barátságosabb (a minõségi kompromisszumokárán), mert oly mértékben nem avatkozik belea dolgok valóságosságába, a látványtészleli, nem teremti.

Kis fényerõ mellett is dolgozik; elõnye az azonnalivisszanézhetõség ("itt és most", ésaz „ilyet én is tudok!" élménye és hangulata).
Az utóhang és a képi insert, a szerkesztett, azaz„komoly mûsor" érzetét adják. Feliratozás,dátum és idõ, digitális effektek, részletesdisplay, mozgáskiegyenlítõ kamerafunkciók teszikkényelmessé a kamera üzemeltetését.
A kamera értõbb felhasználása, napjainkfolyamata. A video õstörténetében azt tartották,hogy „videós az, aki nem rontja el a kamerát!"
Igaz, hogy a tömegek tudata lassabban fogadja be a technika vívmányait,s így természetes, hogy a kamera elsõ felhasználóitechnokrata emberek voltak, akik a funkciót és az esztétikumotnem tudták maradéktalanul összhangba hozni.
A filmesek is egzisztenciális támadást láttaka gyakorlatilag infrastruktúrát nem, vagy alig igénylõvideóban.
Itt néhány szót érdemes ejteni az amatõr-vagy  független filmrõl. (Bõvebben FéjjaSándor Amatõrfilmrõl címû könyvében.)
„Az amatõrfilm a maga kötetlen lehetõségeivel,alacsony költségvetésével, életközelségévelutánpótlás és egyben gondolatébresztésaz egész magyar filmmûvészet számára"– írta Herskó János. „Az amatõr nincs szorosana produkcióra kényszerítve, ezért szabadabb,gátlástalanabb..., kísérletezésre adlehetõséget – nyilatkozik Grunwalsky Ferenc. Sokan a„nagy filmesek" közül kezdték példáulsuper 8-as filmezéssel. „Amatõr csakis az, aki ötlettõla vetítésig, az alkotás iránti szeretettelés alázattal mindent a saját erejével old meg"– írja 1965/3. számában az amatõrfilmes lap,az 1931-ben indult Pergõ Képek. Az Amatõr MozgófényképírókEgyesülete 1931-tõl, majd 1938-tól Magyar AmatõrfilmSzövetség néven üzemel, fesztiválokat szervez(1971-tõl tájegységi szemle rendszerben), lehetõségetbiztosítva ezzel az alkotóknak az évenkéntibemutatkozásra (a gyõri Mediawawe 1991-tõl jelentõsnemzetközi fényíró fesztivál).A család mozi vagy divatosabban a home video a magán történelem(lásd Forgách Péter – Privát Magyarországsorozata benne a Bartos filmek) pillanatainak lenyomata.
Természetesennem magyar találmány az amatõrfilmezés, igaza magyarok javaslatára jött létre e mozgalom világszervezeteaz UNESCO-hoz kapcsolva, a 21 millió tagot számlálóUNICA (Union Internationale du Cinema d'Amateur). Évek ótaszínvonalas, emberi és mûvészi értekekképzõdnek ebben a filmes árnyékvilágban.
Talán a képzõmûvészek azok, akikelsõként felismerték a videóban mint újeszközben – a médiumot (ecsetkamera, installációk,tükrözések, tér-idõ), amely sajáttörvényei szerint mûködik, ide értve rugalmasságát,gyorsaságát, technikai specifikumait. Így születikmeg a 80-as évek elején az Infermental, az elsõ nemzetközimagazin videokazettákon.
Jelentõs érdeme van a videomûvészet nagyegyéniségének, a korán meghalt BódyGábornak (Amerikai anzix, 1975; Pszichokozmoszok –az elsõ magyar komputerfilm, 1976; Kutya éji dala,1983) abban, hogy a videó önállósulhatott, hogymûvészeti ággá érett.
Megemlíteni fontos az 1959-ben alakult és ma is mûködõBalázs Béla Stúdiót⁽⁷¹⁾mint keretet adó szellemi mûhelyt (Bódy Gábor,Jeles András, Erdélyi Miklós, Beke László,Maurer Dóra, Szirtes János, Hajas Tibor, Wahorn András,Halász Péter, Jeney Zoltán, Vidovszky Miklós).E mûvészeti ág szellemi örökségéta Képzõmûvészeti Fõiskolán a PeternákMiklós által vezetett Intermédia Tanszék okítja,a video mûvészeti felhasználásával felsõoktatásiszinten még az Iparmûvészei Fõiskola foglalkozik.Bódy így fogalmaz: „A videóval az egészkinematográfiai életmód tényleg hasonlóváválik a zenész, a festõ, az író kifejezésmódjához."

Mára bizton állítható, hogy a video nemcsakmágneses képrögzítésen alapulótechnika, hanem mûfaj is egyben, egy alternatív kifejezésforma(példa rá a Közgáz Vizuális Brigád,a Kõbányai Non Professional stúdió életérzésfilmjei), melynek jelentõsége hasonlít az illegálisstencilgép politikai közelmúltbeli jelenlétéhez.

Az amatõrfilm mássága és értékea személyességében, õszinteségében,a helyi értékû témák megörökítésébenés a képnyelvi kísérletezésben van Példará Szõke András (a képen látható),Ács Miklós, Bollók Csaba, Domokos János ésPéter, valamint Kotnyek István filmjei.
S ha már politikai hasonlattal éltünk az imént,a videokamera léte lehetõséget teremtett a kisebbségi,politikailag alternatívát kínáló csoportoknak,hogy a cenzúrával, a központi, politikailag ellenõrzötthíradással szemben mûködtessenek vizuálisszamizdatokat
(Pesti László-féle Fekete Doboz).