A Gutenberg galaxisra való visszapillantás azért még nem csak mûvelõdéstörténeti idõutazás, hisz mindennapjaink része, még ha jelentõsége, a századok alatti hegemóniája csökkent is az elektronikus sajtó megjelenésével. „A sajtó hatalom" – írja Zola, s mint ilyen, a hatalom mûködésének jegyeivel is leírható.

Híres mûvelõdéstörténeti anekdota a francia Moniteur címû lap tudósítás sorozata, amelynek témája Napoleon Elba szigetérõl, számûzetésébõl való hazatérése:
„A számûzött gonosztevõ megszökött Elba szigetérõl."
„A korzikai farkas Cap Juannál partra szállt."
„A nyomorult kalandor immár Gap mellett mutatkozik. Csapataink minden oldalról útban vannak ellene. Bekerítése bizonyos."
„A szörnyeteg  valamely árulás folytán  kisiklott a csapdából, s immár Grenoble-ba jutott."
„A zsarnok Lyonba érkezett; láttára rémülettõl dermed a nép."
„A bitorló hatvan órányira közelítette meg a fõvárost, hallatlan vakmerõséggel."
„Bonaparte hatalmas léptekkel igyekszik Párizs felé."
„Napoleon Párizs közelében van."
„A császár Fontainebleau-ba érkezett."
„Õ császári felsége tegnap este tartotta bevonulását a Tuilleriákba. Párizs hangos volt az örömujjongástól."

Nézzük, mi körül is forog a világ!
 A gépezetet a világon mindenhol, így nálunk is, ez a kialakított híréhség tartja életben. A privatizálás (lásd kótyavatye) az amerikai és nyugat-európai modellek, a „biznisz hírcsinálás" hazai adaptációi nem hoztak lényegi, minõségi változást, lényegében semmi újat.
Hírplacebókon élünk, egyszerre oldva és gerjesztve félelmeinket, szorongásainkat. Nézzük meg, mi is az a hír!

„A hír az, amit valaki valahol szeretne eltitkolni... minden egyéb csak hirdetés."
 /Lord Northcliffe brit sajtómágnás/

Hír az, ami eltér, ami kilóg, ami nem normális, ami felborítja a rendet, esetenként a Rendet! Ez mindig is így volt. Szilágyi Ákos egy mozgóképoktatási konferencián tartott elõadásakor egy fiktív múltba irányuló idõutazásra invitált, és azt állította, hogy a mondjuk kétezer évvel ezelõtti világ hírei bizony sokkal véresebbek, brutálisabbak lettek volna. József Attilával szavaival élt: „finomul a kín" vagy „Nem arról van szó, hogy a világ sokkal rosszabb lett, hanem hogy a hírszolgáltatás lett sokkal jobb" – írja Chesterson angol író.
A média azonban kontrollfunkciójával élve és visszaélve, önmaga által létrehozott világában, számtalan kedvezõtlen folyamat gerjesztõjévé vált. A média – mint legfõbb közvetítõ közeg – a civilizáció történetét írja ma már. Így e felelõsségébõl adódóan sajnálatos, hogy ma hazánkban jobbára a világ kultúrmocskának adaptálása folyik (közhely, de igaz), s a média a korai tõkefelhalmozás korának kísérõjelenségeit produkálja.
De vajon jogosan marasztaljuk-e el a médiákat? Debreczeni László így fogalmazott: „az eposz és a CNN –  ugyanaz!" azaz vannak a kultúrtörténetben elõzményei a híréhségnek, belsõ logikája felfedezhetõ. Az irodalom és a történelem színezett krónikái, hõsi énekei, balladái, lovagi játékai hasonló igényeket szolgáltak. A tömegtársadalom tömegkommunikációja felerõsíti, érdekei szerint a maga képére formálja nézõit.

Magyarországban a 90-es években a szellemi Marshall-terv – valójában multinacionális cégek tõkekihelyezése „A kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána jön." /Bill Lomax/ – az újságíró nem számíthatja ki társadalmunk politikai hovatartozását, állampárti beidegzõdéseit, de a gazdasági struktúráját elvárások ultimátumaként leszögezi és elvár. Üzletfilozófiája áttekinthetõen egyszerû: mindent a példányszámért. /lásd és olvasd Lányi András: Az írástudók (áru vá)lása címû munkájának beszélõ címe./
Az értelmiségi íróemberek sajátos kelet-európai módon politikai elkötelezettségûek lettek, és/vagy sértettségük diktálta belterjes világot alakítottak ki, néhány száz olvasóval vegetáló lapok köré gyûltek, és igen rossz hangulatúak. A sajtótermék vásárlója a megvásárolt kiadvány árának kifizetésével biztatja a kiadót az újbóli megjelenésre. A lapkínálat zöme színvonaltalan pletykalap, szerelmes és romantikus füzetek, gyermekeknek kiadott képregénymutációk. Jelentõs fejlõdés érezhetõ viszont a szakmai lapok választéka terén, amely a világgal való lépéstartásunk feltétele.