Meztelen meditáció
avagy
Lakástűz egy pesti lüke házban
Amerikából nézve túl az Óperencián él egy család az anyát Rozikának hívják,
s igyekszik jó feleség lenni, de hol buzgó igyekezetében, hol lustaságában,
hol betegségében a földreszállt angyaloknak inkább csak paródiája. Minden
bizonnyal a tűzoltókat is meglepné, mint a tűz újmódi csiholója…
A családfő mozigépész, s mint minden rendes átlagmagyar, aki nem a bankszakmából,
nem a maffiától, de még csak nem is amerikai bácsikától szerzi szerény jövedelmét,
szintén halálra dolgozza magát, éjfél után jár haza a munkahelyéről, akár
ünnep van, akár nem. Kimerültségében étlen-szomjan zuhanna ágyba, ha felesége
nem macerálná frissen főzött vacsorával.
No de macerálja, hiszen számára akkor van vacsoraidő, és akkor van ünnep,
amikor a férj otthon van. Ráadásul az anyós is ráparancsolt Rozikára, hogy
hizlalja meg ezt a szegény sovány fiút, akit ő 25 év alatt sem tudott meghizlalni.
Mert ugye hogy néz az ki, hogy a családfőt elfújja a szél, bizonyára éhezteti
a felség, aki bezzeg kövér, mint egy disznó – vélekedik az anyós.
Történt egyszer, hogy az emeletes panelház pici konyhájában, késő éjszakai
órán, küszködve fáradtsággal, álmossággal, várta haza férjét, a hizlalandó
mozigépészt. Először a vacsorát tette a gáztűzhelyre főni, eközben megfürdött,
majd anyaszült meztelenül belehuppant egy fotelba egy agykontrollos meditációra.
Néhány mély lélegzetet vett, s aléltan mondogatta a mantrákat, mígnem félúton
a tudata kikapcsolt, s ő súlytalanul lebegett egy másik dimenzióban.
Pontban éjjel egykor – férje érkezésének idején – megszólalt a lakáscsengő!
A hortyogva alvó hirtelen talpra szökkent, s jól beidegződött ösztönökkel,
mint egy aktív részeg, úgy, ahogy volt: tök meztelenül odairamodott a bejárathoz…..
Az ajtóban álló fentebbi szomszéd bizonyára megszédült egy pillanatra, hát
még ha a riadtan becsapódó ajtó is orrbanyomta. Ő mégis állt ott kívül rendületlenül,
s hogy „Nincs-e lakástűz?” – azt tudakolta, mivel már mindenütt nagy
füst van – mondta.
Az „égből pottyant” meztelen hájpacni először félnótás betolakodónak vélte
a férfit, aztán kelletlenül, csipásan körülnézett, s azonnal fölébredt…
Lángokban állt a tűzhely, lángolt a fazék, szénné égett a vacsora! Percek
múlva ismét megszólalt az iménti férfihang:
-Bocsánat, asszonyom, igazán nem akarnék tolakodni, de nincs maguknál
lakástűz? Valóban?
-Ó, neem, nem, niincs….azazhogy….már eloltottam – válaszolt dadogva
Rozika, s mint a kocsonya, egész testében remegett, tetőtől, talpig, kívül
és belül, egyre jobban és jobban…..
Barátom, a mozigépész azóta a filmvásznon ott is rémeket lát, ahol nem kéne,
a vetítőgépek monoton zajában azt mantrázza magában: Biztonság, Biztonság,
Biztonság! Éjjel egykor hazafelé folyton izgul: vajon áll-e még a házuk,
és időnként felveti magának a kérdést:
-Mért is nem a Karó Julit vettem feleségül; ő főzni sem tud, vacsoraidőben
sminkel, tízkor lefekszik, hogy éjfélre hazaérjen…
Rozika üzenete a hallgatókhoz: Meditálni igenis jó dolog, de előtte zárjátok
el a gázcsapot!
Szevasztok!
Az Art'húr Kortárs
Művészeti és Kulturális Alapítvány megbízásából az oldalt Windisch József készítette.
©2003. - Minden jog fenntartva